Hidrológiai tájékoztató, 2001

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pataki Nándor: A hévíz balneológiai célú hasznosítása

letermelése lehetővé teszi, hogy az egész vegetációs időszakban folyamatosan tenyésszenek. Nem rendszeres letermelés a Moina biomassza és produkció szélsőséges ingadozását okozhatja. - A Moina macrocopa 100% szárazanyag-tartalomra vonatkoztatott testösszetétele a következő (Körmendi, 1989): Nyers fehérje % 69 Nyers zsír % 13,6 Nyers hamu % 7,8 P (mg/kg) 14.400 Nedvességtartalom % 92 A fent leírt beltartalmi értékek, valamint a vizsgálatok eredményeként nyert produkció biológiai paraméterek alapján a kitermelt Zooplankton hasznosítására több lehetőség is ismert, pl. - felhasználható pontyivadék előállítására, adagolt etetéssel - bekapcsolható pl. süllő és harcsa esetében intenzív halivadék-nevelési technológiába - kitermelés, majd tartósítás (fagyasztás, szárítás) után díszhalak takarmányozására is alkalmas. Összefoglalva: a sorbakapcsolt stabilizációs tavak alkalmasak mezőgazdasági eredetű folyékony halmazállapotú melléktermékek környezetkímélő tisztítására, azonban a hígítás nélküli tavaknál az elfolyó víz minősége nem elégíti ki a követelményeket. A tisztítási hatásfok növelhető a termelődő Zooplankton biomassza hatékony és folyamatos kitermelésével, hasznosításával. Javasolt megoldás az is, ha elfolyóvíz nélküli rendszert alakítunk ki, alternatívan működő tóegységekkel. A szennyvíztisztítás ezen módszere az egyéb megoldásokénál jóval alacsonyabb beruházásigénye, fenntartási és üzemeltetési költsége miatt a hígtrágya, illetve egyéb folyékony halmazállapotú melléktermék ártalmatlanításának, illetve hasznosításának egy megoldását jelentheti. IRODALOM Bancsi /., 1986: A kerekesférgek (Rotatoria) kishatározója. I. VHB-15, VIZDOK, p. 171. Bancsi 1.. 1988: A kerekesférgek (Rotatoria) kishatározója. II. VHB-17, VIZDOK, p. 575. Burdóczky Sz. E.. 1995: Szennyvíztisztító tavak alkalmazási lehetőségei. Hidrológiai Tájékoztató, 9-13. Dévai I.. 1977: Az evezőlábú rákok (Copepoda) kishatározója. VHB-5, VIZDOK, p. 220. Felföldy L. 1987: A biológiai vízminősítés. VHB-16, VIZDOK, p. 258. Gulyás P.. 1974: Az ágascsápu rákok (Chadocera) kishatározója. VHB-2. VIZDOK, p. 248. Katona E„ 1989: A vízminőség-szabályozás kézikönyve Aqua Kiadó, 312-416. Körmendi S„ 1985: Szennyvizek és hígtrágyák hasznosítása. Magyar Mezőgazdaság. 85/8:12. Körmendi S„ 1989: A hígfázisú mezőgazdasági melléktermékek hasznosítása zooplanktonnal. Szaktanácsok, 2-3:37-40. Németh J., 1998: A biológiai vízminősítés módszerei. Vízi Természet- és Környezetvédelem. 7.p. 304. Ponyi ./.. 1986: A hígfázisú mezőgazdasági melléktermékek transzformációja. Kutatási jelentés, Kaposvár-Tihany, p. 27. Vermes L, 1984: Vízi ökoszisztémák szerepe a szervesanyagtartalmú hulladékvizek kezelésében és hasznosításában. MHT V. Országos Vándorgyűlés, Szarvas. A hévíz balneológiai célú hasznosítása DR. PATAKI NÁNDOR 1. Bevezetés A vértesszőlősi lelet feltárása óta vélhető, hogy már az emberré válás kezdetén is érdeklődés lehetett a fürdés, a vízgyógyászat iránt. A fürdés az emberiség természetes szükségletei közé tartozik, még akkor is, ha bizonyos korszakokban, kultúrkörnyezetekben ennek ellenkezője volt tapasztalható. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az egészség és fürdés szinonim szavak. Gyógyászati célokra, a vizet, már a legrégibb időkben is felhasználták, a vízkúra a legrégibb természetes gyógymódnak tekinthető és a legkülönbözőbb betegségek gyógyítására használták. A legrégibb kultúmépeknél, pl. az egyiptomiaknál, a vízgyógyászat magas fokon állt. Egyiptomból terjedtek az orvosi tanok az akkori művelt országokba, különösen a műveltség magas fokán álló Görögországba. Továbbmenve, a rómaiak nemcsak szenvedést hoztak a meghódított népek számára, hanem pl. szabványosított tetőszerkezetet és vízálló cementet is. Kőből és - először Európában - égetett agyagból, korszerű fürdőket is építettek, melynek nyomait pl. Aquincumban láthatjuk. A római civilizációval együtt terjedt el a fürdés szokása is. A tisztálkodás egyidejűleg mind az egészségápolás és testedzés mind a szellemi szükségletek kielégítését, szolgálta. Természetesen a hazai fürdőkultúra történetéről, különösen a középkori magyarországi törökfürdőkről, melynek nyomait pl. Budapesten láthatjuk, még bővebben beszélhetnénk. Budapesten, a fürdők vízbázisai azonban, sok tekintetben megváltoztak. Ma már nehéz megállapítani, hogy hány forrás működött Budán az ókorban, a rómaiak idejében, vagy később a XIX. században. Jelenleg az üzemeltető, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. kezelésében 46 forrás és kút üzemel, mely a gyógyfürdők és melegvizes strandfürdők vízellátását szolgálja. A korszerű, balneológia célú hasznosítás a Zsigmondy Vilmos által kivitelezett, margit-szigeti és városligeti hévízfel-tárások alapján indult meg. A XIX. század második felében már előtérbe került a gyógyvíz, a fürdő a közegészségügy védelme és fejlesztése az idegenforgalommal együtt. A történelmi fürdők, illetve forráshelyek a XIX. század második felétől, az új mesterséges hévízfeltárásokra alapozva, új, impozáns kivitelű fürdő-létesítményekkel bővültek. 2. Hévíztárolók, készletek A hazai hasznosítás terén a balneológiai célú hasznosítást részesítik előnyben, ami azt jelenti, hogy a vizsgált 834 db kútból 236 db-ot. Egyébként ez a hasznosítási ágazat rendelkezik a legnagyobb múlttal. Amikor a hazai hévízfeltárás történetét taglaljuk, elengedhetetlen Zsigmondy Vilmos, továbbá Harkány, Margit-sziget, Budapest-Városliget megemlítése. Az említett hévízfeltárások egyúttal a mai, nagy múltú fürdőket is jelölik. A hazai hévízhasznosítás, beleértve a balneológia és balneoterápia jelenlegi színvonalána elérését is, elsősorban, kedvező természeti viszonyaink, így sajátos földtani, vízföldtani és geotermikus adottságaink révén vált lehetővé. E vizek egy része természetes források alakjában jut felszínre, más része, a túl27