Hidrológiai tájékoztató, 2000

TERÜLETI VONATKOZÁSI CIKKEK - Lévainé Láng Zita: Vásárhelyi Pál szakmai indíttatásának miskolci vonatkozásai

Vásárhelyi Pál szakmai indíttatásának miskolci vonatkozásai LÉVAINÉ LÁNG RITA MIVÍZ Miskolci Vízmű Rt. Miskolc A Vásárhelyi család ősi fészkéről, Kézdi-Vásárhelyről 1804ben Miskolcra, Felső-Hámorba költözött azért, hogy szülei beírathassák az 1805-ben Miskolcon, a Kis-Hunyad utcában beindított evangélikus algimnáziumba, ahova 1810-ig járt. (Az akkor ritkaságba menő emeletes épület a mai napig áll. - (/. kép.) Apja, Vásárhelyi Mátyás evangélikus kántortanító volt, aki /. kép. A miskolci Kis-Hunyad utcában levő egykori evangélikus algimnázium ma is meglevő épülete 1806-tól nyelveket és orgonálni tanított itt. Annak is köszönhetően hamar írástudóvá vált, nyelveket tanult (magyar, szlovák, német, latin, angol), de mindezeknél is rajzolni szeretett jobban. Ehhez ihletésül szolgálhatott lakhelye környezetében (Garadna, Szinva völgyében) ezidő tájban európai színvonalú ipari fejlődés, amely nyomán a kohászatot, faipart, papíripart, puskaporgyártást stb. kiszolgáló vízierő hasznosítás szerteágazó műtárgyait láthatta; amely történeti ismereteink szerint (1. ábra): • 8-10 kisebb-nagyobb vízduzzasztó-vízelosztó műtárgyat, • több kilométernyi műcsatornát, kaszkád sorokat, • 5-6 vízgépészeti szerkezetet, • 5-6 jól járható barlangot a sziklaszorosokban, • kohászati, fafeldolgozó, stb. üzemeket jelenthetett. A városi algimnáziumba járván szintén naponta láthatott a Szinván 2-3 vízimalmot és a bedegvölgyi kanyargós, nyárfás partú Pece-patakot. A hámori vasverőben (kovácsoló üzem) készítették az épülő - akkori mércével mérve nagy méretű kőboltozatos - Sajó híd cölöpözéséhez szükséges saru- és süvegelemeket. A kis diák érdeklődését ez felkeltette és így látogatta meg az ún. „galíciai utat" szolgáló 13,7 m-es ívnyílású Sajó híd építését, amit mindjárt le is rajzolt. A XVIII. században a Bükk hegység kincstári uradalommá válik, melynek központja Diósgyőr volt. A nagy ipari fejlődés idején népcsoportokat telepítettek erre a vidékre, ennek köszönhetően kerültek ide Vásárhelyiék is. Főként felvidéki szászok alkották az értelmiségi-, a szlovákok a munkásrétegeket. A Vásárhelyi család itt tartózkodása idején Hámor község állandó lakossága kb. félezer lehetett, de emellett több száz fő „bejárót" alkalmaztak az itt működő üzemek. Ekkor telepítik át a későbbi őskohót Ómassáról Újmassára. Megerősítik és megemelik a Hámori-tó gátját és további kis duzzasztók épülnek a mai pisztrángosnál, valamint lent a Molnár csárdánál. Nagy látványosság lehetett a Csanyik alatti Papírmalom is, amely eredetileg a mai Papírgyártól feljebb, a mostani Cserkésztelep helyén volt. Újmassán öntik a vasat, melyhez vízi energiát használtak, majd leszállítják Hámorba, ahol végleges formába kovácsolják. A völgyzárógát 1810-1812. években épült. Hazánk legrégibb vízépítési létesítményei közé tartozik. A tározó eredeti célja a hámori kohászat tartalékvizének biztosítása volt. Eredeti neve még századunk elején is „Taj" szlovák szó, ami magyarul titkot jelent. A tó természetes elődjét a XVI. században Feltónak hívják, az Altó a Molnár csárda helyén volt (pálosrendi tulajdonban), ahonnan indult az 1780-as években kiépített papírmalomi üzemvíz csatorna (nyomaiban ma is látható). További látványosság ezidő tájban az altáróval kiépített Hétforrás, ami a MIVÍZ Rt. mai Anna-forrási vízbázisa. Az ősSzinva ekkor még éles kanyarokkal szeli át a későbbi Lillafüred mésztufagát rendszerét, mely közvetlenül a Hámori-tóba ömlött. Vásárhelyi Pál szakmai és emberi nagyságát az utókor méltán elismerve. Tiszadobon és Szegeden szobrot állítottak, szülőházát pedig emléktáblával látták el. Számos utca, gazdasági és műszaki szakközépiskola, a vízügyi szolgálat legmagasabb szakmai kitüntetése viseli Vásárhelyi Pál nevét. Miskolcon csupán egy mellékutca viseli nevét! IRODALOM [1] A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Könyvkiadó-Vállalata II. Cyklus Vásárhelyi Pál élete és művei. Budapest, 1896. „Pátria" irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság [2] Dobos Irma: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció. Hidrológiai Tájékoztató, 1995. április [3] Gáli I. Régi Magyar Hidak. Budapest, 1970. [4] Szebik 1. - Várady M.: A Miskolci Evangélikus Egyházközség története. Miskolc, 1983. [5] Szendrei I.: Miskolc város története I-tt. köt. Miskolc, 1886-1911. 58