Hidrológiai tájékoztató, 2007
MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Bognár Győző: 90 éves a Magyar Hidrológiai Társaság
90 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Kilencven év már nagy idő, amit akár korszakokra lehet osztani, és az egyes időközökre valamilyen jelleget lehet illeszteni. A Magyar Hidrológiai Társaság folyamatosan figyeli, sőt tanulmányozza életének a korszakait. Sok bátorító élményt találhat ebből magának. Vannak olyan tapasztalatok, amelyek javításra ösztönzik a Társaságot, vagy tagságát. Mondhatjuk, ezek adták és ma is adják az erőt ahhoz, hogy közel egy évszázadon át megőrizte magát. Véres háború kellős közepén nyert alakot a gondolat, amelyből még a vérzivatar során életre kelt az erős és egyre erősödő szervezet, majd élte a saját életét, alakította a vízzel való baráti viszonyát, annak áldásait közelebb hozva az emberekhez. A szinte már hagyománnyá erősödött visszatekintések, azok emlékező leírásokban rögzítve, és majdnem ötesztendőnként kiegészítve, olvashatóan a rendelkezésünkre állnak. Ezért most az elemző múltidézések helyett ünnepeljünk, hiszen a századik születésnaphoz közeledünk, és a végzett munkára emlékezés mellett vessünk pillantást a jövőre. Reméljük, hogy a fiataljaink találnak köztük követni érdemes példákat. Most ne soroljuk a szép számú szervezeti egységek létrejöttének a sorát. Lássuk inkább azt, hogy a korábban Szakosztály, majd Társaság a víznek milyen tulajdonságait tárta fel, az azt környező talajokkal, tájakkal milyen hasznos, vagy káros együtthatás alakult ki. Szervezet létrejöttéről és munkájáról beszélvén, kevesebb szó essék azokról az emberekről, akik időközben híresek lettek az eredményeikkel, hiszen már jól ismeijük őket. Az elmúlt 90 esztendő során azonban nemcsak a Társaság változott, hanem az ország is, a mérete, nemzetközi helyzete, erőforrásai, azok felhasználása. Tekintsük át azt a folyamatot, amely során a Társaság felismerte a tudományos munkájában a nemzetének és saját magának a tennivalóit, és ahogy azt elvégezni kívánja. A szervezetünk születésével kapcsolatos egyik tárgyi emléke látható az ábránkon: egy levél fogalmazványa, amelyet az alapító tudományos Társulat elnöke és titkára címzett a vallás és közoktatási miniszterhez. Ebben bejelenti, hogy 1917. június 16.-án megalakult a második szervezeti egysége, a Hidrológiai Szakosztály. Egyben kéri az 1917-1918. költségvetési év első felére esedékes 1500 Korona államsegély kiutalványozását. Ekkor kezdődött a Társaságunk élete. Ebben az időben túlnyomórészt geológiai tudományos munkák folytak az anyatársulatban, majd egymás után kerültek elő azok a témák, amelyek egyre inkább tartoztak a vízügyi szak-, illetve tudományterülethez. Már július l-jén a Szakosztály titkára megbízást kapott, hogy készítsen egy értekezést a munkaprogramról. Ez a rövid Bogdánfy mű máig ható érvénnyel fogalmazta meg a tagjainak a feladatkörét, egyben a hidrológia és más tudományok viszonyát. Vendl Aladár tudós geológusunk foglalkozott a talaj teherbírásának a víz hatására beálló változásaival. Ezzel ráérzett az akkor még általában ismeretlen talajmechanika fogalmára. A Szakosztály, később, a II. Világháború után Társaság, tudományos kapcsolatai házon belül kezdődtek. Kézenfekvő volt ugyanis „az ásványos források" hidrológiája és a balneológia közötti összefüggés. Hasonlóan magától értetődik a hidrogeológiával fenntartott kapcsolat. A bányászattal folyó együttműködést a természet igényelte. A felszíni vizek, vízfolyások, tavak szabályozása emberi beavatkozás a hidrológiába, víz természetes körforgásába. Az elmélet és a gyakorlat ötvözése ma is tartó feladatunk. Rá kell mutatni arra, hogy az erdészettel való kapcsolat, amit a működést indító értekezés fontosnak ítélt, kimondatlanul utal az akkor még ugyancsak nem használt olyan fogalomra, mint a vízgyűjtő rendezés. A hajózás, vízi közlekedés szintén kötődik a hidrológiához, meteorológiához, szabályozáshoz. Mai szemmel nézve a tározáson keresztül felismerhető a lefolyás szabályozás és az elemi vízkészlet gazdálkodás problémaköre. Az akkor hidrológia szóval jelzett tevékenységnek partnerekre, más tudományokkal és szakmákkal való kapcsolatokra van szüksége. Ezeknek a köre máig is bővül a műszaki fejlődéssel párhuzamosan. A Szakosztály a már említett természetes kapcsolatok mellett továbbiak kiépítésére törekedett, például a vízépítéssel, mezőgazdasággal, vízrendezéssel, árvízvédelemmel, amelyek más területeket is érintenek. Erős a rokonság a hidrogeológia és az agrárgeológia között. Az iparosodás, az agglomerációk, települések fejlődése során adódó problémák, amelyek az egészségügyiműszaki kérdések válaszolására való felkészülést célozzák. Az új tudományok, a biológia (limnológia, hidrobiológia), orvostudományok, kémiai tudományok, újabban az alkalmazott matematika, geometria és a társadalomtudományok (gazdasági, jogi, szervezési stb.), mind érintkezésbe kerültek a víz tudományaival és gyakorlatával. Az ezekhez tartozó tudományos és műszaki munkák a Szakosztály alapítása után azonnal megindultak. A módszerek közé tartoztak az előadóülések, a Hidrológiai Közlöny cikkei, amelyek egy - két évig az előadóülések anyagát közölték, majd egyre több kutatást és azok eredményeit ismertették, vitatták meg. A vitaüléseket gyakran 3
