Hidrológiai tájékoztató, 2001

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: Emlékezés dr. Ilosvay Lajos kémikusra, születése 150. évfordulóján

MEGEMLÉKEZÉSEK Emlékezés dr. Uosvay Lajos kémikusra, születése 150. évfordulóján Hosvay Lujox (1851-1936) arcképe A XIX. szazad számos kiemelkedő természettudósának alkotása, legyen az a földtan, a hidrogeológia, a hidrológia és a kémia magas szintű művelése és új eredmények létrehozása, mind a mai napig érezteti hatását. Szívesen idézzük meg az alkotók életét és műveiket nagy évfordulókon, hogy emlékez­zünk: alkotásuk nem csak a szakmai, hanem az egész ország értéke és büszkesége, amely sokszor a határokon túl is elis­merést kapott. E nagyságok közé tartozik Hosvay Lajos (1851-1936) kémikus is - akinek családfáját a történészek 1330-ig tudják visszavezetni [2] - az erdélyi Désen 1851. október 31-én született. Elemi iskolai tanulmányait szülőhelyén, középiskoláit Kolozsvárott végezte. Előbb gyógyszerészmesteri képesítést szerzett, de ez a munkakör nem elégítette ki és ezért 1872-ben beiratkozott a budapesti tudományegyetemre és 1875-ben kémiából, bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Az ekkor meg­alakult II sz. kémiai tanszéken Lengyel Béla egyetemi tanár mellé tanársegédnek nevezték ki, majd egy év múlva az 1. sz. kémiai tanszékre került Than Károly mellé, s közben meg­szerezte a tanári oklevelet is. Tudását külföldön is gyarapította, így Heidelbergben Bunsen és Kirchof mellett, Münchenben Baeyer Acloljhái és Párizsban a nagy Bertlielotn&\ tanult és kutatást folytatott. Hazatérve meghívást kapott a József nádor Műegyetemre a Nencltvich-íé\t megüresedett tanszékre, ahol előbb helyettes tanár, majd a következő évben nyilvános rendes tanár [I, 4], 81 éves, amikor egyetemi előadásait abbahagyja, hogy azt átadja utódjának, Gróli Gyulának, de a laboratóriumot még 1934-ig, majdnem haláláig vezette [2], Először a vegyészmérnöki (1886-1892), majd a mérnöki és építészeti kar dékánja, 1901-1903 között pedig az egyetem rektora. Magas szintű tudományos munkáját a Magyar Tudományos Akadémia is elismerte azzal, hogy már 1891-ben levelező, 1905-ben rendes, 1919-ben igazgatósági, 1928-ban pedig tiszteleti tagjai sorába fogadta. Nagy megtiszteltetés érte, bár oktató munkája egy rövid időre megszakadt, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Min­isztériumban politikai államtitkárnak nevezték ki. Ez idő alatt közben számos kitüntetésben részesítették kiváló munkájáért. Megkapta az udvari tanácsosi címet (1901), a legfelső dicsérő elismerést (1912), a Lipót-rend középkeresztjét (1913), a Ferenc József-Kr\á nagykeresztjét (1917). Az első osztályú magyar érdemkeresztet és a magyar királyi titkos tanácsosi címet 1930­ban kapta érdemei elismeréséül [1]. A Természettudományi Tár­sulat is méltányolta munkásságát és a tiszteleti tagság mellett a Szily Kálmán-éttmmt\ 1932-ben tüntette ki [2], Munkahelye nagyra értékelte eredményekben gazdag életét és a műszaki tudományok tiszteletbeli doktorává avatta. Emel­lett még nem mindennapi elismerésben részesítette, amikor 50 éves tanári működését a kémiai épület elő-csarnokában márvány emléktáblán örökítette meg (1926). Az egykori Alma Mater sem feledkezett meg róla és jubiláris aranypecsétes bölcsészdoktori oklevéllel tüntette ki [1], Sok irányú érdeklődését bizonyítja, hogy már 1883-ban a Magyarhoni Földtani Társulat tagja, 1885-ben örökös tag, 1889 óta a társulat választmányának tagja, s annak egyik legtevékenyebb tagja lett. Szakmai tudását, felajánlott segítségét a Társulat mindig igénybe vette, mert számos bizottság munkáját segítette, a Társulat minden jogos ügyét támogatta, sok kényes kérdést kedvezően megoldott. Igazságos döntései miatt nagy tekintélyre tett szert a Társulatban. Nem véletlen, hogy 1913-ban a Társulat öt tagja beadványban kérte az köz­gyűlést, hogy a kémia legkiválóbb művelőjének a tiszteleti tagsá­got ítélje meg, amelyet azután Schafarzik Ferenc a közgyűlésen ünnepélyesen át is adott. Ásvány- és gyógyvíz vizsgálatai EmszX Kálmán a Földtani Társulat 1937. február 3-i köz­gyűlésén méltatta llosvay Lajos tiszteleti tag érdemeit, aki nem volt ugyan geológus, de a földtani tudomány minden ága, leginkább a vízzel összefüggő kérdések iránt érdeklődött [IJ. A XIX. sz. végéig nem volt olyan orvos, majd kémikus, aki a Kár­pát-medence területén bőven található ásványvizek valamelyikét ne elemezte volna meg. Ilosvay Lajos az ezzel kapcsolatos kutatásának eredményeit a Földtani Társulat szakülésein adta elő, mert úgy látta, hogy az ásványvizek elemzéseiből következtetni lehet a földtani viszonyokra, s azt a geológusok jól tudják hasznosítani [1]. Első dolgozata a buziási József-forrás vízelemzésével foglalkozott és ezt Than Károly adta közre négy másik dolgozattal együtt az akadémiai kiadványban [2]. Nagy feltűnést keltettek genetikus szemléletű későbbi vízelemzései szemben az első leíró jellegű munkájával. Ilyen volt az 1890-ben megjelent „Adalék az. ásványos vizek chemiai összetételének megváltozásához" c. dolgozata. Ebben a luhi-i Margit-forrás akkori és 10 évvel korábbi elemzését hasonlítja össze és kiderült, hogy 10 év alatt a víz összetétele jelentősen megváltozott. Ezt a jelenséget a forrás új foglalásának, a környék alagcsövezésének és a forrás más képződmények érintésének tulajdonította. Hason­ló összehasonlítást végzett a Túróc megyei Sarolta-forrás 100 évvel korábbi, H. J. Crantz által 1777-ben végzett vizsgálatával és megállapította, hogy az ásványvíz vegyi összetétele jóformán semmit nem változott (1890). Tapasztalataiból azt a 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom