Hidrológiai tájékoztató, 2000

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Tarján Tibor: A közfürdők létesítéséről szóló - 121/1996./VII.24./Korm. Rendelet - végrehajtásának tapasztalatai

(3) A (2) bekezdés b) pontjára tekintettel adott egyedi felmentést ötévenként felül kell vizsgálni. A vízvisszaforgatás említett előnyei miatt a közegészségügyi és a vízügyi szervek egyetértenek abban, hogy a vízforgatás alóli felmentés megadására csak gondos mérlegelés után kerüljön sor. 2. A vízforgatás hatása a vízminőségre, a vízvisszaforgatás kötelezettsége alóli felmentés lehetőségei Vízforgatás esetén a töltő, illetve pótvíz és a medencevíz minőségére, mint az közismert, kémiai szempontból az ME 10204:1993 Fürdőmedencék vízkezelése vízforgatással, bakteriológiai minőségére pedig az MSZ 13690/3-1989 vonatkozik. A víz forgatásakor, ún. feszített víztükör alkalmazása esetén a víz jelentős része - adott esetben a 100 %-a - a felszínen kerül elvezetésre. Ez igen intenzív levegőztetéssel jár, a forgatott víz oxigénben telítetté válik és az oldott gázok koncentrációja lecsökken, illetve gyakorlatilag a víz gáztalanítása történik meg a forgatás során, emellett a könnyen oxidálható anyagok oxidációja is bekövetkezhet. Mit jelent ez konkrétan a hazánkban előforduló vízminőségek esetében? A forgatás során az oldott kén-hidrogén kiszellőzik, de ugyancsak kiszellőzik a szabad szén-dioxid is. Ennek következtében a pH eltolódik a lúgos tartomány felé, és sav adagolásra lesz szükség, hogy a pH értéket a megfelelő határok között tartsuk. Ha nagy a lúgosság, ez a pH érték növekedés jelentős lehet, a lúgos víz a bőrt kiszárítja, a víz kellemetlenül síkos hatású lesz, a klór fertőtlenítő hatása csökken. A nagy lúgosság miatt a pH érték szabályozása (csökkentése) igen nagy savfogyasztást igényelhet. A vízforgatás során alkalmazott tisztítási technológia, mely többnyire koagulációs szűrést, fertőtlenítést és algásodás elleni kezelést tartalmaz, a vízminőségben további változásokat eredményez. A koagulációs szűrés eltávolítja a finom lebegőanyagokat, a kolloid méretű szerves és szervetlen anyagokat, esetleg viszszatartja az oldott szervesanyagok egy kis részét is. A fertőtlenítés általában oxidációs eljárással - az esetek többségében klórral - történik. Az oxidáció természetesen nem kíméli a baktériumokon kívül az oxidálható szervetlen és szerves anyagokat sem, és a szerves vegyületekkel a klór ezen kívül szubsztitúciós reakcióba is képes lépni, és klórozott szerves vegyületek képződnek. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy a hazánkban előforduló vízminőségek esetében mely komponensek vannak érintve, és a klórnak, illetve az oxidációnak az egyes komponensekre mi a hatása. Vegyük legelőször a hazai vizeinkben gyakran előforduló ammóniumiont. Az ammóniumion reakciója a klórral közismert, ha a klór-ammónianitrogén súlyaránya kisebb, mint 5:1, a teljes beadagolt klórmennyiség monoklór-amin formájában van jelen a vízben. Ugyan a monoklór-aminnak is van fertőtlenítő hatása, azonban fürdővíz esetén a monoklór-aminos fertőtlenítés mégsem fogadható el, mert az nem elég gyors, emellett a monoklór-amin a szemet irritálja, és kellemetlen „klórszagot" ad a víznek és a légtérnek. Ez az oka annak, hogy a már említett műszaki előírás elég szigorú határértéket ad a töltő, illetve a pótvíz ammóniumion-tartalmára. Ha a víz ammóniumion-tartalma a néhány mg/L-t nem haladja meg, és a vízminőség egyéb szempontból kedvező (nincs nagy oxigén-fogyasztás, bróm illetve jódtartalom stb.), akkor a vízkezelés (ammóniamentesítés) pl. törésponti klórozással még megoldható, a kedvezőtlenebb esetekben viszont a forgatástól el kell tekinteni. Oxidálódnak egyéb szervetlen vegyületek, illetve elemek is vas, mangán, kén-hidrogén, illetve szulfid, bromid, jodid. Ezen anyagok oxidációs termékei - vas- és mangánoxidok-hidroxidok, elemi kén, esetleg kolloid-formában, elemi bróm és jód - a fürdővizet elszínezik vagy zavarossá teszik, ezáltal a fertőtlenítés hatását is csökkentik (mindnyájan tudjuk, hogy zavaros vizet nem lehet fertőtleníteni). Az elemi bróm és jód különösen nagy szervesanyagtartalomnál - reagálhat a szervesanyaggal és kellemetlen szagú halogénszármazékok keletkez(het)nek, amelyek a vizet fürdésre még alkalmatlanná is tehetik. Természetesen a vas- és/vagy mangántartalom eltávolítása ismert módszerekkel, egyszerűen megoldható, azonban a többi komponenssel már gondok vannak. A szerves anyagokat is részben oxidálhatja a klór, részben pedig klórtartalmú vegyületek képződhetnek, melyek kellemetlen ízt vagy szagot adnak a víznek - ez nagy oxigénfogyasztás, huminsav vagy aromás vegyületek (pl. fenol) előfordulása esetén jelent veszélyt. A szervesanyag-tartalomból a víz klórozása során esetleg karcinogén hatású (THM) anyagok is képződhetnek. Az algásodás elleni vegyszeres kezelés a vízminőségre csak csekély hatást gyakorol. Az elmondottakból az látható, hogy a legegyszerűbb, ha ivóvíz-minőségű vizet forgatunk, illetve a víz minősége megfelel a hivatkozott műszaki előírás szerinti vízminőségi követelményeknek, hiszen ezen esetekben, rutinszerűen alkalmazhatók a hagyományos víztisztítási-vízforgatási technológiák minden különösebb kiegészítés és kockázat nélkül. Ugyanakkor már az is körvonalazódott, hogy melyek azok a komponensek, amelyek bizonyos koncentráció feletti értéke esetén a vízvisszaforgatás alóli felmentés indokolt lehet. Vagy azért, mert az elismert gyógy- illetve ásványvíz terápiás célra gyógymedencében való alkalmazása esetén a gyógytényezők károsodnak (oldott gázok kiszellőznek, oxidálható komponensek oxidálódnak), vagy a vízösszetétel a forgatást nem teszi lehetővé, illetve forgatásra technológia nem áll rendelkezésre. Ez utóbbi gyakorlatilag olyan vizeket jelent, melyek klórral nem fertőtleníthetők, vagy a klórozás hatására egészségkárosító anyagok, ill. olyan anyagok keletkeznek, melyek a víz fürdési célra való alkalmasságát lecsökkentik. Ez így most túl egyszerűnek látszik, de a későbbiekben még rámutatok, hogy a klór alkalmazása az új technológiákban is alig nélkülözhető. 3. Új vízkezelési eljárások értékelése az ivóvízminőségtől jelentősen eltérő minőségű vizek és ásvány- vagy gyógyvizek forgathatósága szempontjából Az ún. hagyományos víztisztítással összekapcsolt vízforgatási eljáráshoz képest megjelentek új technológiát alkalmazó eljárások is. Ha csak a forgatás tényét tekintjük, ez bizonyos minőségű vizek esetén még vegyszeres kezelés híján sem alkalmazható a víz minőségének megtartása mellett - az érintett jellemzők azok, melyekre a levegőztetés nem kívánatos hatást gyakorol (oldott gázok, levegő oxigénjével oxidálható komponensek). A szűréstechnikai újdonságok - vákuumszűrés, ráiszapoló szűrés - alkalmazása ebből a szempontból nem javítja a helyzetet. 37