Hidrológiai tájékoztató, 2002

MEGEMLÉKEZÉSEK - Fehér Ferenc: Kvassay Jenőre és Sajó Elemérre emlékezünk

Kvassay Jenőre és Sajó Elemérre emlékezünk Az MHT vízügyi történeti bizottsága valamint Kvassay és Sajó emlékét ápoló őrbottyáni szervezetek rendezésében 2002. június 7-én emlékünnepségre került sor Orbottyánban. A temetőben Kvassay Jenő és Sajó Elemér sírjánál rendezett megemlékezésen a helyi hagyományőrző együttes műsorát követően Fehér Ferenc, a VTOSZ főtitkára mondott emlékbeszédet. Ezt követően a jelenlévő vízügyi és hagyományőrző szervezetek képviselői megkoszorúzták a két kiemelkedő vízimérnök sírját. A következőkben Fehér Ferenc emlékbeszédét adjuk közre. Kvassay Jenő, aki 1850. július 6-án, Budán született tanulmányainak elvégzése után nagyon gyorsan bekapcsolódott a magyar vízgazdálkodásba. A kiegyezés, a Tisza szabályozási munkáinak előrehaladása, az a gazdasági igény, hogy az ország mezőgazdasági területeinek hasznosításával a magyar mezőgazdaság európai színvonalra emelkedjen jó lehetőséget teremtett a fiatal, ambiciózus Kvassay számára. Több mint 40 éven keresztül kezdeményezője volt a mai szóhasználattal élve a mezőgazdasági, a területi vízgazdálkodási, a kor szóhasználatával a kultúrmérnöki munkáknak. Felismerte, hogy a Tisza szabályozása az Alföld gazdasági (mezőgazdasági) hasznosításában csak az első lépés. Ahhoz, hogy az ármentesített területeken jó gazdálkodási feltételeket lehessen teremteni, számos további feladatot kell megoldani. Ezeket a feladatokat, a kultúrmérnöki tevékenységeket célszerűnek látta összefogni és egy egységes, országos hálózattá szervezni. így jöttek létre 1879-ben a kultúrmérnöki hivatalok, amelyek vezetését 1880-tól Kvassay Jenő látta el. Mivel a kultúrmérnöki hivatalok létrehozása Kvassay egyik kiemelkedő szervezői és szakmai teljesítménye, érdemes felidézni, milyen feladatokat láttak el: • az ármentesített területek belvízmentesítését a mezőgazdasági termelés intenzifikálása érdekében, • eleinte ingyenes tervkészítést, tanácsadást, • hatósági szakértést, • talajjavító vízi munkálatokat: lecsapolások, alagcsövezések tervezését és szervezését, • az öntözés propagálását, beindítását, • kisebb vízfolyások kezelését, nem állami kezelésben lévő folyók, patakok rendezését, vízmosások megkötését, • a tógazdálkodás feladatait, alföldi szikes tavak halászati hasznosításának szakmai előkészítését. • közegészségügyi mérnöki munkákat: ivóvíz ellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás tervezési és szervezési feladatait, • a vízi munkákhoz hatósági engedélyezést. A kultúrmérnöki hivatalok megszervezését követően is számos új kezdeményezése volt a mezőgazdasági vízgazdálkodási szakterület megerősítése és a szükséges szervezetek létrehozása érdekében. A Körösvölgyben a kettős működési csatornák bevezetésének szorgalmazását követően az Országos Vízépítési és Talajtani Hivatal, a Halászati Felügyelőség, majd az Országos Vízépítési Igazgatóság megszervezése fűződik a nevéhez. Utóbbinak 1890-1918. között (tehát 28 éven át) vezetője volt. Érdeklődése később a víziutak fejlesztése és a folyók kisvízi szabályozása felé fordult. Szerepet játszott a Duna és a Tisza kisvízi szabályozásában, a Soroksári Duna-ág csatornázásában, a Csepeli kikötő megépítésében. Kvassay Jenő 1919. június 6-án Budapesten halt meg. Sajó Elemér (Kvassay unokaöccse) 1875. szeptember 9-én Orszentmiklóson született. A Műegyetem elvégzése után a Délvidéken szerzett vízépítési gyakorlatot. 1906-tól a Soroksári Duna-ág rendezési munkáival és a Kvassay zsilip építésének előkészítésével foglalkozott. Munkásságának egyik jelentős eredménye a vízépítési technológia fejlesztése, a cement- és betonkísérletekre vízügyi agyagvizsgáló laboratórium létrehozása. Egyszerre volt kiváló építő (Soroksári Duna-ág rendezése, Csepeli Szabadkikötő) és a vízépítési betontechnológia fejlesztője. A vízügyi szolgálat központjába 1928-ban került. Itt készítette el másik jelentős müvét, az első vízgazdálkodási kerettervet (Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában), majd a harmincas évek elején közreadta vízügy-politikai koncepcióját. Ebben megállapította, hogy az ármentesítés gyakorlatilag befejeződött, az öntözést és a víziutak kiépítését kell a középpontba állítani. Sajó Elemér 1934. szeptember 21-én Budapesten halt meg. Kvassay Jenő és Sajó Elemér hasonló vízgazdálkodás-fejlesztési szemlélettel közel 60 évig meghatározó szereplői voltak a magyar vízgazdálkodásnak. Kvassay a dualizmus, Sajó a két világháború közötti időszak kiemelkedő vízimérnöke, vízügyi vezetője volt. Tevékenységük szerteágazó, koncepciózus és újszerű volt. Jól ismerték fel koruk társadalmi igényeit és lehetőségeit. Még címszavakban is nehéz összefoglalni tevékenységüket, eredményeiket. 3