Hidrológiai tájékoztató, 2006

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A Budapest III. kerület óbudai mészképző paleo-hévforrások összehasonlító vizsgálata a mai Árpád forrással

54 m-ig. A földtani vizsgálatok szerint a feltárt összlet a Tardi Agyag Formációba sorolható. Majd a Tardi Agyag alatt 68 m-ig felső-eocén Budai Márga Formációba tartozó bryozoás márga következett, amely a Szépvölgyi Mészkő Formációba sorolható mészkövön települt. E mészkövet 8 m vastagságban tárta fel a fúrás. A feltárt felső-eocén karsztos kőzetek erős töredezettséget mutattak, továbbá vízvezető karsztos járatokoldási üregek is megfigyelhetők voltak. Az erős tektonizáltság két helyen, 57-59 m és 61-64 m között jelentkezett a furatban. A fúrás bebizonyította, hogy a forrás langyos karsztvize itt is a kiemelt helyzetű, felső-eocén kori karbonátos kőzetekből származik. Ezért rögzíthető, hogy az Óbudai Árpád forrás is genetikailag a holocén dunai üledékeken feláramló alsó-oligocén vízzáró képződményekkel körülvett, kis kiterjedésű, kiemelt helyzetű felső-eocén karsztos kőzetekből származik. A forrás azért keletkezett az adott helyen, mert a környezetben csak itt alakultak ki olyan vízföldtani adottságok, amelyek alapvető meghatározói az ilyen típusú forrásoknak (2. ábra). 2. ábra. Az Árpád forrás áttekintő vízföldtani szelvénye 1. Feltöltés, 2. Dunai mellékági üledékek, 3. Vízzáró alsó-oligocén rétegek, 4. Vízvezető karbonátos kőzetek, 5. Vető, 6. Hévíz feláramlás. A fúrásnál elvégzett vizsgálatok szerint a relatív karsztvízszintet a terep alatt -3,86 m-ben állapították meg, amely 105,94 mAf. abszolút magasságot rögzít, amely egyben jelzi a budai termálkarszt északi részének 1973 nyarára jellemző állapotát. A próbaszivattyúzás igen kedvező eredménnyel zárult, mert az átfúrt repedezett kőzetszakasz igen jelentős vízmennyiséget szolgáltatott. A fürást fígyelőkúttá képezték ki. A forrás a holocén folyamán különböző fejlődési fázisokon ment keresztül. Az óholocénben a Dunának egy mellékágában tört fel szubfluviális forrásként, miközben a karsztrög felett növekvő vastagságban a folyó által szállított finomszemcsés hordalékanyag halmozódott fel, majd átfejlődött szublakusztris típusú forrássá, mert forráskörnyezetében olyan feltételek jöttek létre, amelynek eredményeként a forrás táplálta sekély mélységű tavi környezet alakult ki. Ezt a természetes tavi fejlődési fázist szüntette meg a római kortól kezdődő emberi beavatkozás. A gyárat a helyszínen nyert értesülés szerint 1793ban alapították. Ezért valószínűsíthető, hogy az akkori üzem ipari vízellátását már a forrásból oldották meg és ekkor történtek a gyár részéről az első forrásfoglalások, amelyek több lépcsőben elvezettek a mai állapothoz. Vizsgáltuk még a gyár területén lévő műemlék vízimalom tavát is, amely a forrásból kapja vízutánpótlását és ezen a részen már tapasztaltunk mészkiválásokat is, lazább kifejlődésben, olyan helyeken ahol a C0

2 eltávozásának feltételei kedvezőek. 2. Az Óbudai paleo-hévforrások és mészkiválásaik vizsgálata Az előzőekben tárgyalt Óbudai Árpád forrás felett nyugatra és északnyugatra a Tábor hegy - Hármashatár hegy kelet felé néző lejtőin 4 forrásmészkő előfordulás ismeretes. Ezeknek vizsgálatát megnehezíti, hogy a területen a negyedidőszakban igen dinamikus lepusztulás mellett, jelentős üledékképződés is történt (lösz lejtőüledékek), továbbá a Duna szakaszos eróziója alámosó tevékenysége miatt csuszamlásos meredek lejtők alakultak ki, amelyek még napjainkban is helyenként aktívak, illetve potenciálisan felszínmozgásos területek közé tartoznak. A Horusitzky H. [3] szerkesztette (M = 1:10 000) térkép négy helyen jelez édesvízi mészkő előfordulást. A korábbi vizsgálatokkal rögzített előfordulások azonosítása érdekében történt helyszíni bejárásaim és megfigyeléseim, továbbá a térség dinamikus építkezésekkel kapcsolatosan készült alapozási munkagödrök feltárásainak adatai pontosították az egyes előfordulások helyzetét és kifejlődésüket. Az egyes forrásmészkő előfordulásokat és a hozzájuk kapcsolódó paleo-hévforrásokat a következőkben ismertetem: 2.1 Óbudai régi megszűnt temetői paleo-hévforrás és forrásmészkő előfordulás A Farkastorki út - amely 5-6 m mély kétoldali bevágásban készült - még napjainkban is egy adott szakaszon feltárja a forrásmészkövet. A megfigyeléseim szerint az útnak a keleti partoldalán, annak alsó részén kb. 60 m hosszúságban, pontosabban a Farkastorki út 20-26-os számú épületekkel szemben bukkan a felszínre. Az út páros oldalán a 24.sz. épületnél, garázs építkezés során tárták fel kb. 3 m-es vastagságban, üde pados mésziszap réteges kifejlődésben. A mészkő növényi életnyomokban rendkívül gazdag volt. A mészkőre löszös forrásmészkő törmelék települt. Az útbevágásban feltárt forrásmészkő a Schréter Z. által leírt, megszüntetett óbudai régi temetői előfordulásnak ma is látható és tanulmányozható kibukkanása, mert a régi temető területen helyszíni bejárásom során a felszínen már 40