Hidrológiai tájékoztató, 2007
ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: Kistérségi vízgazdálkodás
Az évi csapadfkösszfz fs az aszáhliidtx dfriése a sokévi átlagtól 1931-2006 között I alföldi tciiilrtl átlagok) 4. ábra. kistérségi társulások, amelyek a területfejlesztési és statisztikai kistérségek hálózatát követve jöttek létre. Tagjaik az érintett települések választott polgármesterei, akik maguk közül választják meg a kistérség vezetőjét. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban előirányzott és megvalósítás alatt lévő Nemzeti Vidéki Hálózat minden bizonnyal meghatározó szerepet fog betölteni, ugyanis a Vidékfejlesztési Központon és a Helyi Vidékfejlesztési Irodákon keresztül ez fogja koordinálni a vidékfejlesztéssel foglalkozó szervezeteket és közigazgatási szerveket. A kormányzati fejlesztéspolitika ezen kistérségi szintű képviselőiről nemrégiben (2006. XII. 13-án) jelent meg egy Kormányhatározat. Mivel a vízgazdálkodási kistérségek és a területfejlesztési kistérségek között meglehetősen nagy az átfedés (3. ábra), valószínűleg nem spórolható meg a kettős, esetleg a hármas (a vízgazdálkodási, a területfejlesztési és az ökológiai területi egységekhez igazodó) nyilvántartás, tervezés stb., de a koordinációban a területfejlesztési egység domináló jelenléte aligha tagadható. 2. A vidékfejlesztési program vízgazdálkodási fejezete Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv és Program vízgazdálkodási fejezete a mezőgazdasági vízgazdálkodás két fő területére: a belvíz elvezetésére és az öntözésre koncentrál. Ezeken kívül azonban még szorosan idetartozónak és az integrált vízgazdálkodás részének kell tekintenünk pl. a halastavak vízellátásátlecsapolását (erre Ligetvári elnök úr is célzott), a hévízhasznosítást, ezzel kapcsolatban a csurgalék hévizek elhelyezését, adott esetben a holtágak rehabilitációját, a vizes élőhelyek számára történő ökológiai vízpótlást, a rekreációs célú vízhasznosítást, a turizmussal összefüggő vízgazdálkodási igények figyelembevételét, a különféle használt ipari vizek és szennyvizek elhelyezését, esetleges újrahasznosítását, a belterületekről érkező csapadékvíz elvezetését, a jelentősebben erdősült kistérségekben az erdőgazdaság és vadgazdálkodás vízigényeinek kielégítését, az erdőtüzek oltásához szükséges vízkészlet feltárását és a szükséges vízszállító hálózat létrehozását. Hozzátehetjük még, hogy hegy- és dombvidéki területeinken az erózióvédelem kérdésköre nagyobb figyelmet és fejlesztési ráfordítást igényel. A fölsorolt kiegészítésekkel, a sokféle kárelhárítási és hasznosítási tevékenységgel együtt, amelyek jó része egyébként a Program más fejezeteiben elszórtan előfordul, illetve más programokban, pl. a Környezet és Energia Operatív Programban megtalálható, a vízgazdálkodás hatékonysága jobb értékelést kaphat, viszont ilyen tágabb körben a környezeti hatások megítélése nehezebbé, bonyolultabbá válik. 3. Alföldi területeink szélsőséges vízháztartása Alföldi területeinken kétségtelenül a szélsőséges vízháztartási viszonyok, időnként a túl sok víz (árvíz, belvíz), máskor a vízhiány, az aszály okozzák a fő problémát. Indokolt tehát az, hogy a Program a belvízrendezés és az öntözés ügyét súlyponti kérdésként kezeli. A vízháztartási viszonyok sokkal szélsőségesebbek annál, mint azt az évi csapadékösszegek egyszerű idősorából gondolnánk. Az 1931-2006 közötti adatok tanúsága szerint az évi csapadékösszegnek a sokévi átlagtól való eltérései + 38 és - 38% között váltakoznak az Alföldön (4. ábra felső része), ezzel szemben pl. az aszályindex értékei, amelyek a csapadékon kívül annak időbeli eloszlását, a párolgási viszonyokat, a talajvízhelyzetet is kifejezik, sokkal jobban ingadoznak: a sokévi átlagtól való eltérés + 120% és 37
