Hidrológiai tájékoztató, 2006
A 30 ÉVES KISKUNSÁGI NEMZETI PARK JUBILEUMI ELŐADÁSAI - Dr. Tóth József: Átfogó kép az Alföld felszín alatti vízáramlás-rendszereinek jellegzetes tulajdonságairól
Mivel a vizsgált 1966-1985-ös időszakban csak viszonylag rövidebb (egy-két éves) száraz periódusok voltak, feltétlenül indokolt volna a száraz években bővelkedő 1986-1995 közötti időszak lefolyási alapadatainak hasonló jellegű feldolgozása és értékelése is. Az 1995 utáni évek alapos vizsgálata ugyancsak megérné a fáradságot, mert ezek közt mindkét előjelű szélsőség egyaránt előfordul. Az alföldi lefolyás mérési adatokból meghatározott húszéves átlagát és a korábbi publikációinkban bemutatott tájegységenkénti értékeket az éghajlati adatokból szerkesztett izometrikus lefolyási térképekkel (Lászlóffy 1954, 1967, 1982, MTA 1989) összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a mért adatokból meghatározott lefolyások valamivel nagyobbak, aminek egyrészt a feldolgozási időszak fent említett, az átlagosnál nedvesebb jellege lehet az oka, másrészt esetleg az, hogy ezek az értékek a természetes lefolyáson kívül a belvízrendszerekbe jutó különféle „idegen" vizek mennyiségét is tartalmazhatják, de az éghajlati adatokból szerkesztett lefolyási térképről leolvasható értékek sem teljesen megbízhatók. IRODALOM Lászlóffy W'., 1954: A fajlagos lefolyás sokévi átlaga Magyarországon és a hidrológiai hossz-szelvények. Vízügyi Közlemények, 2. füzet. Lászlóffy W., 1967: A vízfolyások vízjárása. In: Magyarország felszíni vizei (szerk.: Puskás T). Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. Lászlóffy W., 1982: A Tisza. Vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben. Akadémiai Kiadó, Budapest. MTA, 1989: Magyarország Nemzeti Atlasza (főszerk.: Pécsi M). Készült a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézete irányításával. Kiadja a Kartográfiai Vállalat, Budapest. OVH, 1984: Országos Vízgazdálkodási Keretterv (főszerk.: Varga M., szerk.: Konkoly J.). Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. Pálfai I., 1986: Síkvidéki területeink hidrológiai vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 2. szám. Pálfai I., 1988: Abelvizek hidrológiai jellemzése. Hidrológiai Közlöny, 6. szám. A 30 ÉVES KISKUNSÁGI NEMZETI PARK JUBILEUMI ELŐADÁSAI Átfogó kép az Alföld felszín alatti vízáramlás-rendszereinek jellegzetes tulaj donságairól* DR. TÓTH JÓZSEF ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi Intézet, Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszék Előadásomban az Alföld felszín alatti vízáramlás-rendszereinek megfigyelésekből következtetett némely tulajdonságát mutattam be. A tárgyalt tulajdonságok alapvetően befolyásolhatják a terület minden, felszín alatti vizekkel kapcsolatos kérdését. Ilyen kérdések, pl., az ivóvíz- és hévíz-kutatás és termelés, területhasználat, szikesedés és szikjavítás, hulladéklerakó helyek, vizes élőhelyek fenntartása, és a környezetvédelem. Különösen időszerűnek tűnt ez a téma az adott alkalommal, amikor egy olyan létesítménynek a 30.-éves fennállását ünnepeltük amelynek létcélja és hivatalos feladata hogy területének sok olyan adottságát védje és megtartsa amelyek közvetlenül vagy közvetve a felszín alatti vizek áramlás-rendszereitől függenek. Az áramlásrendszerek és hatásaik ismerete nélkül ennek a feladatnak a végzése orvosi gyógykezeléshez hasonlítható diagnózis nélkül. A megfigyelésekre alapozott hipotézis szerint az Alföld felszín alatti vizei két, egymással csak korlátozott mértékben közlekedő hidraulikai tartomány között oszlanak meg. A felső, kb. 400 és 1700 m mélységek közti tartomány vizei gravitáció hajtotta nyitott áramlásrendszerekben folynak, csapadékból utánpótlódnak, és határozott megcsapolódási, vagy kiáramlási, területeken térnek vissza a felszínre. Ezeket az áramlásrendszereket a mélyebb tartománynak az vizeknek előnyös útvonalként szolgálnak (2. ábra) egyöntetűen felfelé mozgó vizei az egész Alföld területe alatt hidraulikusan alátámasztják. A mélyebb tartomány vizeinek felfelé irányuló mozgását regionális tektonikai kompreszszió okozza. A két tartomány közötti hidraulikai kapcsolat az Algyői és Endrődi regionális vízrekesztő rétegeken keresztül áll fenn, közetpórusok, nagy permeabilitású lencsék, és jól vezető tektonikai törések útján. A viszonylag magas sótartalmú (=6-25 g/L) és felfelé áramló mélységi vizeket a szembejövő gravitációs áramlás-rendszerek tápterületeik alatt oldalirányban eltérítik a kiáramlási területeik felé. A kevert vizek ott * , A Kiskunsági Nemzeti Park elmúlt 30 éve a földtan tükrében" c. jubileumi emlékülésen (Kecskemét, 2006.06.16.) elhangzott előadás kivonata. 48