Hidrológiai tájékoztató, 2008

A „80 ÉVES A BEREGI GYÓGYVÍZ” TUDOMÁNYOS KONFERENCIA ELŐADÁSAI - Pap Sándor: Pávai Vajna Ferenc szénhidrogén- és hévíz kutatásai a Közép-Alföldön

Pávai Vaj na Ferenc szénhidrogén- és hévíz kutatásai a Közép-Alföldön* PAP SÁNDOR A magyar kincstári kőolaj-földgáz kutatások a Tiszántúlon 1917-ben torziós inga mérésekkel, 1918-ban a Nagyhortobágy-l.sz. fúrás mélyítésével kezdődtek, de csak az első világháborút követően gyorsultak fel és tartottak 1935-ig. Eddig az időpontig 10 fúrást mélyítettek. A fúrások közül hétnek Pávai Vajna Ferenc határozta meg a helyét. Ezek lefúrását földtani szempontból felügyelte, irányította. Közben nem ő határozta ugyan meg a szolnoki Tisza szálló hévízkútjának helyét, de Horusitzky Henrikkel, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatójával együtt ő volt a fúrás szaktanácsadója és ő látta el szakma felügyeletét. Csak elismeréssel emlékezhetünk Közép-alföldi tevékenységének máig ható tudományos és gazdasági eredményeiről. Pávai Vajna Ferenc régi háromszéki család leszármazottja. A Nagyenyed melletti Csongván született 1886. március 6.-án. Édesapja ügyvéd volt, nagybátyja Pávai Vajna Elek neves geológus. 1910-ben írt doktori disszertációjában elsők között mutatott rá a neogén rétegek gyűrt voltára. Később a napjainkban is zajló kéregmozgásokról az Erdélyben és a Magyar-Horvát medencében végzett kutatásai is megerősítették. Meggyőződése szerint a réteges pleisztocén üledékekkel fedett sík területeken a pleisztocén rétegekben a felszínen mért átlagos dőlés és csapásirányok tájékozódást nyújtanak a mélyebb és idősebb üledékrétegek gyűrődéses szerkezetéről. Az 1920-as években ő volt az egyetlen, aki véleményével a legfiatalabb kéregmozgások gondolatát hirdette. Elsősorban gyűrődésekről ír. Ezek kialakulásának okát a régi hegységpászták süllyedéses, oldalas alátolódásaiban látja. Néhány követője mindig akadt, de még az 1970-es években is kemény támadások érték azokat akik a pannóniai és a pleisztocén üledékekben levő tektonikus formák meglétét hirdették. Napjainkban a szénhidrogén kutatás egyik jelentős célja ilyen módon kialakult csapdák kutatása. Pávai Vajna Ferenc tudományos meggyőződésének és gyakorlati tapasztalatainak megfelelően a KözépAlföldön felszíni mérések alapján hét kőolajkutató fúrást tűzött ki. Ehhez homok és agyagbányákban, vagy 4-5 m mély, erre a célra ásott gödrökben végzett rétegdőlés méréseit használta fel. Módszerét a szakemberek többsége élesen bírálta, a laikusok pedig elnézően megmosolyogták a gödröt ásató, abba létrán lemászó, ott méricskélő, majd az egészet betemettető királyi főtanácsos urat. Az első általa kitűzött fúrás az 1924-25-ben mélyített Hajdúszoboszló-I. számú, a magyar kincstár által finanszírozott fúrás volt. Ez kőolajat nem tárt fel, de napi 1600 l/min 73 °C hőmérsékletű víz és 3700 m

3/d, 85,6% éghető gáz tartalmú földgáz beáramlást adott. Hasonló volt az eredménye a Hajdúszoboszló-II. sz. fúrásnak is, amelynek a hozama 1250 l/min, 78 °C hőmérsékletű víz 3300 m

3/d, 92% éghető részt tartalmazó földgáz volt. E két kút termeivényeit hasznosítva Hajdúszoboszlón egy strand és egy gyógyfürdő, továbbá egy villanytelep épült, amely öt községet látott el villanyárammal. Ami földgáz még megmaradt azt a MÁV palackokba sűrítve vasúti kocsik világítására használta. Először Karcag, majd Debrecen városa irigyelte meg a hajdúszoboszlóiak „csodakútját". Mindkét város vezetősége úgy döntött, hogy anyagi áldozatokat is hajlandó vállalni azért, hogy a további kőolajkutató fúrásokat városuk határában tűzzék ki. Az elképzelést Pávai Vajna Ferenc és a Pénzügyminisztérium is támogatta, így került sor 1927-1933 között Karcag-Berekfürdőn és Debrecenben is két-két fúrás lemélyítésére. A fúrások kivitelezését számos műszaki probléma nehezítette és a várható eredményt tekintve is sok volt a kétkedő. Ez utóbbiak elsősorban Pávai Vajna Ferenc szakmai tudását vonták kétségbe. A fúrásokat azonban végül is sikeresen befejezték és azok a hajdúszoboszlóihoz hasonló eredményt hoztak. Karcagon az 1. sz. fúrás 3580 m

3/d földgázt termelt 2480 l/min 56 °C hőmérsékletű víz mellett, a 2. sz. kút pedig 1104 m

3/d földgázt és 570 l/min hőmérsékletű vizet. Debrecenben az 1. sz. kút hozama 1150 l/min 65 °C hőmérsékletű víz és 2250 m

3/d földgáz, a 2. sz. kúté 875 l/min 63 °C hőmérsékletű víz és 1700 m

3/d földgáz volt. A hajdúszoboszlóihoz hasonló alkáli-hidrogénkarbonátos, brómos, jódos gyógyvizet fürdőkben hasznosították. Karcag-Berekfürdőn a földgáz hasznosítására üveggyárat alapítottak. Földtani szempontból a fúrások eredményei rámutattak arra, hogy az Alföldön nincsenek gravitációs minimummal jelentkező sótestek. Az Eötvös féle torziós ingával kimutatott maximumok pedig neogén medencealjzat kiemelkedéseket és fölöttük boltozatosán jelentkező neogén rétegeket jeleznek. Cáfolták azt a feltevést, hogy az Alföld mélyén megtalálható az Erdélyi-medence mediterrán sóformációja, az ún. slír. Földtani kutatástörténeti jelentőségű, hogy az 1926-30-ban mélyített Hajdúszoboszló-II. fúrás először harántolta az Alföldön a neogén rétegeket és tárta fel fekü képződményeit. A fúrás 2032 m-es talpmélységével egészen az 1940-es évek elejéig az Alföld legmélyebb fúrása volt. A Hajdúszoboszló-II. fúrással csaknem egy időben mélyített Debrecen-I. fúrás ugyancsak elérte a neogén fekü képződményeket. A fekü kőzetek egy részéről Papp Károly már 1932-ben kimondta, hogy az kárpáti homokkő, azaz flis. Ezzel csaknem egy időben Pávai Vajna Ferenc utal arra, hogy az Alföld síksága alatt több, pásztás őshegységi rom és mezozóos teknő van. A későbbi kutatások mindkét tudós megállapítását igazolták. * A „80 éves a legendás bereki gyógyvíz" c. tudományos konferencián (Berekfürdő, 2008.06.06.) elhangzott előadás kivonata. 35