Hidrológiai tájékoztató, 2001

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: Az Által-ér-völgyi édesvízi mészkövek paleo-hidrogeológiai vizsgálata abszolút kor adatok alapján

két egymástól független, azonos magasságban fakadó hévforrás tevékenységet és karbonát felhalmozódást képvisel. A mészanyag sekélymélységű növényzetben gazdag kisebb hévforrástóban történt kiválásra utal. A Malom-hegyen vett minta Th/U kora a vizsgálatok szerint 190±45 ezer évesnek bizonyult. Tatától északra az Által-ér-völgyében annak alluviális üledékeire települve található a Fényes forrásokból kivált 120 mtszf-magasságban képződött recens édesvízi mészkő. E laza mészanyag azt bizonyítja, hogy a mai hévforrások is még a jelenlegi kémiai összetétel mellett is képesek kedvező körülmények esetén meszet környezetükben felhalmozni. A városon belüli előfordulások az Öreg-tó két oldalán találhatók, amelyeket erózióbázis felett fakadó források halmoztak fel. A tó nyugati oldalán levő előfordulásból vett minták Th/U kora 101±I0, illetve 98±8 ezer évnek adódott. A mészkőösszletben feltárt futóhomok azt jelzi, hogy a felső-pleisztocén első felében volt egy olyan száraz elégtelen csapadékú klímafázis, amely miatt rövid időre a hévforrások elapadása miatt a mészkőképződés megszakadt. A régészeti kutatásokhoz kapcsolódó paleobotanikai vizsgálatok szerint a mészfelhalmozódásnak a ri^s/würm interglaciálison belül kimutatott mediterrán jellegű éghajlat volt a legkedvezőbb [5]. Az Öreg-tó keleti oldalán a Cseke-tóig jelentős elterjedésű édesvízi mészkő található, amelyet a 140 mtszf-i magasságban fakadó források halmoztak fel (Angyal, Tükör stb. források) a lejtőn az erózióbázisig (130 mtszf). A mészképződés a források elapadásával a közelmúltban szűnt meg. 3. Megállapítások, következtetések 3. 1. Az Által-ér völgyi édesvízi mészkövek Tata körül aránylag kis területen belül a hegység felé eső oldalon fordulnak elő. Az abszolút koradatok szerint egy hévforrás (Vértesszőlős) kb. 300 ezer éven keresztül is fakadhat egy adott helyen és szakaszosan halmozhat fel környezetében mészanyagot olyan éghajlati fázisokban, amelyek megfelelő vízutánpótlódást biztosítanak a karsztrendszernek és a karbonátkiválást is elősegítik. Ez abban az esetben következhet be, ha környezetében nem történnek olyan alapvető hidrogeológiai változások, amelyek elapadásukat előidézték volna. 3.2. Az Által-ér-völgyi hévforrásműködés a vizsgálatok szerint az alsó-pleisztocénben kezdődött meg és a középső- és felső-pleisztocénen keresztül még „napjainkban" is tart. így az Által-ér-völgyi hévforrás működésből a gerecsei hévízkarszt megközelítően 1,0 millió éves paleo-hidrogeológiai fejlődésmenete vizsgálható. A forrásoknál képződött mészanyag segítségével megállapítható, hogy a kezdeti kb. 200 mtszf-i karsztvízszint 140-120 mtszf-i szintekre csökkent, de ezen belül az utolsó 400 ezer évtől napjainkig olyan vízföldtani változások történtek, amelyek részben egyidejű, de különböző magasságú forráskilé-pésekhez vezettek. így a 145-150 mtszf-i magasságú középső-pleisztocén mészkövek (Vértesszőlős észak, Mária-Magdolna előfordulások) és a tatai Cseke-tói 140 mtszf-i szinten képződött recens mésztufa alapján csak kismértékű karsztvízszint csökkenés tapasztalható, míg a Fényes forrásokkal összehasonlítva azonban már 25 m-e? karsztvízszint különbség mutatható ki. 3.3. Ejelenségekből olyan vízföldtani következtetés vonható le, hogy a karsztrendszer fejlődése és ezen belül a forrás elapadásoknak és újak keletkezésének folyamata az erózióbázis irányában több lépcsőben átmeneti helyzetekkel esetenként a régi és az új források egyidejű működése és mészfelhalmozódás mellett ment végbe. Ennek alapján megállapítható, hogy az Által-ér-völgyi abszolút kormeghatározások eredményei nem igazolják azt a korábbi [4] álláspontot, hogy a hévforrások egyidőben közel azonos magasságban fakadtak és halmozták fel üledékanyagukat. IRODALOM [1] Schréter Z: Budai és Gerecse hegységperemi édesvízi mészkőelőfordulások. MÁFI Évi Jel. 1951-ről, 1953. 111-146. [2] Schwarcz H. P. - Latham A. G.: Uranium-series Age Determination of Travertines from the Site of Vértesszőlős. Hungary. Journal of Archeological Science, 1984. 11. 327-336. [3] Schwarcz H. P. - Skoflek J.: New dates for the Tata, Hungary archaeological site. Nature. 1982. 295. 490-591. [4] Schweitzer F.: A gerecse-hegységi édesvízi mészkőösszletek elterjedése litosztratigrafiai tagolása. In: Scheuer Gy. - Schweitzer F.: A Gerecse és a Budai hegység édesvízi mészkő összletei. Földrajzi Tanulmányok 20. Akadémiai Kiadó, Bp. 1988. 31-71. [5] Vérles L. el al: Tata eine mittelpaleolithische Travertin Siedung in Ungarn. Akadémiai Kiadó, Bp. 1964. [6] Vitális Gy. - Hegyi l-né: Adatok a Budapest térségi édesvízi mészkővek genetikájához. Hidrológiai Közlöny, 1982. 62. I. 73-82. 36