Hidrológiai tájékoztató, 2011

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Bezdán Mária: A Tisza kisvizei és a talajvíz kapcsolata

vetkezményeként alakulhatott ki ilyen szélsőséges állapot (Mika et al. 1995, Szalai és Lakatos 2007). A Tisza szabályozásával felgyorsított vízlevezetés (nagyjából 26%-kal) és a mocsarak vízraktározó szerepének kiiktatása (Vázsonyi 1973) miatt a tavaszi nyár eleji árhullámok gyorsabban levonulnak, és a csapadékszegény nyár előrébb hozza a hosszú kisvizes időszakot. Miután már 20^0 napon keresztül nem, vagy csak alig hullott csapadék, a mederben nagyrészt a talajvízből átszivárgó víz folyik (Szalay 2000). Az emberi vízhasználatok a talajban tárolt vízkészletek további csökkenéséhez vezetnek (Csatári et al. 2001, Völgyesi 2005, 2009), és ez a talajvíz lesüllyedését eredményezi (Rakonczai 2006). Minden alkalommal, amikor a vízszín-süllyedés megdöntötte az előző rekordját, annak mértéke a Csongrád, Tiszaug és Martfű állomásoknál nagyobb mértékű volt, mint a környező vízmércéken. Ennek a jelenségnek az okozója a Körösök és vízgyűjtője vízhozamának és vízraktárainak erős megfogyatkozása. A Körösök a szabályozását követően a nagyobb esése miatt sokkal gyorsabban vezette le az árhullámokat, ezzel pedig lecsökkent a nagyvizes időszakai hossza, és ennek rovására nőtt a kisvizes időszakai időtartama. Az elnyúló kisvizes időszakokban a folyó a talajvízből kap utánpótlást, így annak szintje is lesüllyed. A mélyebben fekvő mederben a kisvizek abszolút szintje is mélyebben van, ez pedig a talajvíz szintjének nagymértékű süllyedését vonta maga után. A Körös folyók vízhozama az év száraz periódusaiban folyamatosan csökkent. 1957 után megtörtént, hogy a Sebes-Körös teljesen kiszáradt és a Hármas-Körös vízhozama hosszú ideig 3 m

3/s-ra esett vissza. A talajvíz hátrányos csökkenése volt a következménye ennek a helyzetnek, mely mezőgazdasági károkat okozott és katasztrofális hatása volt a vízfolyások mentén lévő erdőkre és csodálatos ligetekre (Mosonyi-Pados-Ötvös 2004). A Hármas-Körös kisvizeivel lényegében együtt járó Tisza-Köröszug-i talajvízszintek a Tisza kapcsolódó szakaszain is nagy valószínűséggel kisvizeket generálhattak. A csongrádi vízállások süllyedése a Hármas-Körös által szállított vízhozamok csökkenése miatt vált fokozottabbá. Mindszentnél és Algyőnél a talajvízszint magassága folytán a kisvízszín-leszállás nem volt olyan nagymérvű. A Szeged szelvényétől lefelé azért nem süllyedtek le olyan nagymértékben a kisvízi vízszínek, mert a Maros a vízhozamával továbbra is megnövelte a Tisza vízhozamát. A duzzasztóművek és a kiépített csatornahálózatok hatása a kisvízi vízállásokra Amíg nem épültek meg a duzzasztóművek a Tiszán (Tiszalök 1957, Kisköre 1973, és Törökbecse 1976) (Kardos 2001), és a hozzájuk kapcsolódó öntöző-hálózatok (Keleti-főcsatorna 1956, Nyugati-főcsatorna 1965, Nagykunsági-főcsatorna 1978), a Hármas-Körösön 1942 -tői üzemelő békésszentandrási duzzasztómű (Kertai 1963) kevésnek bizonyult a nyári vízhiányos időszakban az öntözés vízigényének kielégítésére. Emiatt a folyók kisvízi szintje, és vele együtt a talajvíz kisvízi szintje is egyre mélyebbre süllyedt (Lászlóffy 1982, MosonyiPados-Ötvös 2004). Az 1960-a évek elejétől a Körös-völgy vízpótlása érdekében a Tiszalöki felvízi tározótérből 28 m

3/s vízhozamot vezettek át a Körös-völgybe a Keleti-főcsatorna igénybevételével. (Mosonyi-Pados-Ötvös 2004). A Tiszában Szolnoknál a legkisebb vizek mennyisége mintegy 65-70 m

3/s. Ezért a Hármas-Körös hatása a Tisza vízállásaiban jelentős. Az 1961-ben bekövetkező újabb hosszú száraz időszakban a kisvizek nagyobb mértékű lesüllyedése csak Csongrád felett érvényesült (Taskony Tiszaug). A csongrádi szelvénytől lefelé végig érezhető volt a Körös vízhozam-növelő hatása, mert az alsó vízmércéken sehol sem süllyedt le mélyebbre a kisvízszín a korábban észlelt értékekhez képest. Ebben az esetben még csak a Hármas-Körös vízhozama látszott a tiszai vízállomások megnövelésében a Csongrád alatti folyószakaszokon. A Kiskörei duzzasztómű (1973) és a Nagykunsági-főcsatorna (1978) üzembe helyezésével (Virágné Kőházi-Kiss 2008) további vízleadás biztosítható a Körös völgyébe: a keleti ágon a Hortobágy-Berettyón keresztül 25 m

3/s-ot, a nyugati ágon 5-10 m

3/s-ot (Dóra 1996). A Hortobágy-Berettyó vízgyűjtő természetes lefolyása csak mintegy 4 m

3/s. A főcsatorna torkolati vízjátéka meghaladja a 8 métert, de még Ecsegfalvánál is 5 méter körüli. A téli hónapok kivételével a Hortobágy-Berettyó vize duzzasztott, a Hármas-Körösön Békésszentandrásnál fenntartott magas vízszint következtében. A duzzasztás hatása a főcsatorna alsó szakaszán érvényesül. (77KÖVÍZIG 2007). A Törökbecsei duzzasztómű üzembe helyezését követően 1976-tól (Kardos 2001) Tiszaugnál a kisvizek további lesüllyedésére nem kell számítani, mert a duzzasztás kedvező hatásaként Tiszaugon és az alatta lévő szelvényekben rendeződtek a kisvizek. Taskonynál, Tiszabőnél, Szolnoknál és Martfűnél azonban nem állt meg a legkisebb vízszínek süllyedésének folyamata. 1973-at követően a Kiskörei duzzasztómű hatásaként bekövetkező vízszín-leszállás áll a hátterében, melynek mértéke a számításaim szerint 2009-ig Taskonynál több mint 100 cm, Tiszabőnél 50 cm, Szolnoknál 20 cm és Martfűnél 10 cm. A vízállások lesüllyedésének oka egyrészt a káros medererózió (Giesecke-Mosonyi 2005), ami a laza kapcsolatú duzzasztóművek alatt alakul ki, másrészt a Kiskörei tározó csak az ökológiailag szükséges, és előírt minimális vízmennyiséget juttatja az alvízre a csapadékszegény időszakokban. A meglévő duzzasztóművek fontos szerepet játszanak a terület vízkészleteinek megtartásában. Egyrészt a vízlevezetés lelassításában, másrészt a folyómederben tárolt vizükkel, harmadrészt pedig a talajvíz bizonyos mértékű megtámasztásában, duzzasztásában. A Berettyó folyó kisvizeinek vizsgálatakor Konecsny (2010) megállapította, hogy 1978 után az 1950-1977 időszakhoz viszonyítva jelentősen nagyobbak lettek a minimális vízhozamok, és csökkent a kisvizes időszakok időtartama, száma, víztömeghiánya, viszont nőtt a kisvízi időszakok 100