Hidrológiai tájékoztató, 2001

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Körmendi Sándor-Szinyi Orsolya: Hidrobiológiai vizsgálatok stabilizációs tórendszerben

Hidrobiológiái vizsgálatok stabilizációs tórendszerben KÖRMENDI SÁNDOR-SINYI ORSOLYA Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar Bevezetés A mezőgazdasági eredetű folyékony halmazállapotú melléktermékek elhelyezésének és hasznosításának környezetvédelmi és ökonómiai szempontból is egyik lehetősége lehet a stabilizációs tórendszerek felhasználása (Vermes, 1984; Katona, 1989; Bardóczky, 1995). A sorbakapcsolt stabilizációs tavakban a tartózkodási időket, a szervesanyag-terheléseket, a vízkormányzás ütemezését, a tóméreteket stb. úgy határozzuk meg, hogy a bennük zajló biológiai folyamatok során ne csak a mineralizáció, hanem a transzformáció legyen az uralkodó folyamat, vagyis a tápláléklánc mentén a tápanyag többlépcsős hasznosítása. Ezekben a tisztító-hasznosító vízi ökoszisztémákban a természetes tápláléklánc tagjainak térbeli elkülönítése történik, eltérő ökológiai tűrőképességüket kihasználva. A teljes tápláléklánc sorbakapcsolt tórendszerben alakul ki (anaerob tó: baktérium fakultatív tó: baktérium és alga - aerob tó: baktérium, alga és Zooplankton, valamint hal). Az egyes tavakban termelődő szervezetek tápanyagbázisát is jelentik a következő hasznosítási foknak. A környezetszennyező anyagból a biológiai transzformáció által más körfolyamatokban hasznosítható formált szerves anyaghoz jutunk, melyet a vízi termelő egységből (aerob stabilizációs tó) kitermelve növeljük a stabilizációs tórendszer tisztítási hatásfokát (Körmendi, 1985, 1989). Célunk a stabilizációs tórendszer tisztítási hatásfokának megállapítása, valamint hígításos és hígítás nélküli körülmények között a Zooplankton- és a haltermelés lehetőségeinek vizsgálata. Jelen dolgozatban célunk á kialakított szennyvízkiadagolási technológia és terhelhetőségi adatok alapján a hígítás nélkül üzemelő stabilizációs tavak tisztítási hatásfokának megállapítása és a Zooplankton kvalitatív és kvatitatív vizsgálata volt. Anyag és módszer A Kaposvári Egyetem Állattudományi Karán 1982-1985 között a Kísérleti Telepen keletkező, napi 100-200 m' vágóhídi szennyvíz, hígtrágyák és más telepi szennyvizek tisztítására és hasznosítására 2,5 ha területen 24 tóegységből álló stabilizációs tórendszer létesült. A kísérleteket eddig 8 tóegységben végeztük (1. ábra). Befogadó /. libra. A kisérteti tavuk elrendezést' Az !.. 2., 3. és uz IA. 2A.. 3A alternatív motion üzemelő sorbakupcsoh tavak. A vízkémiai analíziseket Felföldy (1987) és Németh (1998) módszerei, a Zooplankton vizsgálatokat Bancsi (1986, 1988), Gulyás (1974), Dévai (1977) munkái alapján végeztük. Az elmúlt 12 évet négy vizsgálati időszakra bontottuk: I. 1986-1988 II. 1989-1991 III. 1992-1994 IV. 1995-1998 Az I. és II. időszakban kialakítottuk a kiadagolási technológiát, napi szenny víz-terhelésekkel. Vízkémiai és vízbiológiai vizsgálatokkal meghatároztuk a tavak terhelhetőségét, különös tekintettel a zooplanktonra. Meghatároztuk a tavak tisztítási hatásfokát, elkezdtük a produkcióbiológiai kutatásokat (Ponyi, 1985; Körmendi, 1989) A hígfázisú mezőgazdasági melléktermékek kiadagolásának technológiája Az anaerob tóról elfolyó hígfázis a kiépített vezérárkon a fakultatív tora jut. Itt legal abb 60 cm-es vízmélységét kell tartani, de a növelni lehet 1,0-1,20 m-ig. Állandó vízmélységet kell tartani, tehát az üzemi vízszint naponta történő terheléssel érhető el. A naponta történő vízszintbeállítást az anaerob tó mellett található tolózár kinyitásával a reggeli órákban (8-9 óra között) kell végrehajtani. A dozírozás naponta történik megfelelő időjárást feltételezve: először 7-8 óra között a zooplanktont termelő aerob tavak terhelése történik a fakultatív tavakból, ezt követően a fakultatív tó üzemi vízszintre állítása az anaerob tóból lett végrehajtva. A tavakra kiadagolandó hígfázis mennyiségét a vízkémiai vizsgálatok alapján határoztuk meg. Rendkívül lényeges valamennyi kísérleti tóegység iizemi vízszinten tartása a kísérleti idő alatt. Az anaerob tóban és a fakultatív tóban olyan mértékű tisztulásnak kell végbemennie, hogy az elfolyó víz mennyiségi és minőségi szempontból kielégítse az igényeket, vagyis a zooplanktont termelő tavak üzemi vízszinten tartása a meghatározott terhelhetőségi értékeken belüli vízminőséget figyelembe véve legyen megvalósítható. A zooplanktont termelő tavakban40-60 cm vízmélység tartása célszerű. A kísérleti tavak terhelése: Q = T-F/C Q = kiadagolandó hígtrágya mennyisége (m'/d) T~ napi terhelhetőség (kg/ha.d) F = tó felülete (ha) C= hígtrágya oxigén fogyasztása (kg/m') A korábbi kísérletek alapján: Tu,,, = 150-200 kg/ha/nap a vízi gerincteleneket termelő tavakban. A III. időszakban új szervesanyag-termelő forrásokat kapcsoltak a tórendszerre (sertésivadék vizsgáló telep, szippantott szennyvizek). A IV. időszakban új kiadagolási technológia kialakítása. Lényege: a szennyvíz tartózkodási idő anaerob tóban történő megnövelése és a stabilizációs tavak üzemi szintjétől is függő szakaszos (heti egy-két alkalommal történő) szennyvíz dozírozás. Az I. II. és III. időszakban anaerob-fakultatív-fakultatívaerob tavakból, míg a IV. időszakban anaerob-fakultatív-aerobaerob tavakból álló rendszert alakítottunk ki. Következtetések A vizsgálati eredmények elemzése után a következő megállapításokat tehetjük: 25