Hidrológiai tájékoztató, 2002

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: Emlékezés dr. Schmidt Eligius Róbertre születése 100. évfordulóján

napig a Bányászati és Energiaügyi Minisztérium csoportvezető főmérnöke. Ezekben az években is gyakran beszámolt kutatásáról, vizsgálati eredményéről, amikor főként a szénhidrogén-kutatás, a sókutatás és az ország energiaellátása képezte munkájának nagy részét. 1951 decemberében visszakerül a Magyar Állami Földtani Intézetbe, ahol a Vízügyi Osztály vezetésére kap megbízást, majd nyugdíjazásától, 1966-től haláláig, 1973. július 23-ig mint tudományos főmunkatárs dolgozott. Tudományos munkásságát 1953-ban a föld- és ásványtani tudományok kandidátusi fokozattal ismerték el, geomechanikai tanulmányait pedig 1956-ban Kossuthdíjjal jutalmazták. A Magyar Mérnök és Építész Egyesület 1943-ban aranyéremmel tüntette ki. Az NDK Földtani Társulata 1967-ben tiszteleti tagjává választotta, az Országos Bányászati és Kohászati Egyesülettől Zorkóczí Samu emlékérmet kapott. Gazdag életútja során földtani kutató munkája többirányú volt. Már 1931-1932 között a karcagi fúrásokról, a geotermikus gradiensről, a geomechaikáról közölt írásai utalnak érdeklődési körére, s tulajdonképpen ez végig is vonul egész életén. A mintegy 178 körüli publikációjából és a közel 70 kéziratos munkájából mindez jól kiolvasható. Minden bizonnyal munkásságáról saját összeállítása maradt fenn a MÁFI Tudománytörténeti Gyűjteményében, amely 1971-ben 243 tétellel lezárul ugyan, de még 6-8 közleményéről tudunk. Kár, hogy a legtöbb nyomtatásban megjelent tanulmánya irodalom-felsorolást nem tartalmaz [1, 3], A térképező és a térképszerkesztő Első ilyen jellegű tevékenysége már az 1937-ben megindult és 1941-ben befejeződött országos talajtani térképezéssel kezdődött az Alföld legnagyobb részén és néhány dunántúli l:25000-es ma. térképlapon. A térképlapokat „Magyarázatok Magyarország geológiai és talajismereti térképeihez" c. kiadvány-sorozat egészítette ki és a Magyar Királyi Földtani Intézet kiadásában jelent meg. Ennek egyik részét az artézi kutak ismertetése képezte Schmidt Eligius Róbert helyszíni felvétele és mérése alapján. Ezek a következő térképlapok voltak: Tiszaroff, Kunhegyes, Kunmadaras, Fegyvernek, Polgárdi, Mezőcsát, Szentmargitta-puszta. Ohat-Kócs, Nagyhortobágy, Tiszapalkonya, Battonya, Nagyigmánd, Kisbér, Bakonybánk, Püspökladány, Nagyivánd, Karcag, Mezőhegyes, Tiszafüred, Nádudvar. Büdszentmihály, Balmazújváros, Békés, Berettyóújfalu, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Gyoma-Endrőd, Öcsöd, Dévaványa, Szarvas, Gyula, Körösladány, Hajdúszoboszló, Mezőberény, Derecske, Mezőtúr-Túrkeve, Tótkomlós, Kunszentmárton, Tiszaföldvár, Biharnagybajom, Gádoros, Újkígyós, Orosháza, Kisújszállás és Törökszentmiklós [3]. Kitűnő szervezőként mutatkozik be, amikor az 1938. és az 1939. évi hidro- és gázgeológiai felvételeiről összesített jelentést állít össze (Földtani Int. Évi Jelentése, 1936-38.). Ezt követte azután „A Kincstár csonkamagyarországi szénhidrogénkutató mélyfúrásai'-ról (Nagyhortobágy 1-IV., Várvölgy I., Hajdúszoboszló I-II., Karcag I-II., Debrecen I., Párád I—II. sz.) jelentős összeállítása, amely a későbbiekben számos kutatónak megbízható földtani, műszaki és vízföldtani adatot szolgáltatott. A feldolgozáshoz az eruptív képződmények vizsgálatát Ferenczi István, az üledékes kőzeteket Kulcsár Kálmán, a Foraminiferákat Majzon László, Sümeghy Józsefe negyedidőszaki és a pannóniai, végül Schréter Zoltán a pannóniainál idősebb képződmények faunáját vizsgálta, s az ő munkájuk eredményét összehangolta a produktív szintekkel, elvégezte a fúrások technikai részleteire vonatkozó adatok feldolgozását és megszerkesztette az összefoglaló szelvényeket (Földt. Int. Évkönyve, 1939). A Magyar Állami Földtani Intézet kiadásában 1962 -ben jelent meg az ország egyedülálló, nagy elismerést kiváltó „Magyarország vízföldtani atlasza" Schmidt Eligius Róbert szerkesztésében. Úgy látszott, hogy ez a 10 év alatt készült mű a munkahelyen nehezen kiharcolt vízügyi tevékenység elismerése volt. A kötet 44 térképlapja jól kezelhető 1 milliós ma.-ban készült és ezen az ország medencéit mutatja be és teljes képet ad a vízadó képződményekről, az artézi víz nyomás és áramlási viszonyairól, a feltárható víz hőmérsékletéről, a vízföldtani tájegységekről, a mélységi víz vegyi alkatáról, a rétegösszletek fajlagos vízhozamáról, a hévízfeltárási lehetőségekről, az ásvány- és a gyógyvíz-lelőhelyekről. A hegyvidéki területek vízrajzi, vízföldtani és vízkémiai viszonyait hegységenként három 1:200 000-es ma. Térképlapon ábrázolja. Kiemelten szerepel Nagy-Budapest talajvíz vegyi jellegének és vízföldtani viszonyainak bemutatása. A negyedidőszaknál idősebb képződmények földtani, szerkezeti és vízkémiai viszonyait és a jelentősebb mélyfúrási kutak helyét három 1:100 ezer ma. térképlap szemlélteti. Az atlasz és a hozzá tartozó nagy terjedelmű és részletes magyarázó a harmadik, a kincstári fúrások feldolgozását is ide számítva, nagy müve Schmidt Eligius Róbertnek. Ebben összegezte 9 belső és 3 külső munkatárs segítségével a szerkesztő mindazt, amit több évtizedes munkája során tudásban és adatban összegyűjtött. Leglényegesebb értéke, hogy a tudomány mellett a gyakorlat igényeit is kielégíti. Általában az atlasz jellegű munkák nem törekednek a részletek bemutatására, hanem kizárólag a nagyvonalú tájékoztatáson belül az öszszefüggésekre mutatnak rá. E szempontokat természetesen mindenképpen kielégítette ez a munka [2]. Hogy mennyire így van, azt bizonyítja az a nemzetközi siker, amely már 1963-ban jelentkezett. Azután, hogy Mosonyi Emil és Alföldi László bemutatta az atlaszt Genfben sok tudós előtt - akik úgy nyilatkoztak, hogy ez az első a világon és példaként állították a többi ország szakemberei elé - számos hazai és külföldi elismerést kapott a szerkesztő és a Földtani Intézet. Már akkor Kanada és japán is kért példányt az atlaszból, hogy részletesen tanulmányozzák a feldolgozás módszerét (Magyar Nemzet, 1963. febr. 27.) A hazai szakma is elismerte az atlasz kivételes értékét s 1963. ápr. 4-én a Kormány a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta a szerkesztőnek. A Vízföldtani Atlasszal nem fejeződött be ilyen irányú tevékenysége, mert az ugyancsak 1962-ben megjelent Európa Nemzetközi Tektonikai Térképének, a MÁFI több új térképének és a Nemzeti Atlasznak a társszerzője, a főváros vízföldtani viszonyairól készült térképlapnak pedig a szerkesztője. 5