Hidrológiai tájékoztató, 2007

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - György Ágnes Irma: Halállományok mennyiségi viszonyai, struktúrája és elterjedése seélyvízi ökoszisztémában

megjelöltük) egyet a nyíltvízben és egyet a part menti nádas sáv mellet. Az expozíció 2 óra volt. A halakat panelenként kiszedtük a hálóból, hűtőládában laborba szállítottuk, ahol a további feldolgozásig mélyhűtőben tároltuk. Laboratóriumban meghatároztuk a kifogott halak faji hovatartozását, hosszát elektromágneses halmérő táblával (FMB IV, Limnoterra Ltd.), tömegét 0,01 g pontosságú elektronikus mérlegen mértük meg. A mért adatokat használtuk fel a CPUE-hozamok meghatározásához (Hannson és Rudstam, 1994). A hozamértékeket a háló felületének megfelelően korrigáltuk és azokat, mint korrigált CPUE-egyedszám (CPUE

N), illetve CPUEbiomassza (CPUE

B) értékeket adtuk meg 220 m

2 standard hálófelületre vetítve (Kolding, 1997). Eredmények Az akusztikus halsűrűség 2005. év nyarán, a tó parti régiójában nagyobb volt, mint a nyíltvízi területen. Az egyedszámbeli (ind) különbség a parti (2350±130 ind ha"

1) és nyíltvízi (1672±107 ind ha ') élőhelyek között szignifikáns volt (t-teszt; df=24, P=0,043, p<0,05). A méretstruktúra unimodális volt, mindkét élőhelyen a 17,9-23,7 cm-es méretcsoportok domináltak. Az egyedszámmal ellentétben, a biomasszában nem volt szignifikáns különbség a parti (890±110 kg ha

1) és nyíltvízi (710(85 kg ha

1) régió között (df=19, P=0,35, p>0,05). Becslésünk szerint az átlagos akusztikus halsűrűség a tó egész területére nézve 2020±120 ind ha

1, az akusztikus biomassza 800±95 kg ha"

1 volt 2005 nyarán. Az őszi mérés során a nyíltvízi régióban mért akusztikus halsűrűség (1840±130 ind ha"

1) több mint 5-szöröse volt a parti értéknek (350±25 ind ha

1; df=9, P=0,02, p<0,05). Ugyanakkor az akusztikus biomasszában a parti rész (160±30 kg ha

1) és nyíltvízi terület (350(50 kg ha-1) között nem volt szignifikáns a különbség (df=13, P=0,17, p>0,05). A méreteloszlás unimodális volt, 31,8-42,4 cm-es modális csúccsal a parti és 23,8-31,7 cm-es modális csúccsal a nyíltvízi élőhelyen. Az őszi vizsgálat során az átlagos akusztikus egyedszám 2190±240 ind ha"

1 és a biomassza 510±80 kg ha"

1 volt a Major-tó egész területére nézve. A tó egészére vonatkoztatott átlagos akusztikus egyedszámban (df=15, t=l,69, p>0,05), és az átlagos akusztikus biomasszában (df=15, t=0,33, p>0,05) nem volt jelentős eltérés a nyári és az őszi méréseket összevetve. A halászatok során a faj szám aránylag alacsony volt, 10 faj került elő. A kopoltyúhálós halászat során kifogott összes halnak mintegy 78%-át a bodorka, közel 7%-át a durbincs és több mint 5%-át a sügér adta. A faji összetételben eltérés volt a parti és nyíltvízi területek között. A tavaszi kopoltyúhálós fogásokban a part menti és a nyíltvízi régió között nem volt szignifikáns különbség a CPUEegyedszámban (t-teszt, df=l 1, P=0,27, p>0,05). A fogásokban dominált a bodorka (>345 db/ó/st.h), a durbincs (>40 db/ó/st.h) és a sügér (32 db/ó/st.h). Jelentős különbség az egyedszámban a két élőhely között nyár folyamán sem volt (df=13, P=0,35, p>0,05). Legnagyobb számban ismét a bodorkát fogtuk (674 db/ó/st.h). Az őszi, nyíltvízen végzett halászatnál azonban aránylag nagyszámú dévérkeszeg (36 db/ó/st.h) került elő, amelyek az egyedszám 34%-át tették ki. Statisztikailag azonban nem volt szignifikáns a két élőhely közötti eltérés (dfM5, P=0,44, p>0,05). A CPUE-biomasszában a faj szerinti összetételben eltérés volt a két élőhely között, a parti élőhelyen végig dominált a bodorka (min-max, 1680-3520 g/ó/st.h), ellentétben a nyílvízzel, ahol csak a nyári halászat folyamán volt jelentős (4456 g/ó/st.h). Tavasszal a nyíltvízi élőhelyen a ponty (1130 g/ó/st.h) és a kárász (1490 g/ó/st.h) volt az uralkodó halfaj, ősszel pedig a dévérkeszeg (1880 g/ó/st.h), valamint a parti részen a szélhajtó küsz. Statisztikailag sem tavasszal (dí=15, P=0,47, p>0,05), sem nyáron (df=13, P=0,4, p>0,05), sem ősszel (df=15, P=0,31, p>0,05) nem volt szignifikáns eltérés a vizsgált élőhelyek között. A fentiek alapján megállapítható, hogy a tó hallal túlnépesített, a pontyfélék dominálnak, mind az egyedszámban, mind a biomasszában, a ragadozóhalak aránya igen alacsony volt (<1%). Vizsgáltuk a kopoltyúhálós hozamok, valamint az akusztikus egyedszám és biomassza közötti regressziós kapcsolatot az összes korcsoportot illetően, beleértve a 0+ korú generációt is. Azt találtuk, hogy sem a CPUE-egyedszám és az akusztikus egyedszám közötti regresszió (ANOVA, df=5, F=5,83, P=0,137), sem a CPUE-biomassza és az akusztikus módszerrel becsült halbiomassza közötti regressziós kapcsolat nem volt szignifikáns (df=5, F=0,014, P=0,916). A gyenge regressziós kapcsolat oka lehet többek között az, hogy a kopoltyúháló lyukbőségéből adódóan, nem fogja meg azokat a fiatal (0+-1+) és idősebb (4+-5+<) korcsoportokat, amelyek az akusztikus technikával készített mérésekben szerepelnek. Ha a hálóval ténylegesen kifogott halakat viszonyítjuk az akusztikusán mért állományok ugyanazon méretcsoportjaihoz (azaz a kopoltyúhálóval nem fogható fiatal, 0+ korú korcsoportokat, valamint nagyobb, >50 cm testhosszúságú egyedeket figyelmen kívül hagyjunk az akusztikus adatok elemzése során), akkor mind a CPUE

N és a korrigált akusztikus egyedszám közötti (df=5, F=7,38, P=0,013), mind pedig a CPUE

B és a korrigált akusztikus biomassza közötti regresszió szignifikánsnak bizonyult (df^5, F=9,16, P=0,034). A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a hidroakusztikus halállománymérés, értékes alternatívát jelenthet a kizárólagosan passzív fogóeszközöket alkalmazó módszerekkel szemben. Összefoglalás A Kis-Balaton tározó l-es ütemén végzett összehasonlító halállomány felmérés során multipaneles kopoltyúhálóval mértük a halközösségek faji összetételét, méreteloszlását, valamint a standardizált CPUE-egyedszámot és -biomasszát. Párhuzamosan hangradarral mertük az állományok méreteloszlását és mennyiségi viszonyait. Vizsgáltuk a kopoltyúhálós hozamok és az akusztikus egyedszám, illetve biomassza közötti regressziós kapcsolatot. Az átlagos egyedszám és biomassza a parti és nyíltvízi élőhelyeken szezonálisan változott, a fiatalabb korcsoportok domináltak. A tó hallal túlnépesített, mind az egyedszámban, mind a biomasszában a pontyfélék domináltak, és a ragadozóhalak aránya igen alacsony volt. A kopoltyúhálós fogások domináns halfaja, a bodorka volt. 20