Hidrológiai tájékoztató, 2001

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fejér László: A magyar vízgazdálkodás történetének évfordulói 2002-ben

1852. február 28. t Beszédes József (Dunaföld vár) földmérő és vízépítő mérnök, az MTA első mérnök tagja. Szabályozta a Siót, a Kapóst, a bajabátai szakasz kiépítésével a Dunát. Ő létesítette első nagyobb ipari célú csatornánkat, a Fehér-Körösi Nádor-malomcsatornát. 1831-ben választották az Akadémia levelező tagjává. A komplex vízgazdálkodás gyakorlatának korai úttörője volt. Mint szakíró - a hazai műszaki nyelv egyik megújítójaként - cikkeivel és könyveivel sokat tett a vízépítési ismeretek terjesztése érdekében (* Magyarkanizsa, 1787. február 13.) 1852. június 1. * Timon Béla (Eger), mérnök. Közép-Tisza-vidéki társulatoknál volt alkalmazásban, majd az egri főkáptalan uradalmi mérnökeként dolgozott. A hazai vízrajzi kérdések jeles szakírója volt. (fEger, 1934. március 14.) 1852. Kovács Adám mérnöki irányításával elkészült az első hazai alagcsövezés a Vas vármegyei Bakófán, br. Mesnil Viktor uradalmában. 1852. Esterházy Pál herceg „a közérdekre tekintettel" önként elbontotta ozorai malmát, s ezzel a Sió-szabályozás útjából az utolsó akadály is elhárult. 1877. május A Tisza árvize a folyó alsó szakaszán 13 község területét érintette és összesen 132 km

2-nyi területet öntött el. A károsult birtokosság július 8-án Szegeden tartott értekezletén felterjesztést intézett a kormányhoz, hogy a folyókanyarok átmetszési munkáit az Alsó-Tiszára koncentrálja. 1877. * Farkas Árpád (Szeged), mérnök, Szeged városának alkalmazásában állva elkészítette Szeged csatornázásának és feltöltésének tervét, Budapest általános csatornázásának terveit, s számos vízrendezési munkát irányított. (fBudapest, 1943. augusztus 13.) 1877. A neves francia műszaki folyóiratban, az „Annales des Ponts et Chaussées

"-ban megjelent Kvassay Jenő tanulmánya a vízsebességmérő Woltman-szárnyak optimális alakjáról. 1902. január Tapolcán kútásás közben felfedezték a tavasbarlangot. A barlangot 1912-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. 1902. február 27. * Bokor Mihály (Szeged), mérnök. Az Alsó-Tisza-vidéken mint társulati mérnök kezdte pályáját, majd 1950-1957 között a MELYEPTERV vezető mérnöke volt. Ezt követően az OVF (OVH) főosztályvezetőjeként 1968-ig az ország árvízvédelmének, folyószabályozásainak egyik legfőbb irányítója volt, aki különösen nagy szerepet játszott a korszak sikeres árvízvédekezéseinél. (fBudapest, 1990. március 25.) 1902. március 23. * Schmidt Eligius Róbert (Karánsebes) Kossuth-díjas bányamérnök és hidrogeológus. Mérnöki oklevelének megszerzése után egy ideig állami szolgálatban dolgozott, majd tanulmányutat tett a bécsi műegyetemen és a leobeni bányászati főiskolán. Visszatérve a Földtani Intézet geológusaként helyezkedett el. Geológiai ismereteit a Magyar-Olasz Ásványolaj Rt. igazgatójaként hasznosította. Az Állami Földtani Intézet vízföldtani osztályának vezetőjeként kiemelkedő szakembere volt a mélyfúrások technológiájának és a kapott eredmények kiértékelésének. Részt vett számos ipari-, ivó- és hévízkút telepítésében. Az alföldi gázos kutaknak is szakértője volt. Szakirodalmi és egyetemi oktatói tevékenysége is jelentős. (fBudapest, 1973. július 23.). 1902. június 25. Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter a Fertő tó geológiai és mezőgazdasági viszonyainak tanulmányozása érdekében Szontagh Tamás bányatanácsos vezetésével bizottságot alakított, amely jelentését még abban az évben letette megbízója asztalára. A bizottság szerint a Fertő tó mintegy 350 km

2-es vízvidékének lecsapolása nem érné meg a belefektetett pénzt, ugyanakkor a tó környékének vízrendezése elkerülhetetlen. 1902. november 17. f Péch József (Budapest), vízmérnök. 1853-ban szerezte mérnöki oklevelét, s ezt követően számos vízrajzi, folyószabályozási és vízrendezési munkában vett részt. 1861-ben lépett állami szolgálatba a Béga-szabályozási Mérnöki Hivatalnál, amelynek 1873-ban főnöke lett. Az 1879. évi szegedi árvizet követően a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumba helyezték át, majd 1886-ban megbízták a magyar vízrajzi szolgálat megszervezésével. Elméleti és gyakorlati tevékenységét számos tanulmány és könyv fémjelzi. (*Nagyvárad, 1829. január 4.) 1902. december 30.-1903. január 7. A Baja feletti Koppány átvágásban képződött dunai jégtorlasz magassága 3-6 m volt, a parthoz közeli mintegy 30 m-es sávban pedig a jég vastagsága elérte a 8-13 m-t is. A jégtorlaszt - Hajós Sámuel vezetésével - többnapi munkával, robbantással tudták csak elbontani. Ez volt az első alkalom, hogy a jégtorlaszokat sikerrel távolították el a robbantások segítségével. 1902. 1901-től folytatott kutatásai során a Tisza lebegtetett hordalékának fizikai és kémiai jellemzőit először Pasteiner Rezső, a vízrajzi szolgálat későbbi főnöke mérte meg. 1902. A Békéscsaba község tulajdonában levő 1 km

!-nyi szikes legelőterületet a földmívelési tárca költségén minta öntözőterületnek rendezte be az aradi kultúrmérnöki hivatal, ahol Cserháti Sándor irányításával a Növénytermelési Kísérleti Állomás (Magyaróvár) keretén belül működő Aradi Kirendeltség munkatársai a szikesek javítását kívánták megvizsgálni. A területen egyébként először 1907-ben végeztek öntözési kísérleteket Sigmond Elek vezetésével. 1927. január 10. Az Országos Vízépítési Igazgatóság vezető munkatársa, Kenessey Béla, javaslatot tett a keszthelyi- és a szigligeti öblözet feliszapolódás elleni védelmére. 67