Hidrológiai tájékoztató, 2006

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: 150 éve jelent meg dr. Szabó József "Die geologischen Verhältnisse Ofen's" és "Budapesti területének földtani fejlődése" című közleménye

2. ábra. Átmetszet a Kis Svábhegytől Pesten a Király utcáig (1) és Budapest képletei összeállítva korok és települések szerint (2) breccsiával érintkezik (3. ábra) [Fig. 3.]. Megemlíti mind a porlódott dolomitot, mind a 3. ábrán is látható tufa betelepülést. Az eocén képződményeket nummuliteszes mészkő, valamint a várhegyi alagútnál megismert [budai] márga képviseli (1. ábra) [Fig. 1.]. Megemlíti az agyag alatti [a Kis-Gellérthegy és a Gellérthegy közötti nyeregben látható] márgapalát, melyben nagy mennyiségben Meletta sardinites maradványok láthatók. Az agyagra itt is édesvízi mészkő települ, melynek likacsaiban időszakosan ivásra alkalmas csapadékvíz gyűlik össze. Végül megemlíti, hogy a szarukőbreccsia légköri hatásoknak erőteljesen ellenáll, nem úgy mint a dolomit, amely borsótól az ökölnagyságú törmeléke a házakra esik. Pl. 1818-ban több száz mázsa a házra eső kőzet a lakókat megölte. A Mátyáshegy (Mathiasberg) észak felől zárja körül a Várhegyet (1. ábra) [Fig. 1.]. Főtömegét dolomit, valamint a Szépvölgyi árokban és a Szépvölgyben is látható nummuliteszes mészkő alkotja. Befejezésül a kőzetek kormeghatározására (Altersbestimmung) is kitér. A dolomitot a másodkorba, a nummuliteszes mészkövet és a márgát a harmadkori eocén képletekbe, az agyagot és az édesvízi mészkövet a harmadkori neogén képletekbe sorolja. A „Budapest területének földtani fejlődése" című közlemény (Szabó J. 1856b) bevezetőjében megemlíti, hogy Beudant F. S. (1787-1850) 1818. évi magyarországi tanulmányútja során a budai hegyek földtani viszonyairól is beszámolt. Munkáját 1822-ben a párisi akadémia 4 kötetben kiadta, melyekből 3 szöveg s 1 térképek voltak. A bírálást Humboldt, Leliévre és Brochant de Villiers-re bízták, kik jelentésüket - dr. Dudich Endre fordítása szerint - a következő szavakkal kezdték: „Úgy tekintjük ezt a művet, amelyet Beudant úrnak kell megjelentetnie, mint a legfigyelemreméltóbbak egyike az utóbbi időkben megjelentek közül, mind terjedelme és változatossága, mind pedig tudományos érdeme tekintetében." Beudant 1822-ben megjelent „Voyage minéralogiquegéologique en Hongrie, pendant l'année 1818" [Ásvány-földtani kirándulás Magyarországon az 1818 évben] című művében szereplő 1 milliós ma földtani térkép Budapest területén csak három kőzetkifejlődést tüntet fel. Mégpedig a másodkort képviselő magnéziumos mészkő (Calcaire magnesiféra), valamint a harmadkort képviselő tömör mészkő (Calcaire compacte) és párizsi mészkő (Calcaire grossier párisién) képződményeket. A Budapest és közvetlen környékét bemutató szelvényén (VI. tábla, 7. sz. szelvény) 1. vörös mészkő, 2. kvarcos kötőanyagú homokkő, 3. magnéziumos mészkő, 4. jura mészkő, 5. molassz vagy lignites homokkő, 6. párizsi mészkő és homok szerepel. Magyar részről Szabó József volt az első, aki Budapest területének földtanát, illetve földtani fejlődését Beudant óta először, 150 évvel ezelőtt, a kor tudományos színvonalának megfelelően 1856-ban magyar nyelven is írásba foglalta. A „ Budapest területének földtani fejlődése " című közlemény nem a hegyek, hanem a földtani képződmények szerinti csoportosításban, de nem földtörténeti sorrendben, hanem a „közép képleten" kezdve vázolja megfigyeléseit. „E közép: a nummulit-képlet" (2/2. ábra), amelynek először „világviszonyait" közli, rámutat, hogy ez tengeri képződmény. Az egyes képletek előfordulási helyét a német nyelvű közlemény tartalmazza, ezért ezeket itt nem említjük. Leírja, hogy a budapesti nummulit-képlet alsó tagja a „nummulitmész tele nummulittel", felső tagja a „márga". Ebben a közleményben is utal a gyakorlati hasznosításra: a nummulitmeszet nemcsak helyben 11