Hidrológiai tájékoztató, 2007
MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: 145 éve tette közzé Wallandt Henrik Magyarországon vízszínmérési térképét
A források vizében talált moszatokat Bécsben Heufler ur vizsgálta meg. A festékkibocsájtó moszat Oscillaria nigra, amelyet Kerner a sziget nyugati oldalán levő forrásokban észlelt, a Spyrogyra jugalis a sziget derekán volt uralkodó. Az állatvilágot nem nagy számban infusoriák képviselik, gyakoriak a kagylórákok, míg a Spyrogyra jugalis szálain a harangállatocskák csoportjait vették észre. Végül megemlíti, hogy a Fürdőszigeten falazatnak nyomai is voltak, de azokat a téli jég a szigeten egykor élt fűz- és nyár fákkal együtt elsodorta. * * * Az 1871-1875 évek közötti Duna-szabályozás következtében a sziget eltűnt, s csak Szabó József nagyon alapos közleményéből és a korabeli térképek alapján emlékezhetünk rá (Dobos I. 2003). A Fürdősziget forrásai hívták fel a figyelmet a közelben levő Dagály fürdő (Szabadság strandfürdő) 125,94 m mély fúrása 1944. évi lemélyítésére, amelyben az eocén mészkőben 41,5°C hőmérsékletű gyógyvizet tártak fel. Dr. Vitális György IRODALOM Dobos Irma (2003): Szabó József vízföldtani munkássága. In: „A legnagyobb magyar geológus" Szabó József emlékkönyv. Kalocsa, 99-110. Szabó József (1856a): Die geologischen Verhältnisse Ofen's. Erster Jahres-Bericht d. k. k. Ober-Realschule der kgl. freien Hauptstadt Ofen. Ofen, 54-73. + 5 ábra. Szabó József (1 856b): Budapest területének földtani fejlődése. Magyar Academiai Értesítő. Pest, XVI. VI. 313-330. + 2 ábra. Szabó József (1857a): A budai meleg források földtani viszonyai. A Magyar Természettudományi Társulat Evkönyvei. Harmadik kötet 1851-1856. 1-11. Szabó József (1857b): A budai keserűvízforrások földtani viszonyai. A Magyar Természettudományi Társulat Evkönyvei. Harmadik kötet 1851-1856. 50-75. Szabó József (1857c): Fürdősziget Pest és Buda között. A Magyar Természettudományi Társulat Évkönyvei. Harmadik kötet 18511856. 250-256. Vendl Aladár (1949): Hydrogeologie der Bitterwasserquellen von Budapest. Hidrológiai Közlöny. XXIX. 16-20. és 78-80. Vitális György (2006): 150 éve jelent meg dr. Szabó József: „Die geologischen Verhältnisse Ofen's" és „Budapest területének földtani fejlődése" című közleménye. Hidrológiai Tájékoztató, 9-12. 145 éve tette közzé Wallandt Henrik Magyarországon vízszín mérési térképét A Mathematikai és Természettudományi Közlemények Szabó József által szerkesztett 1962. évi II. kötetében (pp.24-77.) találjuk Wallandt Henrik országos építészeti felügyelő által szerkesztett „Magyarország színmérési térképe az ádriai tenger víztükrére alkalmazva" című térképét (1. ábra) a hozzá tartozó közleménnyel. Miként Szabó József a kötet szerkesztője az előszóban írja: Wallandt Henrik „Magyarország vízszínmérési térképét állítja össze, felrajzolván annak folyamrendszere vagy egyéb vonalain a magyar mérnökök által rendszeresen s öszhangzatosan tett magasság-méréseit, kiindulási pontul a magyar tenger színe, Fiume mellett vétetvén. Csak rövid betekintés is meggyőz bennünket arról, hogy itt egyikét azon intensiv munkálatok mellék eredményének bírjuk, melyek csak testületi uton s milliókba kerülve állíthatók ki, s ezek közlésének nagy hasznát veheti a geolog, a physikai geograph, a meteorolog, a mérnök, az értelmes gazda és több iparos." Wallandt Henrik leírja a vízszínmérések sorrendjét és előzményeit, melyek során elsőként a Körös-Berettyó folyók vidékének mérnöki felvétele az 1818-1824 évek között valósult meg. A Duna folyam és környéke felmérése 1823-1838-ban, míg a Tisza és mellékfolyóiké 1834-1846 évek között történt. A Száva, Dráva és a Mura folyókra vonatkozó vízhelyzeti és vízmérési adatok felvételét 1840-1846 között végezték. A Vág, Garam, Ipoly és a Sajó folyó mérési adatai a térképről hiányoznak, ezek pótlására a tanulmány javaslatot tesz. Az összes adat beszerzése és rendszerbe állítása 28 évi időszakot vett igénybe. Megemlíti Huszár Mátyás, Vásárhelyi Pál, Hieronymi Ferenc Ottó, Lányi Sámuel, valamint Lechner József a vízimunkálatoknál végzett szerepét. A térkép önmagában is figyelemre méltó: „A folyók mentében előforduló nagyobb, s egyszersmind aláhúzott számok az illető folyónál tapasztalt legállandóbb vízállás magasságát; a többi számok a folyók ártereiben lejtmérezett, vagy a vasutak vonalán nyert pontok magasságát jelentik az ádriai tenger vízszíne fölött." A tanulmány táblázatokban közöl néhány olyan főpontot melyek Magyarország nevezetesebb folyóinak vízszínmérése alkalmával határozottak meg. Wallandt Henrik vízszínmérési térképe a tudománytörténeti érdekessége mellett, a mai hidrológiai és hidrológiai vonatkozású munkákhoz is értékes alap- és összehasonlító adatokat szolgáltat. Dr. Vitális György 11