Hidrológiai tájékoztató, 2006
A 30 ÉVES KISKUNSÁGI NEMZETI PARK JUBILEUMI ELŐADÁSAI - Mádlné dr. Szőnyi Judit: A Duna-Tisza közének vízföldtani típusszelvénye
M v=l:2500-es) és egy „lokális" (M h=l:50000 M v=l:500-as) hidrosztratigráfiai és hidraulikus keresztszelvényt valamint három p(z) profilt szerkesztettünk. E feldolgozások nyomvonalán a rendelkezésre álló vízkémiai adatokat is feldolgoztuk. Regionális mély és sekély kutatások Munkánk során első lépésben vízfogókat és vízvezetőket különítettünk el, amelyeket a rendelkezésre álló adatok alapján hidraulikus vezetőképesség értékekkel láttunk el. A „regionális mély" feldolgozáshoz gyakorlatilag a Tóth J.-Almási I. (2001)-féle, a Pannon-medence Neogén feltöltődési ciklusaira alapuló felosztást használtuk. A „sekély" feldolgozásnál a Duna-Tisza köze pleisztocén folyóvízi ciklusait, valamint az eolikus üledékképződés jegyeit alapul véve, folyóvízi vízvezetőt és vízfogót, valamint eolikus vízvezetőt és vízfogót különítettünk el. Feldolgozásaink alapján egy, a Duna-Tisza köze K-i és Ny-i félmedencéjét érintő gravitációs vezérlésű rendszer rajzolódik ki. A gravitációs és a túlnyomásos rendszer megcsapolódása a Ny-i félmedencében a Duna-völgyre esik. A K-i félmcdencében a tanulmányi terület D-i részén, már a Tiszától 15 km-re Ny-ra megjelenik a túlnyomásos rendszer megcsapolódása. Ahogyan haladunk Kecskemét felé, egyre inkább K-i irányba tolódik el ez a sáv és itt a túlnyomásos feláramlás hatása csak a Tiszától K-re jelentkezik. A vízkémiai adatok megerősítik ezt a képet, a feláramlási zónából kapott 5500-7500mg/l összes oldott anyag tartalom azt mutatja, hogy az aljzat és a miocén félmedencék vize a vetők, - mint áramlási útvonalak mentén - kerülhet a felső-pannóniai és negyedidőszaki tározókba, növelve az onnan megcsapolódó víz oldott anyag tartalmát. A „sekély", max. (-350mBf)-ig terjedő feldolgozások alapján a hátságon beszivárgó víz részben a fölső eolikus eredetű vízvezetőben szivárog Ny és K felé, részben pedig a folyóvízi vízvezetőben koncentrálódva halad. A Duna-völgyétől a Tisza felé a kivastagodó folyóvízi összlet lényegesen befolyásolja az áramlási képet. A Duna-völgyi kavicsréteg jó vízvezető rétegként segíti az erre a zónára koncentrálódó megcsapolódást. Más a helyzet a Tisza-völgynél. D-ről E-felé haladva a gravitációs vizek megcsapolódása egyre inkább megközelíti a Tiszát. A hátsági részen belüli kiáramlási területeken is megjelenik a mély feláramlás hatása, valószínűsíthetően szerkezeti elemekhez köthetően. A gravitációs rendszerek behatolási mélysége 200-300 m közötti a szelvények alapján, e rendszerek tagoltsága is tanulmányozható. Az itt megjelenő ki- és beáramlási területek távolsága nem több, mint 10 km. A szeizmikus feldolgozás alapján a medencealjzattól a felszínközeiig (200 m-ig) hatoló szerkezeteket találunk, amelyek lehetőséget adnak a mélységi túlnyomásos eredetű feláramlásnak a felszínközeibe jutásra. Lokális kutatások A lokális feldolgozás keretében az Ágasegyházától a Dunáig terjedő zónát vizsgáltuk. A felszínközeli 100 m-es rétegösszleten belül a negyedidőszakra végeztünk kőzetmelységi eredetű <• - • SÍs mtÄ1 e, Ü V n0rmál Vet Ö X 0,dalel,0lÓtíá S \ " vir á9 szerkeze r • • • « gravitációs vízmozgás és mélységi eredetű feláramlás határa °°ooo<fi lokális gravitációs rendszer határa 1. ábra. A Duna-Tisza köze vízföldtani típusszelvénye (Mádl-Szőnyi J. és Tóth J., in press) 51
