Hidrológiai tájékoztató, 2008

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A kínai Yunnan tartomány legnevezetesebb karsztos mészképző hévforráscsoportja és lerakódásának vizsgálata

Az autonom terület tektonikailag igen mozgalmas környezetben fekszik ahol a negyedidőszakban igen gyors és nagymértékű szakaszos kiemelkedések zajlottak le [3] és a pleisztocénen belüli eljegesedés! szakaszok során gleccser vájta mély völgyek alakultak ki és hatalmas mennyiségű kőzettörmelék keletkezett. Ezek az adottságok a forrás körül is tapasztalhatók a gyakori nagy esésű torrens mellék völgyekkel. A provinciában a trópusi éghajlat az uralkodó határozott nyári csapadékcsúccsal. A kb. 800-1500 mm évi csapadék jelentős része májustól — októberig esik le, a többi hónapok rendszerint szárazak. Ebből a csapadékeloszlásból általánosságban megállapítható, hogy a karsztrendszer karsztvizeit tápláló beszivárgás főleg a nyári félévben történik. Az általános éghajlati viszonyok között a hegységi részeken a nagyarányú felszíni tagoltság miatt a helyi mikroklíma erőteljesen érvényesül, mert a völgyekben a tél enyhe és a magasság növekedésével a tél szigora határozottan érvényesül, kemény fagyokkal állandó vagy időszakos hótakaróval. A nagy fokú felszíni tagoltságból eredő hőmérsékleti zonalitást a vegetáció határozottan jelzi a forrás és az előfordulás körül mert kb. 4300 m felett már kopár sziklás növényzettől mentes alrégió tapasztalható gyakori májusi havazással és időszakos hótakaróval. Majd az alhavasi füves alrégió következik és ez alatt már megjelennek a tűlevelű erdők, amelyek alacsonyabb szinten lombhullató vegyes erdőbe mennek át. A vízkilépések 2380 m-es magasságukkal a vegyes erdei alrégióhoz kapcsolódnak. így a mészkiválás éghajlatilag a magashegységi karsztos területek vegyes erdei alrégiójában történik. 2.2. A hévforrások és lerakódásaik vizsgálata A források és az előfordulás közvetlen környezetét tanulmányozva megfigyelhető, hogy azok egy meredek oldalú fővölgynek amely egyben a helyi erózióbázis egy jelentős esésű mellékvölgyének felső szakaszán fakadnak forráscsoportot képezve ahol a vízkilépések egymástól kisebb-nagyobb távolságra törnek fel forrásmészkövén keresztül 6-7 db. sekély mélységű tavakban ahol a víz túlfolyva és szétterülve kezdődik el a mészkiválás (2. kép). 2. kép. A forráskilépési terület a főforrásnál kialakult tóval A vízkilépéseknél nem volt tapasztalható gázosságot bizonyító buborékolás és kénhidrogén szag. A források vizéből a mészkiválás gyakorlatilag azonnal megkezdődik és tart egészen a helyi erózióbázisig kb. 300-350 m hosszúságban és völgy oldalak között kb. 150-200 m szélességben. A mészkiválás a meredekebb szakaszokon határozottan felerősödik. A vizsgált forráscsoport jelentős hozammal rendelkezik ezért az elfolyó vizek szemrevételezése alapján a nagy vízhozamú karsztos hévforrások közé sorolható. A környezetben lévő erdős-bokros vegetációnak a mészkiválásban nincs döntő szerepe, bár nagy mennyiségű növényi anyag kerül a kiválási térbe, főleg levelek melyek egy része az áramlási holtterekben összemosódva tömegesen felhalmozódva fosszilizálódnak. Továbbá egyes helyeken a mészképződés mentén elszórtan fa és bokorcsoportok találhatók, amelyek szűk környezetükben befolyásolják a mészkicsapódást. így pl. üregesség-likacsosság és körkörös rétegzettség tapasztalható helyileg a növényzet hatására. A forrásvízi mészkő előfordulás a völgy mentén változatos formák és a kiválási dinamika alapján három szakaszra tagolható. Ezek a következők: a) Forrásterület és kiválásai. A forráscsoport környezetében jelentős nagyságú kb. 150x150 m plató alakult ki kisebb-nagyobb hévforrástavakkal és túlfolyó vízzel (2. kép). A kivált mész egyenetlen felszínén kisebbnagyobb sekély mélységű (10-20 cm) tócsák vannak amelyeknél intenzív kiválás tapasztalható. A kivált mészkő vékony rétegzett. E térségben a legintenzívebb a növényzet fosszilizációja is. b) Középső teraszos - mészfolyásos szakasz. Ez az előfordulásnak legszebb és kiválási szempontból a legérdekesebb része mert ezen a szakaszon az egymás alatti gátsorok-teraszok képződtek kisebb-nagyobb tavakkal, vízesésekkel és hófehér egyenetlen felszínű több ágú mészfolyásokkal. Az irodalom szerint ezen a részen a gátak és medencék száma meghaladja a 90-t. E szakasz hossza kb. 150 m és erősen lejt az erózióbázis irányába. A megfigye-lések szerint három egymástól független önálló teraszrendszer alakult ki kisebb sekély mélységű tavakkal (3. kép). 3. kép. Az egyik teraszrendszer gátakkal és tavakkal 58