Hidrológiai tájékoztató, 2011
DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Vincze Karolin: Képek Tompa környékéről
fekvő Kunfehértó mellől indul, Kelebiánál éri el az országhatárt, majd mintegy 15 km-es szakaszon határvíz végül a Ludas-tó érintése után Adorjánnál torkollik a Tiszába. Közben mellékereivel, csatornáival, számos semlyékkel, az az időszakosan vízzel borított mélyedéssel kerül kapcsolatba. A Reidl bárók öröksége Tompától délnyugatra, a Bárómajor elnevezésű határrészben álló egykori Reidl-kastó\y és kinézete alapján a budapesti Mátyás-templom kistestvérének, kicsinyített másának tartott Szent Anna-kápolna épített örökségünk fontos részei. A Bács megyében 1780-ban birtokosságot szerzett és 1808-ban bárói rangra emelt Reidl család kastélyát először 183 l-ben említette írásos forrás. A kastély államosítás előtti utolsó tulajdonosa báró Podmaniczky Endre volt aki a család nőági örökösét vette feleségül. A második világháború után helyreállított kastély ma szociális otthonként üzemel. A kápolna művészi gonddal megformált és értékes anyagokból készült, illetve ma már műtárgynak minősülő szakrális tárgyakkal rendezték be. A vizek változásai A Duna-Tisza közének domborzata, földtani felépítése és klimatikus viszonyai egy sajátos felszín alatti vízáramlási rendszer kialakulásához vezettek. A hátság gerincétől a Duna és a Tisza völgyéig lejt a terep, és a talajviszonyok a felszín alatt jó vízáteresztő képességet biztosítanak. Az éves csapadék megfelelő vízviszonyok kialakulását tette lehetővé, így a hátság középső-magasabb részén a víz lefelé áramlik és az utánpótlódást szolgálja. A terület peremén, a két folyóvölgyben a felszín alatti víz felfelé igyekszik, ennek megfelelően ezeken számos szikes folt, mocsaras rész, a mélyben artézi víz található. Ez a folyamat tartja életben azokat a Kelebia környéki halastavakat és vizes területeket, amelyek működésében az utóbbi évtizedekben zavarok jelentkeztek. A Kiskunsági Nemzeti Park területén lévő szikes tavak az 1980-as évek elején a nyár kezdetére kiszáradtak, s bár egy-két éven belül helyreállt a vízszint,a kiszáradások a későbbiekben újra ismétlődtek. Ez a jelenség a kiáramlási területeken - például Tompa és Kelebia térségében éreztette hatását. Az itteni vizek, semlyék és csatornák vízszintjei szintén csökkentek. A folyamat eredményeképpen, a területen a helyreállítás, az összehangolt vízkormányzás és vízvisszatartás irányába mutató beavatkozások váltak szükségessé. Mellettük lehetséges alternatív megoldást egy közeli tanya mellett láttam, ahol az ott kialakított kisebb tó vizét biztosították ezzel a módszerrel. Megújuló energiával működő szélerőgép hajtotta azt a dugattyús szivattyút, amely a csökkent szintű talajvízből emelt fel vizet. Ezt a módszert bevett eljárásként használják például Afrikában, ahol a kiszáradó itatóhelyeken biztosítanak így vizet, s szükség esetén ez a megoldás itt szintén alternatíva lehet. Természetesen ez nem lehet kizárólagos válasz a felmerülő problémára, alapvetően a hátság középső részén a víz leáramlási részén kell a vizet visszatartani és a megfelelő irányba terelni. 60
