Hidrológiai tájékoztató, 2011

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Major Szilárd: A komlói szennyvíztisztító telep technológiai felülvizsgálata

- közvetlen szennyvíz-visszaforgatás, azaz az eny­hén szennyezett szennyvizeknek a hasznosítása más folyamatokban, ahol az adott szennyezők nem zavarnak. - a szennyvíz előkezelést követő újrahasznosítása, ami a frissvíz felhasználást, a szennyvíz-, és így a szennyezőanyag kibocsátást csökkenti. Ha a küszöbérték túllépés problémáját a felhasználás korlátozása nem oldaná meg, akkor aktív másodlagos szennyezőanyag csökkentés, azaz szennyvíz-előkezelés szükséges. Ha lehetséges, akkor olyan eljárást kell alkalmazni, ami lehetővé teszi a szennyezőanyagok újrafelhasználását. A számtalan sótalanítási technológia közül a reverz­ozmózis, ioncsere és a desztilláció a legfontosabbak. Kevésbé jelentős, ritkábban használt eljárások az elek­trodialízis, a fagyasztásos és vákuumfagyasztásos eljárá­sok, a gőzkompresszió és a piezodialízis. Összefoglalás Szakdolgozatomban több sótalanítási technológiát vizsgáltam, ismertettem az alkalmazás korlátait, a tech­nológia előnyeit és hátrányait, valamint a telepítési és üzemeltetési költségeket. A sótalanításra a fordított oz­mózis technológiát találtam a fenti kritériumok szem­pontjából a legéletképesebbnek. A bárium szennyvízből való eltávolítására ilyen kis kiindulási koncentrációk ese­tén nem találtam ipari alkalmazást, ezért a dolgozatom­ban a szulfát csapadékként való leválasztást ismertetem, mint elvi lehetőséget. A komlói szennyvíztisztító telep technológiai felülvizsgálata* MAJOR SZILÁRD Dolgozatommal a komlói szennyvíztisztító telep techno­lógiai felülvizsgálatát végeztem el, a nagyobb tisztítási hatásfok elérése és a jelenleginél gazdaságosabb üzemel­tetési gyakorlat megtalálása érdekében. Bevezetés, célok Az 1980-as évek elején - a feketekőszén bányászat vi­szonylagos fénykorában - 65.000 LE terhelésre tervezett, 1987-től üzemelő komlói szennyvíztisztító telep soha nem működött teljes kapacitás kihasználtsággal. A kezdetektől fogva csupán egy műtárgysor üzemelt a kettőből, mára azonban - az ivóvíz-fogyasztás csökkenése miatt - a beér­kező szennyvíz mennyisége csak a negyede a tervezettnek, szervesanyag-tartalma 30.000 LE-nek megfelelő. A kapa­citáskihasználás növelése és a környező falvak szennyvi­zének kezelése érdekében a 2008. évben egy újonnan épített regionális szennyvízcsatorna rendszert csatlakoztattak a meglévő városi hálózat mellett a szennyvíztisztítóhoz. Az eredetileg nagyterhelésűnek tervezett, ma kister­helésű eleveniszapos rendszerként működő szennyvíz­tisztítóval szemben támasztott követelmények az Uniós jogharmonizáció következtében szigorodtak, a hatéko­nyabb nitrifikáció és szervesanyag lebontás mellett a növényi tápanyagok (N,P) - legalább részleges - eltávo­lításának igénye is felmerült. Kiemelt figyelmet fordítottam tehát a jelenlegi üze­meltetési mód problémáinak feltárására, a téli nitrifikációs gondokra, a növényi tápanyagok (N, P) eltávolításának, valamint a biogázhozam fokozásának lehetőségére. Anyag és módszer A szennyvíztisztító technológiai vizsgálatának kere­tében sorra vettem a nyers és a tisztított szennyvíz mennyi­ségi és minőségi jellemzőit (hőmérséklet, LA, oxigén­igény, N formák, öP), különböző terheléseit a 2006-2009. évek üzemi- és labor vizsgálati eredményei alapján elké­* A 2010. évi Lászlófiy Woldemár diplomamunka pályázaton szakirányú továbbképzés (szakmérnök) kategóriában II I. díjat nyert diplomamunka kivonata. 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom