Hidrológiai tájékoztató, 2010

EMLÉKEZÉSEK - Dr. Kaszap András: Emlékezés dr. Jaskó Sándor vízföldtani munkásságára születése 100. évfordulóján

langokban (1936-38). A Mátyáshegyi-barlang korszakos jelentőségű vizsgálatát már a Földtani Intézet munkatársaként végezte. Az itt tett megállapítások budaihegységi barlangkutatásai eredményeinek általánosítását hozták. A közleményben (1948) az ifjú amatőr segítők között nevek bukkannak föl a múlt ködéből: Venkovics István, Kincses Júlia. Doktori értekezése a Pápai Bakony területéről szól, ennek hidrológiája-hidrogeológiája párhuzamos publikáció (1935) tárgya. A tapolcafői forrás kréta mészkőből fakad, igen állandó 15°C hőmérsékletű. De a források vizének egy részét a Kisalföld vízzáró rétegei alól, ENy-i irányból felszálló melegvíz szolgáltatja, a pannon határán hirtelen felszökik a hőmérséklet. A forrás elapadása és újjáéledése, a dunántúli mega-vízkivételek tervezése és megszűnése idején keletkezett hatalmas volumenű tanulmány-anyag elapadása idején napjainkban - kelt újra érdeklődést, ráirányítva a figyelmet a letűnt természeti időszak vége táján tett megfigyelésre. Utóbb, a közben eltelt idő alatt különféle megbízások teljesítése közben szerzett tapasztalatainak összegzése A földtani felépítés és a karsztvíz elterjedésének kapcsolata a Dunántúli Középhegységben c. tanulmány (1959). Ebben a bányászat egyre nagyobb mértékű vízkivételeinek idején adott az egész régióra vonatkozóan minőségi és mennyiségi értékelést és a perspektívát is felrajzolta. Saját vizsgálati eredményeit és az ez időre már halmozódó adatokat egyaránt felhasználta, térképe a VITUKI később évente kiadott karsztvíztérképe előfutárának tűnik. Földvári Aladár (1933) és Szádeczky Kardoss Elemér (1941 és 1948) korai, számos más szerző azidőbeli közléseit vonta be szintézisébe a kor felfejlődő bányászatának kulcskérdése: a karsztvíz probléma-körében. Jaskó Sándor vízföldtani munkásságának jelentős része más célt követő dolgozatokban, elszórva található meg. A kitűnő térképező egy-egy terület felvétele során rendszerint fejezetet szentelt a hidrogeológiának. A korábbi felvételekből kimaradt 100 km

2 területet A Jósva patak völgye címen ismerteti (1935) s rámutat, hogy a fehér ladini diploporás mészkő a tulajdonképpeni karsztkőzet, a karsztmorfológia hordozója itt és a Baradlában is. A Földtani Intézet visszacsatolás utáni erdélyi munkálatai során (1943) a Szálva-völgy két borkútját és bővizű karsztforrását ismerteti, a Nagybányai-medence ásványvizeiről rövid ismertetést ad Kővárfüred, Bajfalu s egyéb helyekről. A Bicskei-öböl fejlődéstörténetéhez vízföldtani adatsort csatol kutak, fúrások felsorolásával és rövid leírásával 89 tételben (1943). Mélyreható elemzés a Kisbalaton tőzegterületének fejlődéstörténeti vizsgálata (1947). A budakeszi mezőgazdasági kísérleti telep vízellátása nehéz feladat volt az ínséges oligocén környezetben (1950). Szilvásvárad és környéke, a Szalajka-völgy vízfeltörései a középső-triász fehér mészkőből s a neogén gyérebbvizű forrásai kedvteléssel végzett vizsgálódásokra adtak lehetőséget (1951). Lyukóbánya és Pereces környékének bányaföldtani leírásában az igen gyér hozamú források és az úszóhomok kártétele a feltárásokban a távolról való vízellátás magyarázata (1955-56). Igen alapos dokumentálás jellemzi a balatonfelvidéki és északbakonyi patakok vízhozama és a földtani felépítés kapcsolatáról szóló tanulmányt (1961). Itt visszatér doktori disszertációja készítésekor végzett mérései módszereihez, a felszíni vízfolyás szakaszos elnyelődése mintaszerű dokumentálásával. Majd az északbakonyi karsztszurdokok vízföldtanához szolgáltat újabb adatokat a Földtani Közlöny lapjain (1962). A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadásában bányavízvédelmi kérdésekről értekezik a Dunántúli Középhegységben (1964). A rendelkezésre álló terjedelem csak futólagos szemlét tesz lehetővé a számos és együttes terjedelmében tetemes munkásság fölött. További dolgozatai is tartalmaznak több-kevesebb vízföldtani adatot, megállapítást. Az életmű emez oldala a drávamenti folyóvizi lerakódások elemzésével zárul, a Csurgónál tervezett gyurgyeváci vízlépcső helyének vizsgálatában (1996). Külön említést érdemel az ismeretterjesztő A Föld és fejlődéstörténete kötet (Gondolat, 1975) Jaskó Sándor tollából származó néhány rövid fejezete, azok között is a Dunántúli-középhegység karsztvize című érdemleges összefoglalás. Az alkotó ugyan lelépett a színről, de munkássága jelen marad a magyar geológia folytonosságában. Dr. Kaszap András IRODALOM Kaszap András: In memóriám Jaskó Sándor — Földtani Közlöny, 131/1-2, 1-9 (2001) (teljes bibliográfiával). 13