Hidrológiai tájékoztató, 2003
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Rónai András: A Tisza geológiája
A Tisza megjelenése előtt az Alföld szétdaraboltabb volt, mint ma. A Duna nagyobb részt fogott össze belőle, a mai Duna-Tisza köze nagy részét. Ma a Duna az Alföld szélén vonul végig és a 100.000 km 2 kiterjedésű síkságból egy keskeny 10-20 km-es csíkot mondhat csak magáénak. Külön medence volt a Körösök vidéke, ennek fö folyója a mai Berettyó táján haladó Ős-Szamos volt. Lefolyástalan mélyedés volt a mai Déljászság és egy darabig a mai Hortobágy területe. A síkságok között 100-200 m magas dombok emelkedtek, olyan lapos tetejű nagyobb tábladarabok, amilyenek ma a Dunántúlon láthatók. Az Alföld egységét a geológiai negyedkor második felében a homokvidék (Duna-Tisza köze és Nyírség) kiemelkedése, s ezzel egyidejűleg a déli és középső rész megsüllyedése hozta létre. A Nyírség kiemelkedése terelte az észak-alföldi folyókat nyugatra és kényszerítette őket egyesülésre. A Duna-Tisza közi hátság kiemelkedése a Dunát terelte nyugatra és nekiszorította a dunántúli tábla szélének, úgyszólván kitessékelte az Alföldről. A két kiemelkedő dombvidék közötti széles folyosót elfoglalhatta ez az új folyó, amely az északi perem patakjainak összekapcsolódásából született, s az azok által feltöltött és elegyengetett síkságon kereste a közös kiutat dél felé, ahol a síksági folyosó vége a legjobban megsüllyedt. Ez a folyó a Tisza. Főfolyónak született, szerepe az egész alföldi medence vizeinek összefogása lett a keskeny dunai „árok" kivételével. Mai helye azonban csak pillanatkép. A mai Hortobágy medrétől a Zagyva medréig rövid pályafutása alatt bekalandozta az egész területet és volt idő, amikor a mai Hármas Körös völgyén haladt dél felé. Helyváltoztatását saját feltöltő és eróziós tevékenysége is előmozdította, döntő szerepet ebben mégis azok a finom és lassú kéregmozgások játszottak, amelyek az Alföld felszínét alakítani az utolsó néhány tízezer év alatt sem szűntek meg. A kéregmozgások két csoportra oszthatók: nagyobb kiterjedésű süllyedésekre és emelkedésekre és apró - kiegyensúlyozó - mozgásokra. Nagyobb süllyedés hozta létre a Dél-Alföldön a geológiai negyedkor alig egymillió éve alatt azt a 600-800 m-es mélyedést, amelyet a peremterületekről jövő folyók töltöttek fel üledékeikkel. Nagyobb süllyedék a Körösök medencéje is, ahol a negyedkori folyóvízi feltöltés szintén 300-400 m vastagságot elér. Ugyanakkor a mai Közép-Tisza vidékén a süllyedés mértéke mindössze 150-300 m volt, egyes helyeken csak 50-100 m. Kisebb szerkezeti mozgások szabják meg az alföldi folyóknak, így a Tiszának is, zegzugos futását. A süllyedések sokszor a folyosók által lerakott különböző vastagságú és szemcseösszetételü rétegsorok kompozíciójából, tömörödéséből is származnak. De a nagyobb irányváltozások, állandósult kanyarok mögött mindig ott lappanganak az Alföld mélyszerkezeténekjellegzetes vonalai. A Tisza lusta folyó, s ezt annak a kényelemnek köszönheti, hogy rögtön fófolyónak született. Nem maga véste ki völgyét, nem maga töltögette fel, hanem készen kapta. A Bodrog, Sajó, Eger, Zagyva, Szamos, Körös, Maros ősei vetették meg ágyát, s ő az ezek által létrehozott több száz m vastag üledékre csak néhány m-es, vagy legfeljebb néhányszor 10 m-es takarót rakosgatott itt-ott, amerre járt. Mindez persze a Tiszának csak az alföldi szakaszára érvényes, a Kárpátok oldalába bevágódó Felső Tisza maga véste ki völgyét, és nem különbözik a sorban lefutó többi pataktól. De ez a patak már folydogált akkor, amikor az Alföldön nem volt még Tisza, s hogy a felfűzött hegyi patakok közül éppen ezt nevezték ki az alföldi folyó folytatásának, illetve kezdetének, az nem sokkal több, mint véletlen. A részmedencék feltöltögetése során létrejött nagy összefüggő alföldi síkságon kialakuló Tisza hosszú, kész pályát talált maga előtt alig valamelyes lejtéssel. Érthető botladozása, bizonytalan ide-oda kanyargása és lassú folyása. A Duna több mint 1200 km utat tesz meg addig, míg Budapestnél az Alföldre ér, ideje volna, hogy ellustuljon, meglassuljon, mégis háromszor olyan sebesen szalad végig az Alföld szélén, mint a néhány száz km távolságról és jóval magasabbról jövő Tisza az Alföld közepén. A Tisza medre Tokajtól Szegedig km-ként átlag 5 cm-t esik, nem csoda, ha vize lassan folyik, kisvízkor a gyalogos partján ötször gyorsabban halad (sebessége 1,1 km/óra). A kis esésből, lassú folyásból, nagy és sok kanyarulatból egy csomó baj adódik. Egyik a kevés vízszállítás, másik az árvízveszély, harmadik és továbbiak a szabályozás költségessége, a hajózásnak és vizienergia kihasználásának nehézségei. Ismertek ezek, s mégis vagy talán éppen ezért, a Tisza a kontinensnek az a folyója, amelynek hibáin az ember a legtöbbet és legsikeresebben változtatott. Nincs Európában még egy folyó, amelynek természetes árterületéből annyit elhódított volna az ember, mint a Tiszáéból. Nincs folyó, amelynek szabályozásakor annyi átvágást, annyi mesterséges folyószakaszt hoztak volna létre, annyi gátat építettek volna, mint az Alföld föfolyójánál. S most ott tartunk, hogy a második vízlépcsőt tervezzük rajta azért, hogy mélységét megnöveljük, szélsőséges vízjárásán kifogjunk, vizét messzi területekre elvezessük, s azt a cseppnyi esést is erőnyerésre hasznosítsuk, amelyről elmondottuk, hogy alig több a semminél. A Tisza és a tiszai ember birkózásából új folyó és új táj születik. Ennek a tájnak jellemvonásait már nem a földtan határozza meg, mint a természetes Tiszáét és tiszai tájét, hanem az ember esze és ügyessége. De ha igazán eszes és ügyes az örökké változtató, okoskodó ember, akkor körülnéz azon a tájon, amelyen változtatni akar és úgy harcol a természeti erők „ellen", hogy közben azokat is munkába állítja a maga igényei szolgálatára. A Tiszával szembeni kívánságunk - miután árvizeit mederbe szorították - az egyenletesebb vízszállítás és az öntöző idényre való víztározás. Ennek érdekében épülnek a duzzasztó művek és tározó terek. Az öntözőrendszerek kiépítése éppúgy, mint annak idején a belvízrendezés és folyószabályozás az egész tiszamenti tájterület átfogó rendezését kívánja meg, s ez a feladat földtani a lapozást kíván. A közép-tiszai táj felszínének kialakításában a folyó maga, s mellette a szél játszott fontos szerepet. A folyó homokot és iszapot-agyagot hordott és teregetett el lüktetően, gyorsan változó sorrendben, a szél hullóporral 43
