Hidrológiai tájékoztató, 2011

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A Francia-középhegységi forró pont (hot spot) és vízföldtani megnyilvánulás formái

pennyel és ennek feldomborodásával hozták genetikai összefüggésbe a gyógyforrások kialakulását. Az előzmények ismeretében akkor terelődött ismét a figyelmem e forráscsoportra, amikor a legjelentősebb mészképző karsztos ásványvizek genetikai összefüggé­seit vizsgáltam a lemeztektonikai folyamatokkal össze­függésben (Scheuer Gy. 2010). Ennek során megállapí­tást nyert a szakirodalom alapján, hogy e források és le­rakódásaik nem hozhatók genetikai kapcsolatba az alpi lemeztektonikai folyamatokkal, hanem ezek az eurázsiai lemez nyugati részén kialakult forró pontok egyikével áll­nak szoros származási összefüggésben. Vagyis a világhí­rű források a Francia Középhegység alatt a köpenyben kialakult forró pontnak felszíni vízföldtani megnyilvánu­lás formájának tekinthetők. 2. Fogalom meghatározás és a térség földtani és lemeztektonikai leírása A Föld globál tektonikájával és jelenségeivel foglal­kozó szakirodalom szerint az utóbbi évtizedekben több olyan lemeztektonikával kapcsolatos jelenséget sikerült értelmezni, amelyek földtanilag problematikusak voltak. Ezek közé tartozott többek között az óceáni lemezeken keletkezett vulkáni szigetek-szigetsorok földtani magya­rázata is (Hartai É„ 2003, Stow D„ 2007). Az ezekkel kapcsolatos vizsgálatok és kutatások kimutatták, hogy az óceáni lemezeken keletkezett vulkáni szigetek, szigetso­rok, olyan helyeken alakultak ki, ahol a köpeny felső ré­szén kialakult egy ún. köpeny diapir, ehhez irányuló hő­áramlásból eredő hőkoncentrációval. Ebből kiindulóan azután az óceáni lemez felnyílva magmaáramlás indult meg és így keletkeztek az óceáni lemezek felszínen tele­pülő vulkáni szigetek ma már részben inaktív részben pe­dig aktív vulkáni működéssel (pl. Hawai, Emperor-szige­tek). Ezt a köpeny diapirt hőkoncentrációval nevezték el forró pontnak (hot spot). Hartai E. (2003) A változó Föld című könyvében a következőket írja: „A. forrópont (hot spot) több tízmillió éven át létező mélyen a köpenyben gyökerező anyag áramlási zónának 100-200 km átmérőjű felszíni vetüle­tei". Eddig a Földön kb. 120 forró pontot azonosítottak és ezeknek egyharmada még az utolsó 10 millió évben is aktív. A közelmúltban a vizsgálatok kimutatták, hogy a forrópontok nemcsak az óceáni lemezek alatt fordulnak elő, hanem a kontinentális lemezek alatt is létrejöttek. A forró pontok vulkáni centrumokat jelölnek ki az óceáni és a kontinentális lemezeken egyaránt. így a legújabb vizs­gálatok az észak amerikai kontinentális lemez alatti for­ró pont felszíni megnyilvánulásának tartják a Yellow­stone N.P.-'i negyedidőszaki vulkánosságot és a park te­rületén kialakult világhírű hidrotermás tevékenységet gőz és gáz feláramlásokat, gejzíreket, hévforrásokat, amelyekhez igen érdekes és nevezetes kova és édesvízi mészkő lerakódások is kapcsolódnak. Staw D. (2007) könyvében a Föld lemeztektonikai térképén az eurázsiai lemezen belül Európában két for­rópontot tüntetett fel. Ezek a következők: a németorszá­gi Eifel-hegység ahol harmad és negyedidőszakban igen jelentős bazalt vulkánosság zajlott le vulkáni kúpokkal és maár képző kitörésekkel. Ezekkel kapcsolatban is kiala­kultak olyan hidrodinamikai rendszerek gyógyforrások­kal és igen jelentős C0 2 gáz feláramlásokkal, amelyek a mélységi forrópontok vízföldtani megnyilvánulás for­máinak tekinthetők. A másik eurázsiai lemezen a közleményben részlete­sen tárgyalt Francia-Középhegység alatti forrópont, amelyhez igen kiterjedt vulkánosság és változatos típusú forrástevékenység kapcsolódik jelentős C0 2 gáz felá­ramlással. A Középhegység északi részén végzett geofizikai és földtani vizsgálatok (Granet M. et. al. 1995) egyértel­műen kimutatták, hogy e térségben a köpenyben jól ki­mutatható feldomborodás azaz köpeny diapir mutatható ki, amelyhez a neogénben és a negyedidőszakban több­ször felújuló főleg bazaltos vulkánosság kapcsolódik. Ez a bazaltos vulkánosság eredményeként alakult ki észak-déli irányú kb. 80 km hosszú és csak néhány km széles igen jelentős számú vulkánból álló vonulat a vizs­gált terület nyugati oldalán. E vulkánok láncolata az iro­dalom szerint páratlan a világon (Nemerkényi A. 2000) és ezeket a francia irodalom puy-nek nevezi. A legmaga­sabb vulkán a Puy de Sancy (1884 m). Híres még a Royal-i forrás kilépések közelében fekvő Puy de Dome, amely kúpjával és kráterével a térség túrisztikai látvá­nyossága is. A vulkánsor legszebb északi részét termé­szetvédelmi területté nyilvánították és ezt a szakaszt a 2. ábrán szemléltetem. A szakirodalom szerint (Bondelle J. et al., 1980) a neogén második felében (7,5 mill, év) kezdődött a vulká­ni tevékenység és szakaszosan felújulva a negyedidő­szakban és ezen belül még a holocénben is tartott. A vul­káni kőzetek radiometrikus koradatai szerint a vulkános­ság a negyedidőszakon belül a középső-pleisztocénben újult fel erőteljesen. A legidősebb kitöréseket 740-680 ezer évre datálják, majd újabb kitörés sorozat zajlott le 400 ezer: 250 ezer: 50 ezer: 12 ezer BP években. A legfiatalabb ki­törést 4000 BP-ben határozták meg. A Clermont-Fer­rand-i (M=l:50.000) földtani térkép magyarázójában kö­zölt táblázat szerint e térképlap területén 11.070 ±200 BP-3450±110 BP között 10 kitörést állapítottak meg. E koradatokból megállapítható, hogy a lapra eső források környezetében a holocénen belül is még igen aktív vul­káni tevékenység volt. A közölt koradatokból megállapítható, hogy a Közép­hegység alatti forróponthoz kapcsolódó magmatevékeny­ség még a holocénen belül is igen jelentős volt. A térség földtani felépítésében jelentős szerepet ját­szanak az idős prekambriumi és paleozóos kőzetek, ame­lyeket főleg gneiszek és gránitok képviselnek, de e kő­zetváltozatok mellett idős vulkánitok is keletkeztek. A mezozóos kőzetek a vizsgált területtől délre települnek jelentős felszíni elterjedésben, főleg karbonátos kifejlő­désben gazdag karsztos formákkal. A tanulmányozott te­rületen az idős kőzetek egy része a harmadidőszak beve­zető szakaszában a köpeny generálta széthúzásos lemez­tektonikai folyamatok révén hosszanti törések mentén mélybe süllyedtek. Az így kialakult árkos süllyedékek­ben a felső-eocén, oligocén és miocén kori kőzetek hal­113

Next

/
Oldalképek
Tartalom