Hidrológiai tájékoztató, 2005

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Kucsara Mihály - dr. Rácz József: Víztani ismeretek oktatása az erdészeti felsőfokú képzésben

Ekkor még nem voltak tanszékek, csak egyetlen intézet, s tulajdonképpen a mai értelemben vett tantárgyak helyett is inkább témakörökről lehet beszélni. A vizes ismeretek már az erdészeti tanintézet első tanára, Wilckens Henrik Dávid által összeállított első tanrendtervezetben megjelentek, az építészet részeként „Vízépítészet" címmel. Ekkor, s még mintegy száz esztendőn át a vizes tárgykör elsősorban a faanyag vízi szállításával volt kapcsolatos. A selmeci tanintézet 1846-tól Bányászati és Erdészeti Akadémiává alakult, de erdészeti tanszék még ekkor is csak egy volt. A XIX. század második felében, mint ahogy az akkori Magyarország általában, az erdészeti felsőoktatás is, csak a „Kiegyezés"-t követően állhatott igazi fejlődési pályára. A vizes ismeretek ettől kezdődően már tantárgycímekben is megjelentek. Az 1868-ban induló magyar nyelvű oktatás tanrendjében, a III. évfolyam nyári félévében „Víz- és útépítészet" című tárgy szerepel [2], Pár évvel később, az 1872-es tantervben a vízzel, illetve a vízépítéssel kapcsolatos ismeretekkel immár két tantárgy foglalkozik. Mind a hároméves, un. általános erdészeti, mind a négyéves erdőmérnöki tanfolyamon szerepel a „Víz- és útépítészet", valamint a „Gátak és gerebek szerkezete" című tárgy. A vízépítéssel, más építési témakörökkel együtt, az Építészeti Tanszék foglalkozott, a gátakkal és gerebekkel pedig az Erdőhasználati Tanszék, mivel eme építmények közvetlenül kapcsolódtak a faanyag hasznosításához, szállításához. Ezt tükrözi Szécsi Zsigmond 1884-ben megjelent „Erdőhasználattan" című, átfogó tankönyve is, amelyben „A fának vízen való szállítása" tudnivalóival egy csaknem százötven oldalas fejezet foglalkozik [3]. A szerző részletesen tárgyalja az úsztatáshoz és a tutajozáshoz kötődően a vízfolyásokkal és a különféle műszaki létesítményekkel, vízfogó tavakkal, bukókkal, gerebekkel kapcsolatos ismereteket. vízépítési részének programjában szó van a folyóvizek sajátosságairól, s azok felméréséről, a folyószabályozásról, a vízelvezető csatornákról, területek víztelenítéséről és a víztározásról. A XIX. század végén néhány tantárgyhoz már voltak nyomtatott tankönyvek, mint például Szécsi Zsigmond említett munkája is, de ekkor is, sőt még a XX. század első felében is szokás volt, hogy hallgatók, vagy segédoktatók a professzorok előadásai alapján készítettek egykét példányos, kézírásos, rajzokkal, ábrákkal is gazdagon illusztrált jegyzeteket (7. ábra). 2. 1904-től 1950-ig A Bányászati és Erdészeti Akadémiát 1904-ben ismét átszervezték, új tanszékeket alapítottak és az intézmény elnevezését is módosították, Magyar királyi Bányászati és Erdészeti Főiskolára. J íOOI <5 uwmim-DznorLTüzm NfTJTartocn jrwnü Unott eno' rfevuxn ŰW ^TB*ZCTti lUTJk rcLLiDN nrtri"iD ar ív • nwenfnxflK - rnuimí. 3et_necHftNYH. ían.4? • i* * balak c? qc xelv I \ i I

1 4 * : /» ív 1. ábra Az 1888. évi tanrendben változtattak az építési témakörök tárgyain, s ettől kezdődően, a vízépítéssel a „Vízés hídépítészet" című tantárgy foglalkozott [2], A tárgy 2. ábra Az új tantervben a gátakkal és gerebekkel már nem egy önálló tárgy, hanem részben a „Víz- és hídépítéstan", részben pedig az „Erdei szállítóberendezések" című tantárgyak foglalkoztak. A századfordulót követően egyébként elsősorban a kisvasúti, majd a közúti szállítás fejlődésével a vízi anyagmozgatás jelentősége kissé csökkent. Az egyre intenzívebb területhasználatok miatt viszont előtérbe került az erózió kérdésköre, s nemcsak a gyakorlatban, hanem az oktatásban is. Ezt tükrözi a „Vadpatakszabályozás" című tárgy megjelenése, amelyet a Földmérési Tanszék keretében Jankó Sándor dolgozott ki és oktatott. Az 1909-ben készült jegyzet (2. ábra) szerint a tárgy foglalkozik a csapadékvizek káros hatásaival, a hordalék keletkezésével, a patakszabályozás alapelveivel, az erózió akadályozásának, illetve megelőzésének lehetőségeivel [4]. Érdekes, hogy a tanrendekben „Víz- és hídépítéstan" című tárgykör egyes jegyzetek címében fordítva, azaz „Híd- és vízépítéstan"-ként is megjelenik. Példa 14