Hidrológiai tájékoztató, 2010

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Kassai Zsófia: Az iszapkotrás hatása a Gemenc-Béda-Karapancsa ágrendszer foszforforgalmára: A Béda esettanulmány

q / Q = (b*C) / (l+b*C), ahol q: adszorbeált anyagmennyiség [mg/g] Q: max. adszorbeálható anyagmenny, [mg/g] C: egyensúlyi koncentráció [mg/L] b: konstans A kotrás során egy tömörebb, jelentősen nagyobb szárazanyag-tartalmú üledékréteg került felszínre (2. táblázat). 2. táblázat. Az üledék átlagos jellemzői a kotrás előtt és után Vizsgált komponensek Kotrás előtt Kotrás után Szárazanyag-tartalom [%] 24,5 34,4 Izzítási veszteség [%J 21,1 30,7 Kémiai oxigénigény [mg/g] 158,62 101,07 Összes nitrogén [mg/g] 3,677 5,048 Összes foszfor [mg/g] 1,223 1,039 Szénsav-oldható P [mg/g] 0,062 0,070 Az üledék szárazanyagra vonatkoztatott szervesanyag mennyisége kb. 36%-kal csökkent a kotrás után. Az összes nitrogén tartalom is csökkent, közelítőleg 26%kal. A fajlagos összes foszfor tartalom kb. 16%-kal kevesebb az új üledékfelszínben. A kotrás eltávolította a felső hígabb, rohadó üledéket, továbbá a Vizslaki-csatorna által lerakott hordalékdombot. A kotrás során keletkező új üledékfelszín tehát számos tulajdonság tekintetében kedvezőbb volt a Belső-Béda vízminőségére, mint a kotrás előtti. Annak érdekében, hogy megismeijem a kotrás hatását a belső foszfor terhelés alakulására, a kotrás előtti és utáni üledékek foszfor megkötő képességét is megvizsgáltam. A 2. ábra a kotrás előtti és utáni minták átlagizotermáit mutatja. Látható, hogy mindkét adatsor logaritmikus vonalat követ, és hogy a kotort területről vett minta lényegesen magasabb Q-hoz (maximálisan adszorbeálható anyagmennyiséghez) tart. Azonban annak érdekében, hogy a javulás mértékét számszerűsíteni tudjuk, érdemes az eredményeket linearizált formában is ábrázolni (3. ábra). A 3. ábrán a trendvonalak meredekségéből látható, hogy a kotort területről vett üledékminta lényegesen, kb. 64%-kal jobban köti meg a foszfort, mint a kotrás előtti. Összehasonlítva a kotrás utáni üledéket a kotrás előtti legjobban és legrosszabbul kötő üledékkel azt kaptam, hogy a legrosszabbul kötő üledékhez képest a javulás kb. 2,5szeres, míg a legjobbhoz képest kb. 33%-os. 2. ábra. A kotrás előtti és utáni üledékek átlagos adszorpciós izotermái 3. ábra. Adszorpciós izotermák lineáris ábrázolása Összefoglalás Összességében a kísérleti kotrás sikeresnek mondható, hiszen a kapott új üledékfelszín mind összetételében, mind pedig a foszfor megkötő képesség szempontjából jobb tulajdonságokkal rendelkezik, mint az eredeti üledék. Annak érdekében, hogy a pozitív hatás az egész holtágon érezhető legyen, a Belső-Béda teljes hossza mentén szükséges az elszennyeződött üledéket eltávolítani. Ha a teljes holtágat kikotornák 1 m mélységben, akkor az kb. 750000 m

3 üledék kivételét jelentené. Ekkor durva becslés szerint 1425 t nitrogént és 615 t foszfort távolítanának el, és a holtág jelenlegi kedvezőtlen vízminősége jelentősen javulhatna. Köszönetnyilvánítás A dolgozat elkészültében nyújtott segítségét köszönöm konzulensemnek, dr. Szilágyi Ferencnek, továbbá mindenkinek, aki segítségével hozzájárult a munkámhoz. 29