Hidrológiai tájékoztató, 2000

TERÜLETI VONATKOZÁSI CIKKEK - Csath Béla: Mikoviny Sámuel selmecbányai vízgazdálkodási munkálatai

bányaterületen, sőt az Ipoly vízterületén kívül sem volt megfelelő terep, Mikoviny a Garam vízgyűjtőjében tervezte meg a Reichaui- (Richnyavai) és a Bacsófalvi- (Pocsuvadlói) tavakat. Vízépítési szempontból legérdekesebb volt a Reichaui (Richnyavai) kis és nagy tó kivitelezése, mely a Reichaui mélyvölgynek egy hatalmas mesterséges főgáttal való elzárása által jött létre. (2. ábra) Eredetileg az egész medence csak egy tó volt. 1740-ben több mint 5000 munkással elkészült a főgát. Tekintettel azonban arra, hogy a főgát északnyugati részén a kőzetben szivárgás lépett fel, emiatt a tavat két részre kellett osztani. A tó a Bakumi-tónál 14,2 m-rel magasabban fekszik. Mikoviny tervei szerint az eredeti tavat kettéválasztó - 1746ban épülő - harántgátba zsilipet építettek be, így vált lehetővé a saját vízgyűjtő árokkal nem rendelkező kis tó vízellátása. A tavak 1,6 millió m

1 vízbefogadó képességével arányban állottak a vízfelfogó árkaik is, amelyek egy óriási polip karjaihoz a tavakból kiindulva minden irányban kanyarogva terjedtek, összes hosszúságuk 24 km, hogy a két tó minél gazdaságosabban legyen kihasználható, az két különböző szinten csapolható le és vezethető tovább. A Reichaui-tó építésével egyidőben kezdték meg a hodrusbányai völgyben a tavakhoz a felső- és alsó vízgyűjtő árok építését a Garami oldalon. Ezek a hegygerinc mellékvölgyeinek kanyarulatait követve haladnak. A tavak vize különböző vízárkokon át, részben a Bakomi-, illetve Nagy Szélaknai, részben a felső Reichaui-tóba jutott. Miután a Kolpachi-tó évenkénti javítása komoly összegeket igényelt, 1746-ban a tógát hibái miatt a tónak kettéválasztása 2. ábra. A híres reichaui vízfelfogó rendszer Mikoviny térképén 67