Hidrológiai tájékoztató, 2004

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Bukovszky György: Néhány mondat egy történeti vitához

következtében (az akkori szöveg szerinti közbejött események miatt) a malomzúgó elbontása, a felette levő meder tisztítása elhúzódott. Ennek megtörténte után az 1858. június 25-i nagyvízszint már csak 105,692 m Nadap magasságú volt. A további vízszintcsökkenés az 1863. évben végrehajtott szabályozás és a szélsőségesen száraz időjárás következménye. A leírtakból látható, hogy a XIX. századi vízszintcsökkenés a malomgátak elbontásának, illetve a meder tisztogatásának a következménye. Az első vízrendezés megkezdéséig, vagyis a XIX. század 20-as éveinek kezdetéig a vízszint 108,5 m Nadap szinten volt, amely több m-rel nagyobb, mint amit Sági és kisebb mértékű, mint amit Bendefy megállapított. Azonban a Lötz Gyula által publikált vízszint (amit a Zala torkolat vízszintészleléseiből határozott meg) fél m-en belüli értékkel azonos. A vízszint csökkenés innét szakaszos, 1 m-es csökkenés az első vízrendezés, további 1 m csökkenés az 1840-es évek végén a kiüti malom elbontása, majd kisebb mértékű az 1850-es években a mezőkomáromi malom elbontása után következett be. Természetesen a vízállás alakulásába belejátszott az időjárás változékonysága is. A Beszédes-terv részletes adatai lehetővé teszik a Krieger Sámuel 1776-ban készült Sió szabályozási tervével való összehasonlítást. A Krieger-terv IX. táblázata tartalmazza a malmokra vonatkozó adatokat a Sárvízzel való összefolyásig. A Beszédes-terv csak az ozorai malomig való összehasonlítást engedi meg. Ebből az derül ki, hogy az esés a siófoki malomtól az ozorai malomig Beszédes tervében ll'6"-bal kisebb, mint Kriegerében. Ezek szerint téves volt Krieger mérése, mint azt már Tumler Henrik a XIX. század elején helyesen megállapította, amelyet később sokan vitattak és szerzőjét tudatos félre vezetéssel vádolták. Tumler mérése akadályozta meg, hogy Krieger egyik elképzeléséről, a Balaton teljes kiszárításáról a továbbiakban érdemben tárgyaljanak. A Krieger-terv vizsgálatából kiderül az is, hogy a Balaton vízszintje 1776-ban is 108,5 m Nadap vízállás volt. Természetesen a számolt, észlelt értékekhez képest az időjárás változékonysága, jelentős vízjáték változásokat okozhatott. Tudjuk, hogy a XIV. és XVIII. század között az éghajlat-ingadozás erős lehűlést okozott. A mindkét fél által deklarált tartósan magasabb vízszintet ez is okozhatta. Ezt azonban a jövőben még alaposan meg kell vizsgálni. Mindezeket közel egy évtizede írtam le. Az azóta elvégzett jelentős kutatások az előzőeket megerősítik, egyértelműen Tumler méréseit igazolják. Az eltérés okait vizsgálva, Bendefy véleményéhez igazodhatunk, amely szerint az akkori szintező műszerek pontatlanok voltak; a műszer libellájának belseje henger alakú volt, emiatt nem lehetett a buborékot középre állítani. A helytelen mérés akadályozta hosszú ideig a Szuezi-csatorna építését. Azt hitték ugyanis, hogy a Vöröstenger szintje jóval magasabban van a Földközi-tengerénél. A csatorna nyitásával a Földközi-tenger partvidékei víz alá kerülnének. Közeli hazai példa a sáregresi malom építése. Mint azt Sárközy Imre „Régibb vízimérnökök életéből" című könyvében leírta, a Sárvízi-malomcsatorna építését Halász Gáspár végezte el. Javasolta, hogy a csatorna Sárvízbe való vízbevezetése előtt Sáregresnél építsenek még egy malmot. Az uradalmi mérnök ezt az ötletet, mint megvalósíthatatlant elvetette. Poroszországból hozattak egy szakértőt, de ő sem találta a malmot megépíthetőnek. Végül Halász Gáspár teljes anyagi felelősség vállalásával épült meg a malom, teljes sikerrel. Elkészült már több éve a Sióberki Társulat történek leírása is, megjelentetése azonban nem könnyű feladat, de remény van rá, hogy a közeljövőben sikerülni fog. A szövegben szereplő régi mértékegységek; 1 bécsi öl [1°] = 1,89648 m 1 bécsi láb [l'J = 0,31608 m 1 bécsi hüvelyk [1"] = 0,02634 m 1 bécsi vonal [1"'] = 0,00219 m IRODALOM Bendefy L. - V. Nagy 1. 1969.: A Balaton évszázados partvonal változásai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Bendefy L. - V. Nagy I. 1970.: Egy természettudományi vonatkozású régészeti vita margójára. Földr. Ért. 19., p. 365-367. Bendefy L. - V. Nagy I. 1972: Természeti és antropogén tényezők hatása a Balaton vízállására. Földr. Ért. 21., p. 339-358. Bendefy L. - V. Nagy I. 1973: A juti gátak és a Balaton törökkori magas vízállása. Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 4., Kaposvár, p. 113-124. Cholnoky Jenő 1906: A Balaton hidrográfiája. Magyar Föld. Társaság, Budapest. Dávid Géza 1982: A Simontomyai szandzsák a XVI. században Akadémiai kiadó, Budapest. IIa Bálint - Kovacsics József 1964: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Akadémiai kiadó, Budapest. Lötz Gyula 1974: A Zala első vízrendezési terveinek mérési adatai a Balaton 1840 előtti vízszintjeire. Földr. Ért. 2., p. 263-274. Sági Károly 1968: A Balaton vízállás tendenciája a történeti és kartográfiai adatok tükrében. Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 7., Veszprém, p. 441-464. Sági Károly 1970: Egy történeti vita természettudományi kapcsolatai. Földr. Ért. 19., p. 220-207. Sági Károly 1971: Új balatoni vita. Földr. Ért. 20., p. 485-496. Széchenyi István 1846: A balatoni gőzhajózás. Pest, Trattner-Károlyi, p.34. 30