Hidrológiai tájékoztató, 2002

BESZÁMOLÓK, TERÜLETI ESEMÉNYEK - Dr. Ákoshegyi György: 50 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Balneotechnikai Szakosztálya

50 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Balneotechnikai Szakosztálya A Magyar Hidrológiai Társaság Balneológiai Szakosztálya, a Balneotechnikai Szakosztály jogelődje 50 évvel ezelőtt - 1952 május 15 - alakult meg. Talán egy kicsit furcsának tűnik, hogy a Hidrológiai Társaság 1917 óta ilyen hosszú ideig nem alakított külön szakosztályt a fürdés és a hévizek felhasználásával kapcsolatban, de ennek az a magyarázata, hogy társaságon belül a Hidrogeológiai Szakosztály és a Vízellátási Szakosztály is számos érintkezési ponton foglalkozott az ásványvizekkel és hévizekkel. Az elmúlt évtizedek munkájának méltatása előtt érdemes egy rövid történeti áttekintést tenni. Magyarországon a fürdésének és a hévizek hasznosításának évszázados, sőt évezredes hagyományai vannak. A régmúlt időkben számos tapasztalat halmozódott fel balneológia, mint a gyógyítás egyik tudománya, hosszú időn keresztül a jelenleginél lényegesen nagyobb megbecsülésnek örvendezhetett. A Magyar Balneológiai Egyesület már több mint 100 éve működik hazánkban és ez is jól jelzi, hogy e téma iránt hagyományos érdeklődés van. A Balneológiai Egyesület tagjai elsősorban orvosok és a gyógyítással foglalkozó szakemberek vannak. A Magyar Hidrológiai Társaság a balneológiának a vizet kutató és szolgáltató területével foglalkozott, elsősorban a hidrogeológiai szakosztályon keresztül. Ha meggondoljuk a hagyományos fürdést, fíirdőkultúrát, akkor azt találjuk, hogy a fürdéshez kapcsolódó technológia a római kortól a XIX. század utolsó harmadáig gyakorlatilag nem változott. A természetesen előtörő, vagy mesterségesen feltárt hévizeket a fürdőmedencékbe bevezették és így hasznosították. A medencéket, mint építészeti műtárgyakat a korok igényeinek megfelelően több-kevesebb igényességgel alakították ki. A fürdőházak szintén építészeti létesítmények voltak és bennük a víztechnológia csak annyiból állt, hogy fa, bronz, majd később öntöttvas illetve acélvezetéken bevezették a vizet a kádakba, vagy a medencékbe. A vizet a hőmérsékleti igényeknek megfelelően túlfolyatták, frissítették, illetve a használt vizet elengedték. A fürdők takarítása a kor szellemének megfelelő követelmények szerint történt. A hagyományos fürdőtechnológiában a XX. század első harmadában indult meg észrevehető változás. Ez elsősorban az egyre nagyobb számban feltárt hévizek egymástól lényegesen eltérő kezelésében és a vízelőkészítésében nyilvánult meg. Az egyre nagyobb mélységből felhozott hévizek igen nagy sótartalma vízkövesedési és a belső ellátó rendszerben korróziós problémákat okozott, melyeket már hagyományos módon nem lehetett kezelni. A hidrogeológia csak a feltárás és a felszínre hozás problémáival foglalkozott, a továbbiakat a hévizek hasznosítóinak kellett megoldania. Ezek az elmondott történelmi előzmények indokolták,hogy a fürdés technológiájára, a fürdők vízének előkészítésére, a használt, illetve szennyvizek elvezetésére sokkal nagyobb gondot fordítsanak. A Hidrológiai Társaság szakemberei a Balneotechnikai Szakosztályt ezen problémák tudományos megtárgyalására és megoldására hozták létre. A vízelőkészítés és a kor szellemének megfelelő, egyre igényesebb higiéniai követelmények teljesítése minőségi változást és lényeges szemléletformálást kényszerített ki. A fürdőkben, ha belnaotechnikáról beszélünk, a medencék vízelőkészítésén, a medencék és helységek fertőtlenítésén kívül a különböző balneológiai és fizioterápiás kezelések műszaki feltételeit is meg kell teremteni. Ezek a kezelések egyre változatosabbak lettek, amelyeket az orvosok igénye szerint megfelelő technológiai háttérrel kellett kiszolgálni. Ekkor már nemcsak egyszerű műszaki, hanem gazdaságossági problémák is felmerültek. A környezetvédelem, mint új szempont, szintén egyre fontosabb követelmény volt. A Balneotechnikai Szakosztály megalakulását követően ezekre az új szempontokra, kihívásokra kívánt választ adni. A szakosztály megalakulását követően viszonylag gyorsan elérte, hogy a balneotechnikával foglalkozó szakemberek kellő érdeklődéssel forduljanak a téma felé és élénk előadó-ülések sorát lehetett megszervezni. A szakosztály üléseit elsősorban Budapesten tartotta, de az anyagi lehetőségektől és az egyes vállalatok fogadókészségétől függően vidéki ülésekre is sor került. A rendszerváltozást megelőző időben a fürdők a víz- és csatornamű vállalatok kezelésében voltak. Ennek az volt az előnye, hogy a Balneotechnikai Szakosztály rendezvényeit támogatni tudták anyagilag is, mivel a rendezéshez a legkülönbözőbb technikai segítséget és szolgáltatást nyújtották ingyenesen. A rendszerváltozást követően a mi szakosztályunkat is elérte az a kedvezőtlen tendencia, amely elsősorban a termelésre koncentrált és kevéssé támogatta az előremutató tudományos munkát. A fürdők - melyek általában nem nyereségesek - önállóvá váltak és egyre több esetben a vidéki kollégák nem kaptak utazási térítést, illetve munkaidőkedvezményt a fürdővállalatoktól, ezért a szakosztályi üléseken csökkenő számban vettek vesznek részt. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szakosztály 1991 és 1993 között kénytelen volt a Hidrogeológiai Szakosztály keretén belül folytatni. Az együttműködés zavartalan és nagyon kollegális volt. A Hidrogeológiai Szakosztály segítségével és a kollégák lelkesedésével sikerült újból önálló szakosztályi életet megteremteni. Ez szerencsére a mai napig tart és egyre színvonalasabb munkát eredményez. Szakosztályunk szervezeti életét röviden a következők szerint lehet összefoglalni: A Balneológiai Szakosztály megalakulása: 1952. május 15. A Balneotechnikai Szakosztály megalakulása: 1968. április 22. Szakosztály elnökök: titkárok: Scliulhof Ödön Cziráky József Páter János Kézdi István Cziráky József Molnár Miklós Horváth József Szalontai Gergely Pataki Nándor Geszler Ödönné Akoshegyi György Molnár István Akoshegyi György Szmuk Agnes 1952-1954 1954-1968 1968-1971 1971-1991 1991-1993 1993-1999 1999-2002 43