Hidrológiai tájékoztató, 2011
ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: "Tavaszi szél vizet áraszt"
gyó, 1901 és 2000. között regisztrált 174 eset közül 109 (62,8 %) alkalommal alakult ki a semleges szelvény, és ért véget a Tisza magyarországi szakaszán az árhullám, viszonylag a legtöbbször Szolnok és Mindszent között. Az országon kívüli 65 (37,2 %) befejeződés sem jelentette feltétlenül, hogy ezeknek az árhullámoknak az időben utolsó tetőzése el is érte volna a titeli torkolatot Az 1970. évi nagy árhullám június 3-án délelőtt Hódmezővásárhely magasságában fejeződött be, tehát ennek az utolsó tetőzése sem jutott el a torkolatig. Itt a Felső-Tisza vízhozam-többletből induló árhullámát a dunai és marosi duzzasztás tette összetett természetűvé, s szüntette meg a folyó alsó szakaszán az eredeti árhullám hidrológiai önállóságát. A tiszai árhullám hidrológiai önállóságának megszűnésére a legjellemzőbb példát a 2006. áprilisi árhullám szolgáltatta. A legfőbb okozó akkor a Duna Tisza torkolatához ért tartós árhulláma volt, amelynek következtében április 22-én a Tisza 400 km hosszú, KisköreTitel szakaszán kb. 8 óra alatt visszarohanó tetőző állapot alakult ki. Ez előtt is szinte cm-re egyidejűleg, egységesen növekedett a vízállás e szakaszon, s a tetőzés után igen lassú ütemben hasonló egységességgel csökkent. A Duna a tetőzésig duzzasztó hatást gyakorolt a teljes említett Tisza-szakaszra, ezt követően süllyesztette azt. A vízszín -duzzasztás tartós állapota következtében a Tisza árvízi vízszín-esése az ide jellemző kereken 4 cm/km-ről átlag 2,3 cm/km-re, azaz a felére csökkent. A folyó vízhozama emiatt maximális vízállásához képest érezhetően kevesebbé vált. (Pontosabban: eredeti vízhozamát aránytalanul magasabb vízállással vezette le). Szegeden az ennél az árvíznél legnagyobb, 3800 m 3/s vízhozam köthető a legnagyobb, 1009 cm-es vízálláshoz. 1970-ben kb. ugyanez a vízhozam a 958 cm-hez volt köthető, 1932-ben viszont 4,6 cm/km vízszín-esés mellett a 4260 m 3/s csúcs-vízhozam szegedi átfolyásához - dunai visszaduzzasztás hiányában - 860 cm vízállás is elegendő lehetett. 2006-ban a legmeglepőbbnek ítélhettük, hogy a legalább három hetes dunai (és a Hármas-Körös és Maros által is erősített) duzzasztó hatás miatt a Kisköre-Titel, de még inkább a Szolnok-Törökbecse közti folyószakaszon nem lehetett határozottan semleges szelvényt értelmezni (hacsak a teljes érintett folyószakaszt nem tekintjük annak), mert 2006-ig nem fordult elő, hogy ilyen hosszú szakaszon néhány órás különbséggel szinte egyidejűleg állt volna be a vízállások időben a legutolsó tetőzése. Mindez arra is mutat, hogy a Tisza árhullámait saját tulajdonságaiból célszerű megítélni. Ismételten úgy véljük, hogy az árvizek tapasztalatai alapján feltétlenül szükséges áttekinteni és felülvizsgálni az ún. Vásárhelyi-terv kiegészítés szándékolt lépéseit is. - A terv jelen formájában hiányos, mert a vízállások növekedését ugyan számításba veszi, de a töltések átázását (suvadásait, talaj-megfolyásait) okozó magas vízállások tartósságával, annak statisztikájával, a töltések anyagára gyakorolható hatásaival, várható következményeivel nem foglalkozik. - A gyakori dunai (marosi és körösi) visszaduzzasztás, és annak várható időtartama a Tisza bármely árhullámának hidrológiai függetlenségét felfüggesztheti. Ezért a Tisza Szolnok alatti szakaszán az árhullám szükség-tározásának hatásossága megkérdőjelezhető volna, hiszen a duzzasztás a vízkivételek vízszíncsökkentő hatását megsemmisítheti azáltal, hogy a vízkivétel helyein a folyó vízszín-süllyedését hamar visszapótolná. - A létesítendő szükség-tározók működtetése egységes irányítást, ehhez kellő szakismeretet és gyakorlatot kívánna, amit a jelenlegi vízügyi szervezet létszámánál, hatáskörének hiányánál, a Tisza tulajdonságainak gyengébb ismeretében alig lehetne képes ellátni. - Akár megépülnek a szükség-tározók valamikor, akár nem, a terv első lépéseit, a töltések előírt magasságra való kiépítését és a meder-rendezéseket mindenképpen el kellene végezni. A tartóssági követelmények szerinti töltés-keresztmetszet bővítésekre is feltétlenül mielőbb sort kellene keríteni. Fontos volna, ha általános- és középiskoláinkban tanáraink tanévenként 1-2 órát, földrajz, illetve történelem tankönyveink néhány oldalt szentelnének vízügyeinknek, ár- és belvízvédelmünknek, hogy ezzel is erősíthessük az általános ismereteket, a vízügyi munka ismeretét és megbecsülését. Vezetőink elvesztegették a történelmi ország kétharmadát, vízépítő mérnökeink ár- és belvízmentesítéseikkel visszaszerezték a maradék országnak mintegy harmadát Vízügyeink nemzetünk legfontosabb ügyei. 74
