Hidrológiai tájékoztató, 2006

A 30 ÉVES KISKUNSÁGI NEMZETI PARK JUBILEUMI ELŐADÁSAI - Balázs Réka: A kunhalmok kataszterezésének tapasztalatai a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóság működési területén

méretarányú katonai térképet, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Szegedi Irodájának lelőhelynyilvántartásában szereplő adatsorát (további eredményre vezethet, ha a felülvizsgálat kiegészül - a megjelölt forrásokon túl - a múzeumok régészeti lelőhely nyilvántartásával, illetve fellelhető levéltári adatokkal is). Az eddigi vizsgálatok alapján 118 halmot sikerült az említett térképeken azonosítani (1. ábra), ezek közül jelenleg 23 halom található országos jelentőségű természetvédelmi területen. A halomtestek állapota és pusztulási formái A felülvizsgálat elsődleges mérlegelési szempontja a halom-testek geomorfológiai karakterének, művelési ágának és felszínének meghatározása volt. A halmok állapotának - illeszkedve a korábbi kataszterezések által használt típusokhoz - 6 kategóriáját különböztettünk meg: - ép, ha a halom formáját a természetes erózión és az esetleges talaj művelésen kívül semmi nem változtatta meg, tehát a felszínén nem képződtek árkok, anyagából nem hordtak el és művelése következtében nem alacsonyodott le jelentősen; - ráhordott, ha az eredeti halom-tömeget megmagasították, a halom-testre pl. tanya épült; - megbontott, ha halom-testen kisebb mértékű sebhely keletkezett, pl. kutató árok, halom-testbe bevágódó földút; - roncsolt, ha a megbontott állapotnál drasztikusabb bolygatás érte a halom-testet, a halom jellegét és fő tömegét illetően veszélyeztető károsítás érte — útépítés során nem ritka a halom-testek negyedének, felének megsemmisülése; - elhordott, ha a halom-testet csak egy hátas kiemelkedés jelzi, mely fél m-nél nem nagyobb és - halomhely, ha az egykori halomnak már nyoma sincs, helyette gyakran pl. telepített erdőt, sík szántóföldet találhatunk, a halom azonosítása szinte lehetetlen. A vizsgált mintaterületen a felvételezésre került halmok mintegy 77%-át sikerült terepen is azonosítani. A felvételezett halmok 16%-a ép és ezek mintegy 37%-a található országos jelentőségű természetvédelmi területen, a ráhordott, megbontott, roncsolt, elhordott és halomhely állapotú halmok 82%-a egyéb, védett természeti területnek nem minősülő ingatlanon található. A felvételezett halom-testek 61%-a megbontott, roncsolt, elhordott állapotú. A terepi felméréseink során a halmok 23%-a már nem volt azonosítható és így régészeti (szórvány) leletek híján meg sem található. Megállapítható, hogy a vizsgált területen a halmok számának jelentős csökkenését a XIX. század közepétől megindult nagyarányú építkezések (pl. közlekedési utak, vasút létesítése és egyéb földmunkák) és mezőgazdasági munkálatok okozták (pl. Szeged-Ötthalom esetében egy 1840 körüli térképeken még 13 kiemelkedést ábrázoltak, de a köznép csak az 5 legnagyobbat tartotta számon, azonban a halmok legnagyobb részét az 1879. évi árvíz után a város feltöltéséhez elhordták). A terepen az azonosíthatatlan halmok helyén ma legtöbb esetben bányagödrök, akácot nagy elegyarányban tartalmazó erdő, és szántóterületek találhatók. A mintaterületen vizsgált halmok sajátossága, hogy jelentős arányban, 51% áll szántóföldi művelés alatt, ezek közül 73% az, amely teljes mértékben szántott (általában csak a magassági pont közvetlen környezet maradt ki a szántásból). Az erdővel vagy gyeppel borított halmok aránya csekélynek mondható (14-14%). Összegzés A kataszterezés és állapotfelmérés kezdeti lépései során láthattuk, hogy milyen nagy azon halmok száma, melyek ma is szántóföldi művelés alatt állnak, vagy amelyeken út halad keresztül, vagy éppen anyagnyerő-helyek, illegális szemétlerakók. A kunhalmok jogi védelme megvalósult, ez azonban önmagában mégsem elegendő, napjainkig kevésnek bizonyul. A további károsítás megakadályozása érdekében - amellett, hogy felvételezzük, értékeljük a kunhalmok állapotát, értékeit, ismertté tesszük a lakosság számára megőrzésük fontosságát - elkerülhetetlen további, gyakorlati lépéseket tenni. Tovább kell gondolni kezelési stratégiájukat, a védelmük érdekében történő gyakorlati lépéseket. Megoldás lehet meghatározott (gyep) művelési águk fenntartása vagy visszaállítása, végső esetben a halmok és hozzájuk szorosan kapcsolódó pufferterületeinek állami tulajdonba vétele. Mindenképpen kívánatos a halmok önálló földrészletként való elkülönítése is. A táj- és természetvédelem elkövetkezendő feladata lesz ezen problémakörök megválaszolása és megoldása is. IRODALOM Tóth A. (1988): Szolnok megye tiszántúli területeinek kunhalmai. In: Botka J. (szerk.): Zounuk 3. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szolnok, pp. 349—410. Tóth A. (2004): A kunhalom-kérdésről. - In: Tóth A. (szerk.): A kunhalmokról más szemmel. Kisújszállás - Debrecen, pp. 7-12. Tóth A. - Tóth Cs. (2004): A kunhalom-program általános tapasztalatai. - In: Tóth A. (szerk.): A kunhalmokról más szemmel. Kisújszállás - Debrecen, pp. 7-12. 64