Hidrológiai tájékoztató, 2004

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Pékó Krisztina: Egyedi szennyvízelhelyezési lehetőségek alkalmazhatósága a különböző földtani, vízföldtani adottságok figyelembevételével

2. táblázat. Egyedi szennyvízelhelyezési lehetőségek Technológia Alkalmazási határ: Befogadó: Alkalmazási feltételek: II Egyszerű oldóakna + szik­kasztó akna 1-6 fÖ 0,15-1 mVd háztartási szennyvíz esetén talaj (szik­kasztásnál) családiházas beépítésnél, 1-2 lakás esetén szikkasztási feltételek rendelkezésre állnak szikkasztási felület kialakítható telek nagysága < 600 m 2 Egyszerű oldómedence + szikkasztó akna 6-16 f5 1-2,5 m J/d háztartási szennyvíz esetén talaj (szik­kasztásnál) családiházas beépítésnél, 2-4 lakás esetén szikkasztási feltételek rendelkezésre állnak szikkasztási felület kialakítható telek nagysága 600 m 2 - 1000 m 2 Bővített oldó­medence + ada­goló + szikkasztó mező 40-166 fő 6-25 m J/d háztartási szennyvíz esetén talaj (szikkasz­tásnál) faluközpontokban, intézményeknél szikkasztási feltételek rendelkezésre állnak szikkasztási felület kialakítható telek nagysága > 1000 m 2 Eleveniszapos biológiai kisbe­rendezés (szükség szerint N és P tápanyag eltávo­lítással) + fertőt­lenítési lehetőség 6-500 fő 1-75 m J/d háztartási szennyvíz esetén élővíz családi házaknál, többlakásos sorházaknál, tár­sasházaknál, faluközpontban, intézményeknél; szennyeződésre érzékeny talajoknál, nyílt karszt­os területen, magas talajvízállású területeken, üzemelő vízbázisok külső és hidrogeológiai védőterületénél, kiemelt vízminőség védelmi területeknél; mindazon területeken, ahol a szik­kasztás feltételei nem állnak rendelkezésre, va­lamint a domborzati és beépítési viszonyok nem megfelelőek Tavas, növényzet nélküli rendszerek Kedvezően és gazdaságosan használhatók mindenhol, ahol elegendő terület áll rendelkezésre. A tavas szenny­víztisztítás egyszerű és rugalmas eljárás, mely az oldott, az ülepíthető szennyező anyagok és a patogén szervezetek eltávolítására egyaránt alkalmas. A mechanikai tisztítás után önállóan is használható, illetve utótisztítási folyama­tok elvégzésére is alkalmas megoldás. Előnyei : a patogén szervezetek eltávolítsa jó hatásfokú; beruházási, üzemeltetési, fenntartási költségei alacso­nyak; külső energiára (kivéve az aerob levegőztetett ta­vak) nincs szükség; idényszerű szennyvíztisztításra is alkalmas. Hatékonysága azonos a hagyományos szenny­víztisztításéval, vagy meghaladja azt. A tavas tisztítás természetes folyamatokon alapszik. Hátrányai : minden más szennyvíztisztítási eljárással szemben viszonylag nagy területet igényel; időszakos szagemisszió jelentkezhet, időszakonként nagymértékű algaszaporodást jelenthet, mely a befogadót szennyezheti. A legalapvetőbb osztályozás a tó mélysége, az üzemel­tetési állapotok (pl. levegőztetés), a szervesanyag terhelés mértéke, és az uralkodó biokémiai reakciók alapján törté­nik. Ennek megfelelően a fő típusok az alábbiak: aerob tó; anaerob tó; fakultatív tó; levegőztetett tó; utótisztító tó. Az aerob tó olyan kis mélységű tó, melynek teljes mélységében az aerob lebontáshoz gyakorlatilag minden­kor elegendő oxigén áll rendelkezésre. Benne anaerob zónák nincsenek. Az aerob tavakban általában a biológiai oxidáció és egyidejűleg az alga fotoszintézis az uralkodó. Mivel az algák oxigén termeléséhez lényeges a napfény, a tó mélységének a fény áthatolása szab határt. Az anaerob tó szervesanyag terhelése olyan mértékű, hogy a tó mélységében oldott oxigén nincs. Az ilyen tó csak részleges szennyvíztisztítást biztosít, a szervesanyag lebontása azonban így is kedvező. A tisztítás elsősorban a tófenékre ülepedett és ott akkumulálódott iszap aerob lebontásától függ. Az anaerob tó könnyen szagemissziót eredményezhet. Az anaerob tavakat elsősorban a tisztító­rendszer első lépcsőjeként a nagy szervesanyag tartalmú szennyvizeinek előtisztítására célszerű alkalmazni. A fakultatív tó a leginkább alkalmazott tófajta, ennek oka, hogy nehéz a tó teljes mélységében és minden idő­ben aerob vagy anaerob miliőt fenntartani. A tó felső ré­sze aerob, míg a fenék részen keletkezett iszapréteg anae­rob tisztítást biztosít. Ennek megfelelően a tó felső részé­ben az aerob folyamatok, míg a fenékrész közelében ana­erob folyamatok dominálnak. Az algák az aerob réteget táplálják oxigénnel. A levegőztetett tó oldott oxigénszükségletének zöme rotorokkal, kisnyomású propeller-szivattyúval, vagy sűrí­tett levegős injektálás révén biztosítható. Az utótisztító tó olyan kis terhelésű, aerob vagy fakul­tatív tó, amely a biológiai tisztítórendszerekből elfolyó szennyvizet fogad, így fő funkciója a belőle elfolyó tisztí­tott szennyvíz ülepíthető anyagainak, BOI koncentráció­jának, a fekál baktériumok, az NH 3, vagyis eutróf tulaj­donságainak kívánt mértékű javítása. Egyéb rendszerek A halastavak elsősorban szennyvízhasznosítók, alkal­mazásukkal a mesterséges tápanyagot jelentősen csökken­teni lehet. Növényállománya a nitrogént és a foszfort is leépítené, ha a halak anyagcseréje nem okozna jelentős szennyezést. Ezért a halastavak részbiológiai tisztítók, igényes befogadónak nem felelnek meg. A halak védelme érdekében, a legalább 4 g/m 3 oldott oxigén tartalom eléré­se 1,5-2 órás előülepítést és mesterséges oxigénellátás, valamint 3-5-szörös hígítóvíz kell. A természetes talajszűréssel jó hatásfokkal (legalább 1 Vi órás tartózkodású) ülepített szennyvíz biológiai tisztí­14

Next

/
Oldalképek
Tartalom