Hidrológiai tájékoztató, 2001

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Burján Balázs: Néhány gondolat a Pesti-síkság dunai görgetegeinek származásával kapcsolatban

görgetegek (lásd fent) anyaga a budapesti idősebb miocén durvatörmelékes összletekben - eggenburgi, kárpáti rétegek - is gyakori, kizártnak tartja tehát ezek dunai kapcsolatát. Egyelőre kivitelezhetetlen ezen kőzetek pontos származási helyének felderítése a forrásterület mineralógiai változatossága és kiterjedése miatt, de egy-egy jellegzetes kőzetminta beazonosításával, rétegtani helyzetének tisztázásával pontosítani lehetne a Duna fejlődéstörténetének állomásait {Kázmér M. szóbeli közlése szerint a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen folynak erre irányuló kísérletek). A geográfusok körében általában elfogadott, hogy a görgetegek a folyóvízi anyagszállításban bekövetkezett éghajlati eredetű változásról tanúskodnak (Pécsi M. 1959, Marosi S. 1962). Kriván P. (1973) szerint a budapesti IV., II/a„ teraszokban és az ártéri kavicsok között gyakorinak feltételezett, közelhegységi eredetű, sokszor mázsányi tömbök kriofragmentálás útján keletkeztek, azután közvetlenül hullottak, vagy a lejtőn áttelepítve vándoroltak a helyi erózióbázis, a Duna, illetve mellékpatakjai jegére. Jégtömbökbe fagyva végigúsztak a folyón, kiolvadva összekeveredtek a dunai hordalékkal. A hömpölyök jelenlétét a Duna hegységperemi eróziós tevékenységének egyik legfontosabb bizonyítékának tartotta. A kutatók többsége - elfogadva a kavicsos üledékekben előforduló hömpölyök felső-Dunaszakaszokról származását - a ,jégbefagyásos" elképzelést részesítette előnyben. Ez a feltételezés nem is valószerűtlen, meggondolva, hogy egy 0,8-1 m átmérőjű gránittömb - amely viszonylag gyakori mérettartomány - elszállítására, 0,5 m-es jégtábla-vastagságot feltétezve, egy kb. 36 m

2 kiterjedésű jégtábla szükséges, a jégtáblák megtorlódása esetén, azok kivastagodása miatt pedig ennél kisebb jégdarab is elegendő. A teljesség kedvéért érdemes azonban néhány, a Budapesttől délre található kavicsbányákban megfigyelhető jelenségnek figyelmet szentelni: a görgetegek itt legtöbbször a kavicsos üledékek alján, a rétegoszlop legdurvább kavicsainak társaságában helyezkednek el, vagy néhány méterrel egymás fölött elhelyezkedve, rétegszerű képződményt alkotnak. A kavicstelep bázisához kötődő hömpölyök inkább tűnnek a mederfenéki turbulens vízáramlások szállította fenékhordalékkal rokoníthatónak, el kell ismerni ugyanakkor azt, hogy a folyamatosan érkező holtjégdarabokból kihulló görgetegeknek sem törvényszerű „szórtan" elhelyezkedniük a kavicstelepen belül, hiszen a későbbi időszakokban ezek az üledéktömegek úgy átdolgozódtak, hogy súlyuknál fogva lekerülhettek a kavicstelep aljára (Burján B. 2001). Az már inkább elgondolkoztató, hogy sokszor ugyanolyan kőzettípusból egészen szögletes, de egyszerre szinte gömbölyűre kopott hömpölyök is felszínre kerülnek. A puhább, homokkő, mészkő anyagú tömbök koptatottságát okozhatja a mederfenéki görgetésük helyett sokkal inkább a nekicsapódó kisebb kavicsszemcsék koptató hatása is (BogárdiJ. 1955), de a teljesen gömbszerű, szinte középkori ágyúgolyónak ható, 0,5 nies átmérőjű gránitdarabok tökéletes lekerekítésére ez nem adhat magyarázatot, pedig ezek gyakran megfigyelhetők a terület bányáinak „kulé"-i között. Az emelkedő középhegység előterében a Kisalföldet ülepítő medencének valló felfogás szerint a görgetegek tehát csak jégtáblák hátán úszva juthattak a Visegrádi-szoroson túlra, mert a Duna kisalföldi esése jelenleg kevésnek tűnik a durva kőzetanyag mederfenéki görgetve történő továbbszállításához (Horusitzky H 1900, Lóczy L. 1914, Pécsi M. 1959, Somogyi S. 1960, Marosi S. 1962, Erdélyi M. 1967, Kriván P. 1973). Ugyanakkor számos irodalmi adat utal arra, hogy a felsőpannoniaiban a Brucki-kapuban folyóvá alakuló Duna (Somogyi S. 2000) a jelenlegi felszínnél 100 m-rel magasabb kisalföldi hordalékkúpján közel normális eséssel átfolyhatott a jóval alacsonyabb Visegrádi-szoroson, a pleisztocénban erőteljes anyagkihordás feltételezhető az Alföld irányába (Sumegliy J. 1955, Pécsi M. 1959, Marosi S. 1962). A régi Dunameder esése nagyobb volt a jelenleginél - Károlyi Z gyűjtött erre meggyőző bizonyítékokat - a durva dunai hordalék görgetve is kijuthatott az Alföldre (Károlyi Z. 1957). A dunai feltöltés üteme lépést tartott a kisalföldi területileg differenciált, de intenzitásában egyenletes, évi 0,1-0,3 mm mérsékelt sebességű süllyedéssel, a pleisztocén folyamán tehát nem alakult ki mélyebb vízgyűjtő, a medencefeltöltés végig kompenzált volt (Molnár P. 1995). Az őslénytani adatok ezzel egybeesően az Alföldhöz hasonlóan a Kisalföld zömmel alsó-pleisztocén kitöltését igazolják (Kordos L.-Krolopp E. 1990, Jánossy D.-Krolopp E. 1994). A hajdani vízfolyások nagyobb hordalékmozgató erővel rendelkezhettek, különösen a jégkorszaki szabálytalan vízjárású területek folyóinak hordalékszállítása lehetett kiemelkedően nagy (Kéz. A. 1958, Jaskó S. 1981), főleg az interglaciális és interstadiális szakaszokban érkezhetett az Alpok gleccservidékeiről rengeteg fagyaprózta törmelék (Schafarz.ik F. 1918, Erdélyi M. 1967, Molnár P. 1995). A budapesti Il/b terasz „felkavicsolódás"-ának idejére vonatkozóan már korábban is felmerült annak részben interglaciális volta (Pécsiné Donáth E. 1958, Pécsi M. 1991). Összefoglalás A görgetegek kapcsán felmerülő kérdések számos megoldatlan ősföldrajzi problémát hoznak felszínre. A származási terület felderítése kizárólag további kőzettani, geokémiai vizsgálatok segítségével lehetséges, bár kétséges, hogy az eredeti koncepció a görgetegek dunai forrásterületével kapcsolatban sokat változhatna. A „jégbefagyott" szállítási mód kizárólagossága megkérdőjelezhető, hiszen számos bizonyíték utal a mederbeli görgetés lehetőségére. A hömpölyök vizsgálatának a célja a továbbiakban a kialakult fejlődéstörténeti kép ellentmondásainak kiküszöbölése lehet, a róluk összegyűlt megfigyelések hozzájárulhatnak a vitás kérdések feloldásához. IRODALOM Bogárdi J. \ 955. A hordalékmozgás elmélete - Akadémiai Kiadó, Budapest. Bódi R. 1938. A Budapest környéki harmadkori kavicsok kőzettani vizsgálata, különös tekintettel a levantei kavicsképződményekre - Földtani Közlöny, 68. 180-207. Böckli J. 1872. Fót-Gödöl!ő-Aszód környékének földtani viszonyai - Földtani Közlöny, 2. 6-18. Burján B. 2001. Folyóvízi eredetű litofáciesek meghatározása szemcseeloszlási görbék segítségével teraszképződményekben - Hidrológiai Közlöny. 81. 145-151. Erdélyi M. 1967. A Duna-Tisza közének vízföldtana - Hidrológiai Közlöny, 47. 331-340. 357-365. Franyó F. 1988. A Jánoshalma Jh I. sz. alapfúrás földtani és vízföldtani eredményei - MÁFI évi jelentése az 1986. évről. 327-355. Halaváts Gy. 1895. Az Alföld Duna-Tisza közötti részének földtani viszonyai MÁFI Évkönyve. II. 102-174. Haluváls Gy. 1898. A Budapest vidéki kavicsok kora - Földtani Közlöny, 28. 291-299. Horusitzky H. 1900. Komárom város környékének hidrográfiai és agro-geológiai viszonyai - MÁFI Évkönyve, 13. 99-118. Inkey B. 1894. Pusztaszentlőrinc vidékének talajtérképezése - MÁFI Évkönyve, 10. 45-63. Jaskó S. 1981. Üledékfelhalmozódás és kőszénképződés a neogénben - MÁFI alkalmi kiadványa, Budapest. Jánossy D. - Krolopp E. 1994. Alsó-pleisztocén Mollusca- és gerinces fauna a győrújfalui kavicsbányából - Földtani Közlöny, 124. 403-440. 41