Hidrológiai tájékoztató, 1999

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: A 150 éves Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai munkássága a kezdettől a Hidrológiai Szakosztály megalakulásáig. II. rész: A millenniumtól 1917-ig

hogy a beszüremkedő hideg víz vele egy szintájban is a meleg víznek a felület fölé való emelését okozza." Koch Nándor: „A tatai Kálváriadomb földtani viszonyai" (1909. 5. pp. 255-275.) című dolgozatában a mésztufáról szólva így ír: „Keletkezését a mésztufa a diluviumban működött források munkájának köszönheti, melyek az ÉÉNy-DDK-i irányú vetődés mentén törhettek elő. A mésztufa vastagsága sejtetni engedi, hogy igen bővizű, hatalmas fonások lehettek ezek." Gaál István: „A marosvölgyi harmadidőszaki sóagyag Déva melletti előfordulásáról" (1909. 6-9. pp. 319-336.) című cikkében a dévai sósforrás feltárási munkálatait is ismerteti. Schréter Zoltán: „A gánti timsósvízükút a Vértesben" (1910. 3-4. pp. 179.184.) című közlemény ismerteti, hogy „A timsósvízü kútat a medence DNy-i részében, közel annak széléhez ásták a gánti határban, Mayer Ferenc szőlőjében." Az 5,10 m mély kút timsós vizét a kékesszürke és a vörös agyag határán nyerték. „A víz timsótartalma kétségtelenül túlnyomólag a vörös agyag kilúgozásából származik." A közlemény függelékében Toborffy Zoltán: „A gánti timsósvizű kút ásványai"-t is közli. Erődi Kálmán: „A mezőségi tavak eredetéről" (1910.5-6. pp. 336-339.) című rövid közleményben leírja, hogy „a Mezőség tavainak keletkezésében több körülmény játszott szerepet." „A tavak eredetének magyarázatánál különös figyelmet érdemel a csekély völgyesés, amely a patakoknak pihenő helyet nyújt. Az esés változása okozza a Mezőség bámulatosan gazdag tóvilágát." A tavak szerinte „főkép természetes eredetűek, de vannak köztük olyanok, amelyek az ember hozzájárulása által mesterségesekké lettek." Horusitzky Henrik: „A pöstyéni hévforrások radioaktivitásának eredetéről" (1910. 9-10. pp. 538-541.) című rövid közleményében megállapítja, hogy „A pöstyéni eredeti hévforrások tehát a legnagyobb valószínűség szerint az őskori kőzetekből, azaz a gránitból vagy a kristályos palákból fakadnak. Ezek alapján Hofmann tanár szerint a pöstyéni hévvíz radioaktivitása csakis a granittal, illetve a gránit mellékes s járulékos alkatrészeivel, ú. m. a Monazit, Thorit stb. ásványokkal hozható összefüggésbe." Koch Nándor: „Adatok a Székesfőváros altalajának ismeretéhez" (1911. 1-2. pp. 45-47.) című rövid közleményben többek között leíija, „hogy a Belváros és a Lipótváros altalajában egy összefüggő, szintesen települő, a Duna folyásának irányával megegyező csapású kavicsréteg vonul végig, amely, mint a Wurm-utcai föltárásból kitűnik, meglehetősen vastag. Emszt Kálmán: „Az ipolynyitrai időszakos szökőforrás" (1911. 11-12. pp. 729.-734.) című cikke szerint a fúrás 520 mben időszakos heves vízkitörések jelentkeztek, melyek „5-6 percnyi időközökben követik egymást, azonban nem ritkán pár órai szünet is beáll; a szökések időtartama 3-4 perc. A kitörést mindig erős gázkiömlés előzi meg." A gáz „teljesen tiszta szénsav." A víz „a lúgos bikarbonátos vizek közé sorozható," „elsőrangú gyógyvíz". Schafarzik Ferenc: „A fúrómérnökök és fúrótechnikusok XXV. nemzetközi vándorgyűlése" alkalmával hazánk víztartó rétegeitől szóló előadása során elsősorban a Nagy Magyar Alföld vízviszonyairól szólt. Lóczy Lajos: „Alföldünk artézi kútjai" (1912. 2. 113-150.) című tanulmányában kifejti az alföldi artézi kutak telepítési lehetőségeit, az alföldi fúrások vízcsökkenésének okait és javaslatokat tesz a vízpazarlás meggátlására. „Az artézi kutak törzskönyvezése" című fejezetben a törzskönyvezés tárgyában tartott földmívelésügyi minisztériumi értekezlet igen tanulságos jegyzőkönyvét közli. A tanulmány mellékletét képezi iglói Szontagh Tamás által szerkesztett: „A magyar korona országai artézi és fúrt kútjainak térképe" és Papp Károly által szerkesztett: „A Nagy Magyar Alföld átnézetes földtani szelvénye, az artézi kutakkal" című ábra. Gerő Nándor: „Az ipolynyitrai időszakos szökőforrás télen" (1912. 4. pp. 273-276.) című közleményben leíija, hogy „A szökőforrás 1912 január havában, a szigorú hideg beálltával gyönyörű látványosságot mutatott, amelynek csodájára a környékről csak úgy zarándokoltak a látogatók." „A víz, finom sugarakban szétomolva, a nap fényétől gyönyörű szivárványszínekben ragyogott. Mire a vízcseppek a földre értek, meg is fagytak és gyönyörű jégcsapokká és jégtömeggé tömörültek. Az egyik irányban a szél erősebb levén, 10 m magas jégheggyé fagyasztotta a lezuhanó vizet". Pálfy Mór: „Az újvidéki próbafúrások" (1912. 7-8. pp. 521529.) című tanulmány az újvidéki vízvezetéki gyűjtőkutak létesítésére végzett, a várostól nyugatra mélyített próbafúrások eredményéről számol be. Az átlagosan 80-90 m mélységre lehatolt, öblítő rendszerrel fúrt 20 db próbafúrás fontos adatokat szolgáltatott a Dél-Bácska földtani és vízföldtani adottságaira, melyet a tanulmányban közzétett szelvény is kitűnően szemléltet. Papp Károly: „A futásfalvi Pokolvölgy környéke Háromszék vármegyében" (1912. 9-10. pp. 696-723.) című tanulmánya „I. Geológiai viszonyok", „II. A Pokolvölgy helyzete a Büdöshegy repedési rendszerében" című fejezeteket követően a „III. A Pokolvölgy forrásai és mofettái" és „IV. A Bodoki-hegység ásványos vizeiről" számol be. A Pokolvölgy forrásai közül megemlíti a jódtartalmú lúgos sósvízű u.n. főforrást, két sósforrást és a szénsavas vasas vizű forrást, majd a Fortyogó fürdőket. A Bodoki-hegység ásványos vizeinek összehasonlító táblázata közli a vízelemzéseket, a vízhőmérsékleteket és a forrásvizek jellegét. „A Bodoki-hegység gyógyító vizei tehát a kárpáti homokkő erdős lejtőin összegyülemlett talajvizek, amiket a mélységtől feltörő gázok ritka ásványos anyagokkal töltenek meg." Volkó János: „A mezőberényi III. sz. artézikút" (1914. 5-6. pp. 411-415.) című cikk közli a 469 m mély kút rétegsorát és szelvényét. A 462-469 m-ben elért homokrétegből „eleinte 90 litert, később 70 litert, majd 54 liter 31 °C hőmérsékletű" artézi vizet kaptak. Weszelszky Gyula: „A herkulesfürdői hévforrások radioaktivitásáról" (1914. 7-9. pp. 499-507.) című dolgozatában megállapította, hogy „herkules-fürdői Ferenc -, Erzsébet-, és Szápáryforrások vizének aktivitása olyan, mint a nagyobb mélységből előtörő vastagabb földréteget átjárt ásványos vizek átlagos radioaktivitása szokott lenni. A Lajos-, Herkules- és Károly-forrás aktivitása azonban ennél jóval nagyobb és aktivitásuk körülbelül olyan, mint a budai Gellérthegy tövében fakadó források aktivitása." Schréter Zoltán: „Kútfúrás a Törökőrön" (1916. 4-6. pp. 112-113.) című rövid közleménye a 13,40 m mély ásott kútban 49,00 m-ig mélyített fúrás rétegsorát közli. Az ősmaradványok alapján kb. 10 m-től kb. 50 m-ig a szarmata emeletbe tartozó rétegeket harántoltak. Bene Géza: „Adatok Szerbia északkeleti részének geologiájához" (1916. 7-12. pp. 236-262.) című tanulmányában ismerteti a Kucsevo melletti Potajnica időszakos forrást. „A forrás megindulása előtt körülbelül egy percig tartó olynemű tompa kotyogás hallatszik, mintha az üregben, nagyobb távolságban víz forrana. Ezen egészen ritmikus kotyogás megszűntével a víz az üregben lassan emelkedik, míg végre fölszíne 0,3 méterrel magasabb az eredetinél. A víznek ezen emelkedése közben a kocsiút alatt, iszap és homokfoltoknál, számos ponton légbuborékok megjelenése mellett tör ki a fonás, míg végre egy egész patak folyik a kövek közt a Pek-folyőba. Ottlétemkor a kifolyás 15 percig tartott és a nyugalom lassú apadással állt be. 8