Hidrológiai tájékoztató, 2009

KÖNYVISMERTETÉS - Dr. Dobos Irma: Fejér L. - Szlávik L.: 111 Vízi emlék Magyarországon

KÖNYVISMERTETÉS Fejér L.-Szlávik L.: 111 Vízi emlék Magyarországon. -A Közlekedési Dokumentációs Kft. Kiadó: - Alföldi Nyomda Zrt. Debrecen, 2008. 240 oldal. 260x213 mmes fekvő alakú kiadvány, 5000 példány, 2500 Ft. Az atlasz formájú kiadvány ünnepélyes bemutatására 2008. december 11-én Esztergomban a Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központban nagy létszámú szakember és érdeklődő jelent meg. A bemutatót a Duna Múzeum igazgatója nyitotta meg, majd a vízügyi szakállamtitkár „A Vizek Éve a turizmusban" c. előadás után a Magyar Turizmus Zrt. nevében a termékcsoport köszöntője hangzott el. A műsor első részét Dunai Éva ének és Kúti Balázs több zongoraszáma zárta be. A 2008. év a „Vizek Éve a turizmusban" szorosan kapcsolódik a másik jelmondathoz a „Föld Évéhez", amely ugyancsak 2008-ban volt. Ekkor meghirdette a Magyarhoni Földtani Társulat is a földtani emlékek a turizmusban programot, s ehhez számos rendezvényt és kiadványt tervezett és valósított meg. A kiadványból válogatást mutattak be a szerzők képek vetítésével és bőséges magyarázó szöveggel. Mivel még több nyomdatechnikai probléma akadt az atlaszban, ezért csak 2009. első hónapjaiban lehetett a végleges kiadványhoz hozzájutni. A 111 Vízi emlékhez mintegy 3000 jelentős emlékhelyet és vízi létesítményt vizsgáltak át a szerzők, s nem volt könnyű abból a legjellegzetesebbet, a legesztétikusabbat úgy kiválasztani, hogy a kortörténet mellett a víz hasznosításának, a víz káros hatásának sokrétűségét is bemutassa. Bár több emlékünk maradt a római korból, majd a középkorból, de igazán legtöbbet a XIX. századtól örököltünk, hiszen a jelentős vízi munkálatok akkor kezdődtek mind a felszíni, mind a felszín alatti vízrendszerünkben. Megindult az ország vízrajzi térképének átrajzolása, mivel a megnövekedett lakosság élelmiszer-ellátásának biztosításához újabb művelhető területek szerzését kizárólag a felszíni vízfolyások szabályozásával és a lecsapolással lehetett megoldani. A felgyorsult iparosításnak viszont nagyobb vízmennyiségre, a járványok leküzdésére pedig a lakosságnak egészséges ivóvízre volt szüksége. Mindemellett .a kiadvány az ismeretterjesztés olyan nemes feladatát is teljesíti, amely felhívja a nagyközönség figyelmét a víz mindenkori, de különösen a jövő legértékesebb természeti kincsére. A három nyelvű (magyar, angol és német) előszó után agész oldalas Magyarország vázlatos hegy- és vízrajzi térképe szemlélteti a 111 vízi emlék helyeit., a köetkező oldalon pedig a térképhez tartozó beeszámozott lelőhelyek felsorolását találjuk.Ezt követi azután a lelőhelyek egymás utáni ismertetése, s a bal oldalon az emlék fényképe, a jobb oldali lapon pedig a történeti leírása, rövid angol és német nyelvű összefoglalással, kis méretű országrész térképvázlattal, kiegészítve a legfontosabb forrásmunkákkal. Az emlékhelyek bemutatása az esztergomi Duna Múzeummal kezdődik, amely összefogja az egész ország vízi emlékhelyeit, összegyűjti, rendszerezi a korábbi és a jelenkori vízügytörténeti anyagot állandó és időszakos kiállítások rendezéséhez. A Múzeumot 1973-ban az Országos Vízügyi Hivatal hozta létre azért, hogy a nagy értékű vízügyi múltat megörökítő dokumentumok az utókor számára hiánytalanul megmaradjanak. Az ország térképén azt látjuk, hogy folyóink közül a két legngyobb, a Duna és a Tisza mellett találjuk a legtöbb vízi emléket, ami érthető is, hiszen őket kellett leginkább magas szintű mérnöki munkával „megfegyelmezni", hogy romboló munkájukat áldásossá változtassák. így azután ezeken a helyeken megtaláljuk mindazokat az emlékeket, amelyek a folyók egykori árvizeiről tanúskodnak, a szabályozásokról, az új létesítményekről, így a szivattyúkról, és zsilipekről, amelyek nagy eseménytjelentettek egy-egy térség felszíni vizeinek és a települések életében. Új színfoltja lett a 19. század térképén a sok új forrásfoglalás, új ivóvizű kutak és felépítményei testesítették meg a vízellátás új formáját és mellettük a díszkutak legtöbbje már a 20. században létesült. A vízművesítéssel pedig a különböző megoldású, szép formájú víztornyok a biztonságos vízellátás hirdetői voltak, s ezek legtöbbje ma már védett műemlék. Nem maradtak ki természetesen sokan azok közül a nagyszerű, tervezők alkotók közül sem, akik hozzájárultak az ország arculatának megváltoztatásához, így közöttük találjuk Türr Istvánt, Vásárhelyi Pált és Zsigmondy Vilmost is. A Tisza-szabályozás nagy művének kiindulóhelyét Tiszadobnál három 19. és 20. századi emlékmű hirdeti. Számos belvízi, sőt csatornázási szivattyú-teleppe 1 és zsilippel is megismerkedhetünk a kiadványban. A vízimalmok sokasága hosszú ideig színesítette a kisebb-nagyobb vízfolyásokat, s közülük a legrégebbiben, a 800 éves örvényesiben múzeumot rendeztek be. Szerepel a kiadványban a nicki duzzasztómű a Rábán, a tiszalöki és a kiskörei vízlépcső és vízerőmű is. A legtöbb újjáéledt forrás és tó, a rájuk telepített fürdők kedvező lehetőséget teremtenek az idegenforgalom részére. A nagyon gazdag emlékhelyek közül csak néhányat emeltünk ki, a kiadványban jóval többel találkozhatunk. Közülük ki kell emelni Vörösmarty Mihály, a költő-jóbarát felemelő soraival díszített Vásárhelyi Pál budapesti impozáns síremlékét a Kerepesi temetőben. Az utolsó kép a gyulai Fehér-Körösön a tűsgát- és duzzasztómű emlékhelyet szemlélteti, majd az összesített forrásmunkák, a tartalomjegyzék oldalszámmal együtt és legvégül közel 100 személy felsorolása következik, aki adatával, információjával elősegítette a kiadvány megjelenését. A mintaszerűen kiállított atlasz formájú kötet a szerzők és a debreceni Alföldi Nyomda Zrt. kitűnő munkáját dicséri. Dr. Dobos Irma 65