Hidrológiai tájékoztató, 2008

A „80 ÉVES A BEREGI GYÓGYVÍZ” TUDOMÁNYOS KONFERENCIA ELŐADÁSAI - Jánosi Csaba: A székelyföldi ásványvizek és gázömlések felhasználása

A székelyföldi ásványvizek és gázömlések felhasználása* JÁNOSI CSABA Ha a mai Magyarország a hévizek országa akkor a Székelyföldet joggal nevezhetjük a borvizek, sósvizek, büdösvizek és büdösgödrök vagy mofetták hazájának. A Kárpát-medence keleti „szegeletében", a KeletiKárpátok ölelésében fekvő Székelyföldön, a kedvező földtani tényezőknek és a fiatal vulkánosságnak köszönhetően több ezer változatos vegyi összetételű ásványvíz forrás ismeretes. A Székelyföld legidősebb kőzeteit északról dél irányban húzódó Gyergyói- és a Csíki-havasok, valamint a Persány-hegység kristályos-mezozóos kőzetei alkotják. Erre települtek a Csíki-, Háromszéki-, Bodoki-havasok és a Baróti-hegység flis rétegei. A székelyföld nyugati részét az Erdélyi-medence túlnyomórészt harmadidőszaki tengeri üledékei alkotják. A tájegység gerincét képezi a Kelemen-Görgény-Hargita vulkáni vonulat, amelyet széles mofetta öv kísér. A vulkáni hegység uralkodó kőzete az andezit. A fiatal vulkáni hegység nyugati lejtőjére széles piroklasztitból kialakult fennsík un. „láz" támaszkodik. A térség legfiatalabb kőzetei az intrakárpáti Bélbori-, Borszéki-, Gyergyói-, Csíki-, Háromszéki- és a Barótimedencékben rakódtak le. A Székelyföld ásványvíz készlete három nagy csoportba sorolható: 1) a szénsavas ásványvizek vagy borvizek, amelyek a fiatal neogén vulkánossághoz kapcsolhatók. 2) a sósvizek, főleg az Erdélyi-medence sódiapírjainak és a flis övezetében fakadnak. 3) a kénhidrogénes vagy büdös vizek a flis és az Erdélyimedence harmadidőszaki kőzeteiből törnek fel. A száraz szénsavas gázömlések, mofetták, gőzlők vagy büdös gödrök nagy része a legfiatalabb vulkáni vonulat, a Hargita-Csornád övében találhatók. A székelyföldi ásványvizeket jó minőségű ivóvízként helyileg és iparilag palackozva hasznosítják. Gyógyászati célokra ivó- és furdőkúraként alkalmazzák. A szénsavas gázfürdőket, mofettákat a gyógyászatban alkalmazzák. A székelyföldi települések határában lévő természetes borvízforrásokat a lakosság több ezer éve folyamatosan ivóvízként és gyógyvízként (szemvíz, gyomor stb.) használja. Korábban faedényekben, cserép és üvegkorsókban, napjainkban műanyag flakonokban szállítják és tárolják. Hajdanában szekereken, cserépkorsókban nagy mennyiségben szállították a környező városokba: a Szejke borvizet Székelyudvarhelyre, a csíksomlyói és a csíkcsicsói borvizet Csíkszeredába, a csomafalvi borvizet pedig Gyergyószentmiklósra. Udvarhely környékén, Lövétén, Homoródalmáson, Korondon ismeretesek olyan tömény sós kutak, amelyeket a helyi közösségek napjainkban is a régi hagyományok szerint működtetnek. A székelyföldi gyógyhatású ásványvízforrások vizét a XVIII. században kezdték palackozni, előbb cserépkorsóba majd üveg palackokba. A Székelyföld első palackozott vize az okiratok szerint a Korondi víz volt ( 1792), majd ezt követte az Ásványvizek királyaként emlegetett Borszéki borvíz (1806). A XIX. század közepén kezdik palackozni a bodoki Matild, majd később a híres kászoni vizeket, amelyek Répáti, Fehérkői, Salutaris és Veresszéki néven kerültek forgalomba. Csíkban palackozták a hosszuaszói Erzsébet, a csíkszentmártoni Anna, a csíkverebesi Mercur és a Tusnád borvizeket. A Gyergyóimedencében az újfalvi Hajnal és a tölgyesi Attila borvíz ismeretes. Háromszéken a málnási Siculia és Mária, a mikóújfalvi Hunnia, a torjai Szeregető, a kézdipolyáni Venus vagy Mariska, a kovásznai Horgász, Árpád és Hankó, az előpataki Erzsébet, a nyárasi Täranca, az árkosi Benkő, az oltszemi Salvus, a bibarcfalvi Baross és Borhegyi, vargyasi Borsil került kereskedelmi forgalomba. Udvarhely vidékén a homoródfürdői Klotild, a lövétei Kamilla és a Bélmezei Székely Selters forrás vize volt palackozva. Napjainkban a Székelyföldön a következő vizeket palackozzák: Borszék, gyergyóújfalvi Új Hargita Forrás, a csíkszeredai Hargita Springs, a zsögödi Anavie (beszüntették a palackozását), a csíkszentkirályi Hargita Gyöngye és a Hargita Tiva (2008 tavaszától Hargita Kraiten utódja), az újtusnádi Tusnád, bodoki Matild, a málnásfurdői Siculia és Mária, a Bibarcfalva, gyímesközéploki-sötétpataki Hegyek varázsa, a kovásznai Hegyek Harmatja, tósaroki Carpatica és a gyergyóbékási Békás-szoros. Gyógyvízként egyetlen borvíz van forgalomba, a nagy magnézium tartalmú előpataki Erzsébet. A székelyföldi fürdők két nagy csoportba sorolhatók, helyi vagy népi fürdők és az országos érdekeltségű fürdők. A népi fürdők száma meghaladja a 150-et, ahol főleg érrendszeri, reumatikus és bőrbetegségeket kezeltek illetve kezelnek. Ezek rendkívül leromlott állapotban vannak. A 2001-ben elindult Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka mozgalom keretében közel tíz fürdő került felújításra: a lázárfalvi Nyír (2001), a tusnádi Nádasfiirdő (2002), a kozmási Sószékfürdő (2003), a kászonújfalvi Sóskútfördő (2004), a csíkszentkirályi Borsfurdő (2005), a csíkcsobotfalvi Kerekeger (2005), a csíksomlyói Barátok feredeje (2006), a homoródkarácsonyfalvi Dungófürdő (2006-2007), a csíkszépvízi Alsóborvízfurdő (2007), a csíkszenttamási Szent Anna fürdő (2007) és a gyergyócsomafalvi Felsőnyírkerti borvízfürdő (2008). A térség nagyobb, ismertebb fürdőhelyei Borszék, Tusnád, Kovászna, Bálványosfurdő, Élőpatak nagyon elhanyagolt állapotban vannak. Az elmúlt években Tusnádfürdőn és Kovásznán kezdődött meg az újjáépítés. A sósfürdők közül Szováta van a legjobb helyzetben, Parajd is fellendülőben van. * A „80 éves a legendás bereki gyógyvíz" c. tudományos konferencián (Berekfürdő, 2008.06.06.) elhangzott előadás kivonata. 37