Hidrológiai tájékoztató, 2003

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: Néhány szó a Tisza holtágairól

nem feltétlenül indokoltnak tekinthetjük a régiekhez és a maihoz hasonló rendezvényeket. Ezért a Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete már elkezdett gondolkozni azon, hogy jövőre, az 1994-es szegedi konferencia 10 éves évfordulóján, hogyan kellene megint egy nagyszabású, esetleg bizonyos nemzetközi kitekintést is nyújtó holtágas konferenciát szervezni? Ennyi bevezető után lássunk néhány adatot a Tisza holtágairól - a már emlegetett holtágas könyv alapján, a melynek egyébként nemsokára megjelenik egy rövidített, angol nyelvű változata is. A 80 tiszai holtág elhelyezkedése a folyó mentén nem egyenletes. A Felső-Tisza vidékén sűrűbben vannak, mint a Közép- és Alsó-Tiszán, viszont utóbbiak általában nagyobbak. Az átlagos holtágnagyság 37 hektár, a legnagyobb holtágak 120-160 hektárosak. A holtágak vízmélysége igen változatos, átlagosan 1,8 m. Vannak olyan tiszai holtágak, melyeknek egyes szakaszain 8-10 m a vízmélység. Más holtágak, főleg a kicsik, igen sekélyek, hosszú száraz időszakban részben vagy teljesen ki is száradhatnak. A holtágak keletkezésükre nézve kétfélék: vagy természetes lefíiződéssel keletkeztek, vagy a folyókanyar mesterséges átvágásával jöttek létre. A 80 tiszai holtág közül 24 tartozik az első csoportba és 56 a másodikba. Utóbbiak a folyószabályozás „termékei", általában 100150 évesek. A természetes úton lefuződött holtágak több ezer évesek is lehetnek. A holtág vízforgalma, anyagforgalma és élővilága szempontjából lényeges különbséget jelent az, hogy a holtág az árvízvédelmi töltések között, tehát a folyó hullámterén helyezkedik-e el, avagy a töltéseken kívül, azaz a mentett oldalon. Az előbbi helyen - ide számítva 6 nyílt ártéri holtágat is - 51 holtágat, a mentett oldalon 29 holtágat találunk. Tehát a holtágaknak alig egyharmada van a mentett oldalon, viszont ezek a nagyobbak. A 100 hektárnál nagyobb holtágak mind a mentett oldalon vannak, vagy legalábbis nyári gát védi őket. Utóbbiakat, ha a nyári gát valóban fönnáll, csak a nagyobb árhullámok öntik el. Nemrégiben táblázatos formában foglaltam össze a holtágas könyvben ismertetett 237 holtág, köztük a 80 tiszai holtág főbb adatait. Ez egy tanulmány formájában a Vízügyi Közlemények 2002. évi 1. számában jelent meg. Ebben a holtágak főbb jellemzői és méretei mellett a tulajdoni és kezelői helyzetről is képet kapunk. E szerint még ma is az állami tulajdon az uralkodó, de meglepően sok holtág van már önkormányzati és magántulajdonban. A táblázatban külön meg vannak jelölve az ún. „szentély" típusú holtágak. Ezek különleges ökológiai értékek-kel rendelkeznek. Egy Tárcaközi Bizottság 21 tiszai holtágat sorolt ebbe a kategóriába (az eredeti javaslat kb. 30 holtágra vonatkozott). Az említett cikk elég bő, de nyílván nem teljes körű irodalmi áttekintést nyújt a hazai holtágakról, egészen rövid hivatkozásokkal. Szép számmal vannak ezek közt beszámolók limnológiai és hidrobiológiái vizsgálatokról is. Számomra meglepően már az 1930-as évek végétől kezdve vizsgálták a tiszai holtágakat, pl. a Gyálai (Szentmihálytelki) és a Nagyfai Holt-Tiszát. Említsünk két nevet az úttörő kutatók közül: Hortobágyi Tibor és Szabados Margit nevét. A világháború után (1950-ben) először Uherkovich Gábor kezdett a Tisza holtágairól vizsgálati adatokat publikálni. A tiszai holtágak fölmérését nem tekinthetjük komplettnek és véglegesen lezártnak. Ki kellene a fölmérést terjeszteni a 4 hektárnál kisebb holtágakra (az alsó határ fél hektár lehetne) és az országhatáron túli, elsősorban a Tisza legalsó szakaszán található holtágakra is. Jó lenne pontosítani a geometriai adatokat (ehhez jó alkalom a Tiszának Kisköre és a déli országhatár között most folyó fölmérése), és természetesen az örökké változó tulajdonosok, vagyonkezelők, üzemeltetők nyilvántartását is teljesebbé, pontosabbá kellene tenni. Végül a holtágak vízforgalmáról ejtsünk néhány szót! A holtágas könyv tavalyi bemutatója alkalmából rendezett tanácskozáson egy rövid előadásban próbáltam fölvázolni a Tisza holtágainak hidrológiai állapotát. Ez meg is jelent a Hidrológiai Közlöny 2002. évi 6. számában. Boga Tamás László és Ágoston Bence kollegáimmal tavaly részt vettünk egy ÓKO Rt-s munkában, amelynek keretében 22 tiszai holtág egészen hozzávetőleges hidrológiai értékelését adtuk meg. Azért csak hozzávetőlegest, mert - sajnos - ezen a téren rendkívül kevés konkrét adatra lehet támaszkodni, jószerivel csak durva becslésekre vagyunk utalva. Valamivel bővebben és konkrétabban (a bevételi és a kiadási tételek táblázatba rendezésével) tudtam a holtágak vízforgalmi helyzetét bemutatni a dr. Jolánkai Géza által vezetett nemzetközi Tisza-projekt keretében folyó munka során. Ennek tanulságait a Hidrológiai Társaság Vízgazdálkodási Szakosztályának ez évi április 24-i előadóülésén foglaltam össze. A konklúziót most röviden megismétlem. Amint már említettem, a vízforgalom szempontjából lényeges különbség van a hullámtéri és a mentett oldali holtágak között, ugyanis az előbbieket a folyó árhullámai évente akár többször is közvetlenül átöblíthetik, vízkészletüket pótolhatják, míg az utóbbiaknál a folyó magasabb vízállása legfeljebb a megnövekvő felszín alatti hozzászivárgással és a holtág vizének „megtámasztásával" tud segíteni a holtágon. A vízforgalomra döntő hatással van a holtágra hulló csapadéknak és a holtág vízfelületéről történő párolgásnak a különbsége. Ez sokévi átlagban - a Tisza legfelső holtágait kivéve - negatív, azaz a csapadéknál több a párolgás. Az évi átlagok közti különbség az Alsó-Tisza és a Közép-Tisza mentén 200 - 250 mm. Száraz években a hiány 500 -700 mm is lehet, ami különösen akkor okoz gondot, ha két vagy több száraz év közvetlenül követi egymást, mint pl. az 1990-es évek elején. A mentett oldali holtágaknál rendszerint jelentős bevételi tétel a holtágba befolyó, illetve bevezetett belvíz mennyisége. Gyakran ez egyenlíti ki a csapadéknál nagyobb párolgásból eredő vízhiányt. A Tisza menti belvízrendszerekben a fajlagos lefolyás értéke sokévi átlagban 15-25 mm/év. Száraz években azonban ez csak 2 3 mm/év, de akár nullára is lecsökkenhet! Az, hogy a holtág vízforgalmában a belvíz milyen mértékben játszik szerepet, föleg a holtág vízgyűjtő-területe és a holtág vízfelülete közötti aránytól függ. Ha ez 100 : 1, vagy még nagyobb, akkor a belvíz jelentős tényezőnek számít. Ha a mentett oldali holtágnak - vízfelületéhez képest -