Hidrológiai tájékoztató, 2003

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: A visegrádi hévíz hasznosítása

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK A visegrádi hévíz hasznosítása DR. DOBOS IRMA A Visegrád, Lepence-völgyi hévízkút 30 évvel ezelőtt fejeződött be és műszaki átadás-átvételén, 1973. október 1-én minden érdekelt intézmény képviseltette magát [2, 4], Ez az esemény azért is volt igen jelentős, mert már az első nagyobb mélységű, 632,7 m mély kutatófúrás az 1956-57-es években szénfeltárásra irányult ugyan, de a medencealjzatot képviselő triász időszaki üledéket nem érte el. Az újabb kutatófúrás létesítésének gondolata 1968-ban merült fel ismét és elsősorban azért, hogy a nagyközség és az akkor Lepencén kialakított Vízkutató és Fúró Vállalat (VIKUV) Alkotóháza a talajmechanikai laboratóriummal együtt, majd a szerény kivitelű üdülő­részleggel kiegészült telep hévízellátása megoldódjon. A vállalat vezetőségét az Országos Vízügyi Hivatal és a Központi Földtani Hivatal vezetője is támogatta. A kia­lakított kutatási koncepcióval messzemenően egyetértett a Dunakanyar Intéző Bizottsága, amikor a visegrádi ü­lésén dr. Dobos Irma, a vállalat fögeológusa előadásá­ban felvázolta a hévízfeltárás lehetőségeit, majd 1971­ben elkészítette a kutatási terv alapját képező szakvéle­ményt [1,4]. A több évig tartó tervezés és előkészület után végül si­került biztosítani egy 1200 m mély kutatófúrás pénzügyi fedezetét, így azután 1973. május 2-án elkezdte a fúrást a Lepence-völgyben a VIKUV Ceglédi Üzemvezetősége az Ra-621-es berendezéssel. A változatos földtani felépítésű területen a kemény vulkáni és ugyancsak kemény mész­kő rétegek harántolása komolyabb gondot nem okozott a kivitelezéskor és még fél év sem telt el, máris sikeresen befejeződött szeptember végére az 1301,7 m mély hé­vízkút (/. kép) [2]. Az elért eredményről a Magyar Nem­/. kép. A hévízkút műszaki átadás-átvétele (1973) zet október 1-én már részletesen beszámol [10]. Ekkor az 1298,0-1301,0 m közötti perforált csővel megnyitott rétegből a terepszint felett 1,0 m-en tiszta 585 l/min és ­17,5 m-es üzemi szinten 1900 l/min 40 °C hőmérsékletű vizet termeltek ki. A nyugalmi szint a felszín felett 3 m­en maradt. Az 1987. évi adatok szerint a kútból mind­össze 1300 l/min vízmennyiséget tudtak kivenni, amely lényeges csökkenést jelentett. A VITUKI adata szerint 1993-ban éves szinten 0,170 Mm 3 volt a hévíztermelés úgy, hogy percenként 900 liter hévizet vettek ki -8,48 m-en, -15,81 m-en pedig 1350 litert, a nyugalmi szintet + 1,45 m-nek mérték. Bár csökkent a nyomás, a fajlagos vízhozam többé-kevésbé megegyezik az eredeti értékkel. Amint megfigyeltük a Dunakanyar többi hévízkútjánál, itt is már jelentkezett, s a jövőben a karsztvíz még továb­bi regenerálódásra lehet számítani a hévíztermelés, -fel­használás és a lencsehegyi szénbányászat vízkiemelésé­nek szabályozása következtében [12]. A hévíz vegyvizsgálatát 1973 óta figyelemmel kísér­tük és megállapítottuk, hogy a kalcium-magnézium-hid­rogén-karbonátos hévíz vegyi összetételében változás a­lig jelentkezett. A fontosabb alkotók közül a kalcium 1995-ben a 134,6-ról 163-ra, a klorid 52-ről 56-ra, a hidrogén-karbonát 756-ról 820 mg/l-re növekedett, míg a magnézium 67,4-ről 62-re, a szulfát 102,4-ről 86-ra , a fluorid 1,80-ról 1,6 mg/l-re csökkent. A mikroelemek közül a bromid és jodid mennyisége alig változott. Az a­nionok és kationok összege általában 1200-1300 mg/l közötti. Mind a palackozott ásványvíz-címkén, mind a szórólapokon az 1995. évi OKI vegyelemzése szerepel [4]. 2. kép. A volt VIKUV-telepfürdőmedencéje (Szerzőfelv.) 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom