Hidrológiai tájékoztató, 2010

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: Éghajlatváltozás és mezőgazdasági vízgazdálkodás

Éghajlatváltozás és mezőgazdasági vízgazdálkodás DR. PÁLFAI IMRE A Magyar Hidrológiai Társaság Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálya, Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szakosztálya, valamint a MAE Növénytermesztési Társaság Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálya 2009. január 29.-i közös előadóülésén, továbbá a Haladó Erők Fóruma 2010. április 13.-i rendezvényén „Éghajlatváltozás és mezőgazdasági vízgazdálkodás" címmel előadást tartottam. Az alábbiakban ezek rövidített, összefoglaló jellegű változatát közlöm. /. Az éghajlatváltozásra a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás egyaránt nagyon érzékeny (Antal 1987, Alföldi Starosolszky - Várallyay 1994, Orlóci 1994, Vermes 1995, Kiss 2009). Ennélfogva e két ágazat „átfedésével" kialakuló közös szakterületen (1. ábra), vagyis a mezőgazdasági vízgazdálkodás (vízrendezés, öntözés stb.) terén, az éghajlatváltozás kitüntetett fontosságú kérdésként kezelendő. 2. A 19. század vége óta globális méretekben és Közép-Európában is - rövidebb-hosszabb lehűlési periódusokkal tarkítva - egyre melegebbé vált az éghajlat (Dunkel 1998). A fölmelegedés okát az éghajlatkutatók mértékadó többsége az üvegházhatású gázok koncentrációjának különféle emberi tevékenységekre visszavezethető növekedésében véli fölfedezni. Figyelemre méltó, hogy amikor ezek az emberi tevékenységek és hatásaik (légszennyezés, a földhasználat módosulása stb.) még nem voltak a mostanihoz hasonló mértékűek, valamilyen természetes oknál fogva akkor is kialakultak nagyon meleg időszakok, pl. Közép-Európában legutóbb a 18. század végén, illetve a 19. század elején (Voykowitsh 1994, Domokos 1995). Ha a fölmelegedést okozó emberi tevékenységeket nem sikerül belátható időn belül visszafogni, akkor Földünk légköre a 21. században több fokkal is melegebbé válhat, s ez drasztikus változásokhoz vezetne a hidrológiai körfolyamatban, ennek pedig súlyos következményei lennének a mezőgazdaságban és a vízgazdálkodásban. 3. A légkör fölmelegedése a lehetséges párolgás növekedése miatt önmagában is hátrányos következményt jelent a mezőgazdasági vízgazdálkodás terén, ráadásul a csapadékviszonyok is bizonyos változáson mennek át. Magyarországon az évi középhőmérséklet a 20. század eleje óta növekvő, az évi csapadékösszeg viszont csökkenő tendenciát mutat (Bihari et al. 2006, OMSZ 2008). Az évszakos csapadéktrendek - a nyár kivételével, amikor némi növekedés látszik - ugyancsak csökkenő irányzatúak. A Kárpát-medencében az éghajlati modellvizsgálatok eddigi eredményei szerint - a következő néhány évtizedben - a téli félév csapadékösszege valószínűleg valamelyest növekedni, a nyári félévi viszont csökkenni fog, miközben megnő a rövid idejű nagycsapadékok valószínűsége, s hosszabb csapadékszegény időszakokra számíthatunk (Bartholy 2006, Láng - Csete - Jolánkai 2007, Nováky 2007). 4. Az éghajlati és időjárási viszonyok váltakozását a mezőgazdasági vízgazdálkodás szempontjából az egyes meteorológiai elemek adatsoránál érzékletesebben fejezik ki a különféle összetett mutatók. Az időszaki víztöbbletet pl. jól tükrözi a belvízzel elöntött terület évenkénti nagysága. Ez Magyarországon igen tág határok: nulla és 600 000 hektár között ingadozik (Pálfai 2007a). Az 1931-től előállított elöntési adatsor határozott egyirányú trendet nem mutat. Az 1940^12. évi kiugró értékeket a kétségtelenül szélsőséges hidrológiai állapotok mellett a vízrendezés akkori alacsonyabb színvonala is magyarázza. A belvízzel elöntött területekben tendenciaszerű változás a jövőben sem valószínű, mert az éghajlatváltozással járó hatások (enyhébb, de csapadékosabb telek, szárazabb nyarak) nagyjából kiegyenlítik majd egymást, viszont a rövidebb idejű, de rendkívül heves, felhőszakadás-szerű csapadékok gyakoribbá válása növelni fogja a belvizeket. Ezért a bel1. ábra. Az éghajlatváltozás és a mezőgazdasági vízgazdálkodás kapcsolata 42