Hidrológiai tájékoztató, 2004

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: Szlovénia ásvány- és gyógyvizei

Szlovénia ásvány- és gyógyvizei DR. DOBOS IRMA Bevezetés A Balkán-félsziget nyugati részén terül el a korábban a jugoszláv szövetségi köztársasághoz tartozott Szlovénia. A független ország ma keleten Magyarországgal, északon Stájerországgal és Karintiával, nyugaton Olaszországgal és délen Horvátországgal határos. Isztria északnyugati sarkában egy vékony tengerparti sáv is Szlovéniához tartozik. Az ország változatos felszíni formákkal rendelkezik, bár föképp középhegység jellegű. Északnyugati részén az Alpokhoz tartozó magas hegységei: a Júliai- és a Kamniki-Alpok, előttük a Savnjai-Alpokkal, míg a Drávától délre a különálló középhegység, a Pohorje emelkedik. Az ország központi részét a Ljubljanai-medence foglalja el, nagyobb síkvidék a Száva és a Savinja völgyében, Ptuj és a Mura-Dráva környékén alakult ki. Külön területegységként különböztetjük meg az Isonzó (Soőa)völgyével és az Idrijcától délre kezdődő Szlovén-karsztot. A karsztos terület egyik különleges felszín alatti természeti tüneménye a postojnai cseppkőbarlang. A szlovének a VI. században, a morvákból kiszakadva telepedtek le mai országuk területén. A honfoglalás után a dunántúli szlovénség beolvadt a magyarságba, s csak a vendek őrizték meg nemzeti jellegüket. A mai alig 2 millió lakosú ország területén tapasztalható, hogy jelentős szellemi és anyagi kultúrát bontakoztatott ki az első világháborút követő időben, és különösen az 1990-es években a teljes függetlenség kivívása után [2]. E kis Ausztriának is mondott ország önállóvá válása adta az indítékot, hogy egy 6 napos tanulmányutat szervezzen és vezessen 1993. július 19. és 24. között a Magyarhoni Földtani Társulat keretében dr. Vitális György. Ennek során az ország földtani felépítésével és számos ásvány- és gyógyvíz-előfordulásával ismerkedhettünk meg. Földtani felépítés és vízföldtani viszonyok A földtani felépítésben a paleozoikumtól a holocénig bezárólag jóformán minden időszakból és földtani korból kimutatható üledékes, magmás vagy metamorf képződmény. A jelenleg ismert legidősebb képződmény a paleozóos devon, karbon és perm gneisz, márvány, diabáz, fillit, gránit, granodiorit és még sok egyéb, főként átalakult kőzet. A mezozoikumban kevés a magmás kőzet és fóként az üledékes kőzetek (dolomit, konglomerátum) uralkodnak. A harmadidőszakot az üledékes és a magmás képződmények jellemzik. A negyedidőszaki képződmények között moréna üledéket is kimutattak [2], Szlovéniában az ásvány- és a gyógyvíz keletkezésével kapcsolatos kutatások hasonló eredményt mutattak ki, mint hazánkban. Eszerint e vizek legnagyobb része csapadékvízből ered és különböző kőzeteken áthaladva, azokat részben feloldva forrásokon, illetve kutakon keresztül kerülnek ismét a felszínre. A széndioxid többnyire korábbi vulkáni működésből származik. Az ilyen vizet juvenilisnek nevezik. Az ivó- és az ásványvíz források összehasonlítását Grünhut, L. végezte és szerinte az 1 liter ásvány-, illetve gyógyvíz gyakran több mint 1 g oldott szilárd alkatrészt, míg az ivóvíz természetesen ennél kisebb mennyiséget tartalmaz. Emellett még egy egész sor nyomelemet is kimutatott. Úgy látja, hogy itt a hagyományos olasz és a német álláspont áll egymással szemben. Az olasz az erősebb, mivel az orvosi tapasztalat jellegű, a természettudományi határértékek figyelembe vétele nélkül. Brüsszelben a résztvevő államok európai közösségek részére kiadták a 80/777. sz. irányelvet az egységesített előírásaikról és a természetes ásványvizek forgalmazásáról. A szakszervek úgy látták, hogy az ásvány- és gyógyvíz kémiai összetételén kívül nagyon lényeges a balneológiai értéke. A kémiai analízis eredményét mg/l-ben adják meg. Az anion és a kation egyenértéke mindenkor 100-zal egyenlő. Egy ásvány-gyógyvíz ismertető jele, ha fó alkotói a 20 egyenérték százalékot meghaladják és a sorrendet mindenkor a csökkenő egyenérték % követi. Nagy jelentőségűek az egyéb, különösen hatásos alkotók (vas, fluor, jód, radon, szulfid, kén)., amelyek függetlenek a forrásvíz jellegétől. Ugyancsak figyelemre méltóak az egyéb nyomelemek (As, Cd, Co, Cu, Se, Zr, Va, Zn) is. Lényeges a szabad oldott szén-dioxid, amelynek mennyisége, ha az 1 g/l-t meghaladja, akkor a víz szénsavas jellegű. A hazai gyakorlattól az eltérést az jelenti, hogy Szlovéniában a hévízet a 20 °C-nál nagyobb hőmérsékletű ásványvíz jelenti, szemben a hazai 30 °C alsó határértékkel. A hévizek fó csoportját a hidrogén-karbonátos víz képezi. Az anionok alapján további alcsoportot, így hidrogén-karbonátos-kloridos és hidrogén-karbonátos-szulfátos vizet különböztetnek meg. Az 1980-as években a hidrogén-karbonátos vízhez 5 nátrium-, 13 kalcium-magnézium-, 3 klorid- és 1 szulfát-tartalmút különböztettek meg. A szulfát-tartalmú szénsavas vízhez 2, a nátrium tartalmúhoz ugyancsak 2 ásványvizet sorolnak. A Kárpát-medencére jellemző, hogy a világátlagtól eltérően a geotermikus gradiens 100 m-enként 5 °C. Ennek megnyilvánulását tapasztaljuk a medence északi, keleti és déli részén is, így Szlovákia, Erdély és a volt Jugoszlávia területén. Szlovénia is igen gazdag nagy hőmérsékletű ásvány- és gyógyvízben (1. ábra). A biológiai vízigény kielégítésére évente több száz millió liter ásványvizet palackoznak és forgalmaznak. Az ivókúrán kívül jelentős az ország fürdőkultúrája és a 14 fürdőhely közül a legtöbb a reumatikus és a mozgásszervi betegségek gyógyítására, valamint a törések utókezelésére készült fel, Két tengerparti fürdőhely klimatikus üdülőhelyként üzemel. Több helyen kiegészítő iszap-pakolást is alkalmaznak [3]. (1. ábra). 83