Hidrológiai tájékoztató, 2000
TERÜLETI VONATKOZÁSI CIKKEK - Dr. Vágás István: A Tisza és árvizei
cius 22-én az 1970. évi 909 cm-t. A Körös, lejjebb a Maros árhulláma nem találkozott csúcsban a Tiszáéval, s Csongrádtól kezdve nem volt LNV. A Közép-Tisza LNV fölött tetőző vízállásait kétségtelenül az amúgy is magas vízállású, sok olvadékvizet hozó Felső-Tisza vizére ráhalmozódó Bodrog idézte elő, amelynek sárospataki vízmércéjén a március 13-án és 14-én mért 738 cm is 52 cm-rel lépte túl az addigi LNV-t. Az árvíz Alsó-Tiszán való tartózkodása ezúttal is rövidebb volt, mint a tetőzés Tokaj-Szolnok közti levonulásának 7 napja. A csongrádi, 24-én bekövetkezett 891 cm-es tetőzést 25-én követte a 817-es tetőzés Szegeden, s még aznap 755 cm-rel tetőzés volt a zentai vízmércén is. Itt ért véget az árhullám, mert a Duna korábbi, a Tisza torkolatánál március 15. és 17. közötti tetőzése, és az azt követő apadása miatt 23-a és 24-e között 694 cm-rel megtörtént a tetőzés. A 2000. februári cianid szennyezés (4. ábra) A hazai vízszennyezések történetében egyedülálló katasztrófa egyúttal hidraulikai „nagyminta kísérlet" - gyanánt is felfogható volt. A cianid oldat, mint jelzőanyag adatokat szolgáltatott a sodorvonalbeli vízsebességekre. A vízkémiai mérésekből látható, hogy a szennyező hullám koncentrációjának tetőzése február 5-én hagyta el Tokajt, 9-én érkezett Szolnokra, 11-én Szegedre. A cianid koncentrációnak a folyó sodorvonalában meghatározott tetőző értékei a lefolyó vízzel együtt, annak sebességével haladtak lefelé, s haladtak Tokaj és Szeged között átlagosan 0,77 m/s sebességgel. Ez lényegesen nagyobb az árhullámok tetőzésének haladási sebességénél, és alkalmas példa a kétféle sebesség különbözőségének bemutatásához. A 2000. áprilisi árhullám (5. ábra) Csapadékos ősz, hóbőséggel jelentkező tél, a Tisza záhonyi szelvénye feletti vízgyűjtőn a részleges olvadás után is közel 2 km 1 hóban tárolt vízkészlet volt február végén. Az átlagot erősen meghaladó márciusi csapadékok után az április 4-6. közötti országos, nagy intenzitású esők elsősorban a Tisza és Bodrog, valamivel kisebb mértékben a Körös és Maros vízgyűjtőjén az 1999. áprilisi árhullámot is jelentősen meghaladó vízmennyiségeket hoztak létre. Ugyanakkor a Duna is áradt. A Tisza árhulláma Vásárosnaménynál április 8-án tetőzött 882 cm-rel, s négy nap múlva, - a Bodrog Tiszáéval egyidejű árhullámával az április 11-i 737 cm-es sárospataki LNV-t követően egyesülve - 12-én Tokajban 928 cm-t elérve jelentékenyen túllépte az előző évi 894 cm-es LNV-jét. Innen kezdve a Maros torkolatáig olykor csaknem másfél méterrel haladták meg a tetőző vízállások az 1970-ben kialakult LNV értékeket, és méteres nagyságrendben az 1999. évieket. Az 1999. évi LNV értékeit meghaladó vízállások ellen április 5-e körül 350 km hosszú Tisza-szakaszon egyidejűleg kellett védekezni, s az 1970 évieknél magasabb, vagy azt megközelítő vízállások ellen a teljes magyar Tisza (Bodrog, Zagyva, Körös és Maros) szakaszon kb. négy hétig. Az árhullám jellegzetessége volt, hogy a tetőzések Tokajtól Tiszaugig az LNV állapotok ellenére is az 4. ábra. A Tisza 2000. februári cianid szennyezése tetőző koncentrációinak menetvonala 3. ábra. A Tisza 1999. márciusi árhulláma tetőzéseinek menetvonala átlagoshoz közeli levonulási időtartamaikat betartva haladtak. A vízállás a nyárigátak szintje fölött most olyan magasságokat ért el, amelyekre az azok mögötti, jóval a tetőzéseket megelőzően feltelt tározótérfogatok nem gyakorolhattak sem süllyesztő, sem haladást késleltető hatást. A Körös és Maros árhullámai, 48
