Hidrológiai tájékoztató, 1999

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fejér László: Vízügyi évfordulók 2000-ben

budapesti műegyetem meghívta oktatónak. Az első világháború idején egy tervezőiroda megbízásából a Boszporuszban végzett különleges vízrajzi méréseket, hogy a Márvány-tenger parti áramlásainak helyét, irányát és sebességét meghatározhassa. 1921-ben a vízépítési tanszék vezetésére kapott megbízást, (t Budapest, 1922. december 17.) 1875. május 6. Kassa közelében Ránk és Herlány (ma Herlany, SK.) községek között fakadó savanyúvízforrások hozamának növelésére elkészült a Zsigmondy Vilmos által fúratott artézi kút, amely 404 m mélységből 18-20 óránként lövelli az égbe a víz és gáz keveréket. Az 55 méter magasba felszökő víz természeti jelenségét és annak műszaki magyarázatát Zsigmondy Béla írta meg a Természettudományi Közlöny 1875. évi novemberi számában. 1875. május 30. * Entz Géza (Kolozsvár) zoológus, egyetemi tanár, akadémikus. 1929-1932 között a Tihanyi Biológiai Kutató Intézet igazgatója volt. Neki és munkatársainak köszönhető a Balaton életének korszerű hidrobiológiái vizsgálata. A Magyar Hidrológiai Társaság emléklapot nevezett el róla. (f Budapest, 1943. február 21.) 1875. június 26. Hatalmas felhőszakadás következtében Budapest budai oldalán, különösen az Ördögárok vízgyűjtőjén, tehát a Rácvárosban, valamint Óbudán a lakosság komoly árvízi károkat szenvedett. Az Óbuda-újlaki templom falán ma is látható az az árvíztábla, amely a járda szintje felett 1,5 méter magasságban jelöli az egykori vízmagasságot. A lezajlott események után megindult az Ördögárok befedése (beboltozása) egészen a mai Mikó utca magasságáig mintegy 1,5 km hosszon. Egyúttal rendezték a Rácfürdő és a Duna közötti szakaszt is. A munkálatok egészen 1879-ig elhúzódtak. 1875. június 28. * Sabathiel Richárd (Budapest), mámök, egyetemi tanár. A vasbetonépítmények tervezésében nagy tapasztalattal bíró mérnök 1905-től Zielinski Szilárd tervezőirodájában dolgozott. Számos vízerőtelep és völgyzáró gát építésben vett részt. 1914-ben önállósította magát, s az ő tervei alapján épült meg többek között az ikervári vízerőmű, a soroksári Duna-ág vízerőtelepe, a tiszaluci vízmedence. Szerkezeti megoldásai között kiemelkedő jelentőségűek voltak háromcsuklós vasbeton hidjai és redőnyös elzárású vasbeton zsilipjei. Tudományos munkássága főleg a boltozatokkal és boltozott hidakkal kapcsolatos kérdésekre, valamint a keretszerkezetek számítására terjedt ki. (fBudapest, 1942. június 14.) 1875. szeptember 9. * Sajó Elemér (Őrszentmiklós), vízmérnök, a két világháború közötti időszak vízügyi szolgálatának kiemelkedő vezetője, a vízügyi távlati tervezés úttörője. 1897-1909 között különböző vízépítési kirendeltségeknél és kultúrmérnöki hivataloknál dolgozott. 1909-1928-ig a soroksári Duna-ág rendezésének és a Bp.-Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő építésének egyik vezetője. A 30-as évek elején az FM-ben a vízügyi szolgálat vezetőjeként dolgozta ki vízügypolitikai koncepcióját, amely a következő évtizedekben a hazai vízgazdálkodás fejlesztésének egyik alappillére volt. (f Budapest, 1934. szeptember 21.) 1875. Befejezték a Baja-Bezdán közötti tápcsatorna építését, amellyel lehetővé vált a krónikus vízhiánnyal küzdő Ferenc-csatorna vízpóüása. A munkálatokat Tiirr István kezdeményezésére a Ferenc-csatorna Társulat 1871-ben kezdte meg. A mintegy 46 km hosszú csatornából 35 km-nyi esik a mai Magyarország területére. A bajai elágazásnál egy milánói cég építette meg azt a műtárgyat, a Deák Ferenc hajózsilipet, amely 800 tonnás uszályok átemelésére is alkalmas. 1875. A fővárosi Duna-szakasz szabályozásának keretében rendezték az Újpest és a Csepel-sziget közötti Duna-részt azzal, hogy kiépítették a rakodópartokat, a Kopaszi-zátonyt elkotorták, a helyenként túlzottan széles medret összeszorították és a SoroksáriDuna-ágat lezárták. A munkákat 1871-ben indították el. 1900. április 13. * Vitális Sándor (Selmecbánya), Kossuth-díjas geológus, a Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) elnöke. Diplomájának megszerzése után negyedszázadon át a Salgótaijáni Kőszénbánya Rt. geológusa. Ezen időszak alatt bányageológiával, vízkutatással és új kőszénlelőhelyek felkutatásával foglalkozott. 1952-től egyetemi tanárként korának egyik legelismertebb szaktekintélye. Nevéhez kapcsolódik az Alföld földtani újratérképezésének és vízföldtani felvételének szervezése. A MHT-nak 21 éven át volt ismételten megválasztott elnöke, (t Budapest, 1976. június 21.) 1900. december 25. Az Országggyűlés elfogadta a közérdekű öntözőcsatornák létesítéséről szóló XXX. törvényt. A törvénnyel lehetővé vált, hogy az öntözések ügyében az érdekeltek társulatokat alakíthassanak, s a társulatok közérdekű munkáikra állami kölcsönöket is igénybe vehessenek. A törvény megalkotásával az előterjesztő Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter elsősorban a vízhiányos alföldi vidékek gazdasági fejlesztését kívánta elősegíteni. A törvény megszületését követő évtizedek tapasztalata szerint a várt fellendülés nem következett be, elsősorban azért, mert az állami kölcsön folyósítását nagyon körülményes eljáráshoz kötötte, s ez elriasztotta a gazdaközönséget a kölcsön igénybevételéről. 1900. Székesfehérvár közelében 384 kh területtel megalakult a Hosszú-csatornamenti Vízhasználati Társulat, amely a Gajapatak malomcsatornáján állandó duzzasztó műveket és lecsapoló zsilipeket épített, s ezzel az azelőtt itt dívó vadöntözést rendszeres öntözéssé alakította át. 1900. A Feketekörösi Armentesítő Társulat beruházásában megépült a hosszúfoki I.-es, valamint a Hosszúfoki Ármentesítő Társulat költségén a hosszúfoki II.-es gőzüzemű szivattyútelep, amelyek szükség esetén a hosszúfoki csatornarendszer belvizeit emelték át a Kettős-Körösbe. Az előbbi telep gépészeti berendezéseit az Első Brünni Gépgyár és a hazai Schlick cég szállították. 1900. Megkezdődött Szeged városa nagynyomású vízművének építése, amelyet az artézi kutak vízhozamára alapítottak. 1900. Befejeződtek az ikervári vízerőtelep bővítési munkái. Az 1896ban három turbinával (900 LE teljesítőképességgel) átadott 82