Hidrológiai tájékoztató, 2003

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A legismertebb hévforrásmészkő előfordulások és típusaik

tölcsér magasabbik (1050 m magasságban) területét foglalja el, száz m-rel magasabban, mint a Szent Anna tó. Eredetileg a Mohos a Szent Anna tó kráterével szinte egy időben működött a kora negyedkorban, de azóta elöregedett. A tó gyors elöregedéséhez az erózión kívül az is hozzájárult, hogy a tó krátere az első kitörési fázisban sok törmelékanyagot zúdított a Mohosba. Szabálytalan kör alakja és a tőzegláp 15 tószeme (nyílt vízfelület) utal a hajdani kiterjedt összefüggő víztükörre, mely négyszeres volt a Szent Anna tó felületének. Átmérője 800 m, felülete napjainkra 80 ha lett. A Mohost észak felé a Veres patak (nevét a vöröses színű tőzegéről kapta) csapolta le, mely a Tusnád patakon le az Oltba torkollik. A Mohos egyre apadt, lassan elmocsarasodott, láppá változott. A Veres patak kifolyásánál helyenként az ötven m-es mélységet is meghaladó eróziós szurdokvölgyszerü szakadék vágódott be a laza vulkáni törmelékanyagból felépült hegykeretbe. 2000-ben a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület tagjai tizenkét cölöpgátat építettek a patak eróziós szurdokvölgyébe. Elkészítették a 120 m hosszú, deszkázott, magasított tanösvényt, amely a Mohos első tószeméig vezeti a kirándulókat. Tőzegtakarójának vastagsága 10 m. Tökéletes tundrái hangulatot keltő világban apró, sötétvizü tószemek csillognak, a hajdani összefüggő víztükör maradványai (ezek mélysége kb. 2-3 m). Ritka növénytársulásai a legutolsó eljegesedés után maradtak hátra, olyan különlegességeket őrizve, mint a rovarevő harmatfü, a tőzegrozmaring, mámorka, tőzegmoha, tőzegáfonya, gyapjúsás, kokojza, erdei fenyő, lápi nyír, törpefenyő. A savas vizű tavacskák szélén tőzegmohás-sásos növénytársulások az uralkodók. Jelen van a májmoha is. Az állatok közül az iszapamőba, zománcállatka, medveállatka, kerekesférgek (17 fajtája), piócák, kagylók, rákok, pókok, vízibogarak. Ezek a növények az utolsó jégkorszaktól tengetik életüket a számunkra idegen környezetben, megőrizve eredetiségüket a közben felmelegedett éghajlatban. A Mohos, mint sziget, őrzi őket az ő külön, zárt világában. A Mohos tőzeglápot a kiszáradás veszélyes fenyegeti, mivel az 1908-ban megkezdett lecsapolási munkálatok meggyorsították a természetes eróziót. Ennek ellenére huzamosabb esőzések idején a körülbelül 3 millió m

3-re becsült iszapos tőzegréteg úgy megtelik vízzel, mint a szivacs. A tőzeg évezredek alatt elhalt tőzegmohák tömkelegéből halmozódott fel. A költözések idején a Mohos menedéket nyújt a madaraknak. A Csomás-Büdös hegycsoport és környezete különleges tájképi értéket képvisel. A Csornád kráterében tündöklő szelíd Szent Anna tó, a titokzatos Mohos láp, a legendás Bálványos, Tusnádfürdő, az ásványvízforrások, a Torjai-büdösbarlang és a több megcsodálandó látványosság van itt. Őrizzük meg ezeket az európai jelentőségű természeti értékeket. Két székely megye - Hargita és Kovászna - területét érinti ez az egyedülálló, a Kárpát-koszorú ívének belső epremén elterülő felbecsülhetetlen értékű terület. A székely bányásznép adta a Szent Anna tó nevét. Az volna a helyes, ha a fontossá vált nemzeti park, a székelyek lakta területen, a székelyekkel kapcsolatos elnevezést: Székely Nemzeti Park nevet kapna. IRODALOM [1.] Borsy Z: Általános természeti földrajz, Budapest, 1992. [2.] FrányikS.: Magyarország földrajza, Budapest, 1998. [3.] Gelei J.: A Szent Anna tó. Földrajzi Közlemények, Budapest, 1909. [4.] Kővári L.\ Tájképek utazási rajzokban, Bukarest, 1984. [5.] Kubinyi F. és Váhot /.: Magyarország és Erdély képekben, Budapest, 1853. [6.] Kriskó A.: A Csornád hegycsoport - a Szent Anna tó természetvédelmi területe, Vörösberény, 1996. [7.] Simon T.: Természetföldrajz, Budapest, 1999. [8.] Torjai Rácz Z. \ Hargita hegység, Csíkszereda, 1998. [9.] Zsigmond E.: Kozma M. Hargita megye, Csíkszereda, 1998. [10.] Zsigmond E.: Csornád hegycsoport, Szent Anna tó és környéke, Csíkszereda, 1998. A legismertebb hévforrásmészkő előfordulások és típusaik DR. SCHEUER GYULA 1. Bevezetés A világ számos országában a különböző genetikájú és hőmérsékletű forrásoknál esetenként látványos formában ma is képződik forrásmészkő [1]. Ezek tömegéből kiválasztva jelen anyagban csak azok ismertetésére kerül sor, amelyek túlnyomórészt ásványvizek és hőmérsékletük alapján hévforrások közé sorolhatók. Mivel az ilyen források hőmérsékletének alsó határa függ az éghajlati adottságoktól, ezért az arktikus és subarktikus területeken fakadó források esetében a 15 °C vízhőmérsékleti határt vettem figyelembe, míg a trópusokon ezt a 30 °C-nál vettem fel. Az eddig megjelent publikációkból [5, 6, 7, 8] kiemelve a legismertebbeket ezek áttekintő ismertetésén túlmenően a helyszíni tapasztalatok és irodalmi adatok felhasználásával kíséreltem meg őket változatos megjelenésformáik alapján tipizálni, illetve típusba sorolásukat elvégezni. A jelen összeállításban kontinensenkénti bontásban 34 db előfordulást ismertetek és ezeket mellékelt 1. ábrán és az 1-4. táblázatban tüntettem fel. így az amerikai kontinensről 13 db, Afrikából és Európából 5-5 db, Ázsiából és Ausztráliából pedig 8 db. előfordulást tartottam indokoltnak kiemelni nagyságuk és érdekességük miatt és a rendelkezésre álló képanyag felhasználásával bemutatni. Továbbá, mert a tárgyalt előfordulások a recens üledékképződésen belül a leglátványosabb megjelenésformák közé tartoznak, ezért egyben turisztikai nevezetességek is. 57