Hidrológiai tájékoztató, 2011
DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Polyák László: Műtárgyak hatása a tiszavirág [Palingenia longicauda (Oliver, 1791)] állománynagyságára és öszetételére egy felső-tiszai telepen
a természetközeli állapotú szakadóparton, mint a kövezett szakaszon mindkét mintavételi évben. Más szavakkal, a természetes partszakaszhoz képest a kövezett szakaszon a tiszavirág állomány nagysága mintegy felére csökken. Az ivar-meghatározás eredményeként a két mintavételi helyen gyűjtött exuviumok ivararányában jelentős eltéréseket tapasztaltunk. A teljes állományt figyelembe véve, a két éves mintavétel alapján, a kisari (híd feletti) partszakaszon a hím-nőstény ivararány 1:1, míg az Igonya nevű partszakaszon 1:2 volt. A kalorimetriás mérésekkel 35 egyed energiatartalmát becsültük. A mérések eredményei szerint a rajzás időpontja/helye szerint szignifikáns különbség volt az egyedek energiatartalmában (F 2>3 2 = 8.565, p = 0.001). A rajzás elején a hídnál gyűjtött egyedek energiatartalma mindössze kétharmada (68 %) volt az ugyanebben az időpontban a híd alatt 1 km-rel gyűjtött egyedekének. A kontrasztok alapján végzett post-hoc elemzés szerint ez a különbség szignifikáns volt (t 3 2 = 2.177, p = 0.037). A száraz testtömeg tekintetében azonban nem volt különbség a rajzás elején a hídnál, illetve a híd alatt 1 km-rel gyűjtött nőstények között (F 2>3 2 = 1.368, p = 0.269) és ugyancsak nem volt különbség az egyedek tojásszámában. Mindezek miatt arra következtettünk, hogy a rajzás elején a hídnál és a híd alatt 1 km-rel gyűjtött nőstények energiatartalma jelentősen különbözött, azaz a hídnál megfigyelt kavarodás (ismételt visszafordulások) miatt a nőstények aránytalanul sok energiát veszítenek. Összefoglalás Munkánk során járatszámlálásos módszerrel felderítettük a Felső-Tisza 714-696 fkm közötti szakaszának jelentősebb tiszavirág telepeit. A kiemelt folyókanyarok közül a legjobb állapotúnak a 697. és 702. fkm között található meander bizonyult. A 703. és 704. fkm között található tivadari kiskanyar egy részét a közelmúltban kövezték ki. A kövezett szakaszon a járatsűrűség alapján csak szórványtelepek voltak kimutathatóak, a természetes szakaszon viszont megmaradtak a feltételezhetően eredeti, erős telepek. A harmadik jelentős kanyar a 710.-es fkm melletti szakasz volt, ahol az egykori kövezés sok helyen lecsúszott, így lehetőséget nyújtva a faj visszatelepülésére. A kövezés alatt kifejlődött imágók mennyiségi összehasonlításához, az uszadékháló ideális mintavételi eszköznek bizonyult. Figyelembe véve az áramláserősség különbségeket, az uszadékháló által felfogott exuviumok száma a természetes partszakaszon kétszerese volt a kövezett szakaszon kimutatott állomány nagyságának mindkét mintavételi évben. Vagyis a kövezett szakaszon a tiszavirág populáció kimutathatóan jóval kisebb egyedszámmal jellemezhető, mint a természetes partszakaszon. Érdekes eredmény, hogy a két mintavételi helyen határozott eltérést találtunk az ivararányban. Míg a híd feletti szakaszon l:l-es hím-nőstény arányt tapasztaltunk, addig a híd alatti állomány hím-nőstény arány 1:2 volt. A különböző napok gyűjtési eredményei alapján ez az arány széles határok között változhat, de az összesített egyedszámok a nőstény egyedek határozott túlsúlyát mutatták a híd alatti állományban. A kalorimetriás méréseink eredményei alapján a tojásokat lerakott nőstények jelentősen, mintegy 1/3-dal kisebb száraz testtömeggel és energiatartalommal rendelkeztek, mint a repülés elején levő állatok. Ez a különbség részben azzal magyarázható, hogy a nőstények lerakták átlagosan 8000-12 000 tojásukat, mely testük és energiatartalmukjelentős részét képviselte. Mivel azonban a rajzás elején a hídnál és a híd alatt 1 km-rel repülő egyedek között sem a tojásos nőstények arányában, sem pedig száraz testtömegben nem volt különbség, a különbség sem a tojásrakással, sem pedig a testméret-változatossággal nem magyarázható. Eredményeink szerint a hídnál fogott nőstények kisebb energiatartalommal rendelkeztek, mint az várható volt, azaz a hídnál kialakuló kavarodás következtében aránytalanul sok energiát veszítettek. Az energiavesztés mértéke (a híd alatti nőstények átlagát 100 %nak véve) 32 % százalékpont volt, míg a testtömegcsökkenés mértéke mindössze 8 %. A testtömeg-csökkenés mértéke valószínűleg arányban áll a plusz 1 km megtételéhez szükséges repülés közben elfogyasztott energiával, ám az energia-tartalékok 32 %-os csökkenését ez nem magyarázza. Valószínűnek látszik tehát, hogy a hídnál kialakuló zavartság és a repülő nőstények kavarodása, kaotikus viselkedése közvetlenül okozhatja a peterakó nőstények kimerülését. Mindez arra késztetheti a nőstényeket, hogy a hídnál rakják le tojásaikat. Ha a nőstények, melyek akár 4 km-ről is érkezhetnek, feltorlódnak a hídnál és jelentős energiát veszítenek, akkor közvetlenül a híd alatt fogják lerakni tojásaikat azok a nőstények is, melyek a híd hiányában tovább repültek volna. Mivel a nőstények mintegy 50 %-a szűznemzéssel szaporodik és csak nőstény utódokat hoz létre, a tojásrakó nőstények ilyen feldúsulása a híd alatti szakaszon azt okozhatja, hogy ezen a szakaszon arányaiban több „nőstény" tojás jut a vízbe. Eredményeink tehát támogatják azt a hipotézist, miszerint a nőstények felé eltolódott ivararány a híd alatti szakaszon összefüggésben lehet a híd mint a tiszavirág-nőstények számára barriert jelentő mesterséges képződmény létezésével. A megfigyelt ivararány-eltolódás kialakulásával kapcsolatban fontos tény, hogy a Kisar-Tivadar közötti hidat 1942-ben építették. A nőstények feldúsulása, melyek közül néhány szűznemzéssel szaporodva csak nőstény utódot produkált, azt eredményezhette, hogy minden évben kevéssel több nőstény utód jött létre a híd alatti szakaszon, mely az elmúlt évtizedek alatt elvezethetett a megfigyelt ivararány-eltolódáshoz. Köszönetnyilvánítás A dolgozat elkészüléséért szeretnék köszönetet mondani elsősorban témavezetőimnek, dr. Dévai Györgynek, dr. Lengyel Szabolcsnak, Málnás Kristófnak és mindazoknak, akik segítették a dolgozat létrejöttét. 44
