Hidrológiai tájékoztató, 2000

MEGEMLÉKEZÉSEK - Góg Imre: Emlékezés dr. Cholnoky Jenő hidrológiai munkásságára, halála 50. évfordulóján

[4] Juhász J. Dr. Vitális Sándor szoboravatása. - Hidrológiai Tájékoztató, 1988. április, 13-15. [5] Kaszap A.: Vitális Sándor. - In: Magyar Életrajzi Lexikon. Harmadik, kiegészítő kötet A-Z. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. 842-843. [6] Kozák M.: S. Vitális 1900-1976. - Acta Technica Academiae Scientiarum Hungaricae, 85. 3-4. 1977. 221-223. [7] Székely L: Dr. Vitális Sándor 1900-1976. - Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat. 110. 2. 1977. 144. [8] Végh S.-né: Vitális Sándor emlékezete (1900. IV. 13. - 1976. VI. 21.)- Földtani Közlöny, 107. 3-4. 1977. 266-274. [9] Végh S.-né: Vitális Sándor geológus, a föld- és ásványtani tudományok doktora, egyetemi tanár, 1900-1976. Budapest, 1988. - Megjelent a „Péch Antal" Miniatűrkönyv Gyűjtők Klubja gondozásában. [10] Vitális Cy.: Vitális Sándor (Selmecbánya, 1900. ápr. 13. - Budapest. 1976. jún. 21.) - Kézirat, MÁFI Adattár T.: 19 742. Budapest, 1990. Emlékezés dr. Cholnoky Jenő hidrológiai munkásságára halála 50. évfordulóján Dr. Cholnoky Jenő Veszprém. 1870. 07. 23. - Budapest, 1950. 07. 05. Cholnoky Jenő apja - László - már a későbbi munkásságára gondolva nem tanári pályára (a tanárok mind szegények mondta) hanem a József Műegyetem vízépítő tanszékére íratta be. Az ifjú 22 éves korában, 1892-ben mérnöki oklevelet szerzett. Az egyetemi évei alatt megszerezte a matézist, geometria, mechanika, fizika, kémia, ábrázoló geometria, útépítés, vízépítés, geodézia vagy földméréstan alapismereteit. Hatalmas szellemi alaptőke birtokában. Klimm Mihály professzor mellett a vízépítési tanszéken 1892-ben tanársegéd lett. Megismerkedett Lóczy Lajossal, az akkor már világhírű földrajztudóssal, aki 1854-ben meghívta őt maga mellé asszisztensnek a tudományegyetem földrajzi tanszékére. Ez a „pályamódosítás" végleg meghatározta az életútját, de geográfiai kutatómunkában is kitűnően tudta hasznosítani mérnöki ismereteit és műszaki rajztudását. Cholnoky életét ebből a szempontból is nagyon szerencsésnek mondhatjuk. Lóczy Lajos személyében kiváló mester állt mellé, de a többi kortárs is a legkiválóbbak közé tartozott. Kiváló környezetben és kiváló képességek birtokában hamarosan megtalálta és megkapta az őt megillető helyet. Már 24 éves korában tagja a Balatont tanulmányozó tudós gárdának. Nincs a világnak még egy tava, amelyet olyan alaposan, olyan tüzetesen tanulmányoztak volna mindenféle oldalról, mint a magyar Balatont. A tudományos munka célkitűzője, elgondolója és szervezője Lóczy Lajos volt. Esztendőkön át folyt a nagy munka, míg elkészült a pompás kiadványsorozat. Abból négy kötetet Cholnoky egymaga írt: „A Balaton limnológiája" (1897), „A Balaton színtüneményei" (1904), „A Balaton jege" (1907) és „A Balaton hidrográfiája" (1918) című köteteket. Ezek a művei nemcsak azért fontosak, mert a Balatonra vonatkoznak, hanem nemzetközi vonatkozásban is nagy jelentőségű és irányt jelölő művek. Ezekben a kutatásokban mutatkozott meg először Cholnoky páratlan éleselméjűsége és felkészültsége. Ilyen rendszeresen fizikai földrajzi kérdéseket magyarul eddig nem tárgyalt senki sem. Lóczy Lajos ajánlására 1896-ban szerény ösztöndíjjal Kínába ment tanulmányútra. Életének legnagyobb vállalkozása volt ez az egyszemélyes expedíció. Tanítómestere és pártfogója Lóczy Lajos azzal a feladattal bízta meg, hogy tanulmányozza a Kínaialföld nagy folyóinak deltavidékét, derítse fel a Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait, körülményeit. Ez a vidék ugyanis kimaradt mind a német Ferdinand Richthofen kutatásaiból, mint a Széchenyi Béla vezette expedíció programjából, melynek Lóczy Lajos is tagja volt. Az útra örömmel vállalkozó ifjú számára Lóczynak sikerült a. vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól szerény ösztöndíjat, 1500 forintot kieszközölnie. Cholnoky 1896. december 3-án indult el Triesztből az osztrák Lloyd társaság Imperátor nevű hajójával. Szuez, Bombay, Colombo, Szingapúr és Hongkong érintésével jutott el Sanghajba 1897. január végén. Az útravalóul kapott 1500 forintját csaknem felemésztette a hajójegy kifizetése és az útközbeni költségek. Maradék csekély pénzéből bérbe vett egy kis fedeles hajót (dzsunkát) és azzal utazta be a Jangce torkolati folyóágait, csatornáit. Az egyik kutatási feladata ugyanis az volt, hogy derítse ki, létezett-e a Jangcének a két fő torkolati ágán kívül egy harmadik is, mint ahogy arról a régi kínai krónikák szólnak. Helyszíni vizsgálódásai alapján sikerült rájönnie, hogy ez a harmadik „kiang" Kan-fu kikötőnél lehetett. Később alkalma nyílt tanulmányozni a Sárga-folyó hatalmas hordalékkúpját és a folyó gátrendszerét. 1898. március - áprilisban még a Jangce deltájában végzett műszeres hidrográfiai méréseket, majd április 28-án Sanghajban hajóra szállt és július 4-én érkezett vissza Triesztbe. Utazása három évet ölelt át (1896-1898) de a Trieszttől - Triesztig terjedő szakasz 19 hónapot tett ki. Utazásának legfőbb tudományos eredménye: megmagyarázta a Sárga-folyó mederváltozásainak okait, új megvilágításban mutatta be az öntözőgazdálkodást. 1907-ben közreadott dolgozatai egyikében a Tiszával foglalkozott. Tőle ered a folyók szakaszjellegének elmélete. Leírta ebben, hogy a középszakasz-jellegű Tisza, nem tudja medrét mélyíteni, de nem is tölti fel. A meder szép, szabályos alakú, persze a körülmények szerint más és más alakú, de 10