Hidrológiai tájékoztató, 1999

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Hartman László: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete 1998. évi erdélyi tanulmányútjáról

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete 1998. évi erdélyi tanulmányútjáról Az előző évek szép hagyományaihoz hasonlóan, az MHT Szegedi Területi Szervezete a Csongrád Megyei Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Szakcsoportjával közösen 1998. július 2-től 5-ig tanulmányutat szervezett Dél-Erdélybe. Utunk során csoportunkat két kiváló szakértő kalauzolta: dr. Molnár Béla a JATE és dr. Pogány András a Temesvári Egyetem professzora. Az első napon Nagylaknál léptük át az országhatárt, és mindannyiunk örömére ez alkalommal is üdvözölhettük régi ismerősünket dr. Pogány Andrást, aki végigkísért bennünket e szépséges tájakon át. Mai úticélunk: Herkulesfürdő. Az útvonal Nagylak Temesvár - Bega-csatoma - Lúgos - Karánsebes - Herkulesfürdő. Előző utazásaink során már leírtakat most nem ismétlem meg az érintett tájak vonatkozásában, mert azok a felsorolt irodalomban is olvashatók. Első említésre méltó hely többek között Buziásfürdő, ahol rövid pihenőt tartottunk. Ez a település Temesvártól 36 km-re található és a mai napig országos jelentőségű gyógyhely. Forrásainak szénsavas, vasas, kalciumkarbonátos vizét sokfajta betegség gyógyítására használják. Több fürdője van. Van gyógyintézete, strandja és úszómedencéje is. Ez a hely régi település, neve először 1321-ben bukkan elő. Gyógyító vizét már a rómaiak is ismerték és „Centum putei" volt a neve. Ettől függetlenül egy pár évszázaddal később Lindenmayr uradalmi orvos hívta fel a figyelmet 1809-ben erre a helyre. Ezek után 1811-1816 között kutatófúrásokat végeztek itt. 1857-ben létesítettek egy 100 holdas díszparkot, aminek egy kis részében mi is sétáltunk, és megkóstoltuk az „Egészség forrás" vizét. Búcsút intve e nevezetes fürdőhelynek, Nagytopoly felé mentünk tovább, s miután megérkeztünk, tanulmányoztuk az itt még ma is működő Topolováci vízierőművet. A zsilipet 1857-ben építették. Jelenleg az átfolyó víz menynyisége 80 m

3/sec. Egykor ez a Temesvár-környéki vidék mocsaras, lápos hely volt, s a Bega-csatoma segítségével lecsapolták. Pogány professzor szakértői magyarázatával részletesen megismertük a Bega-erőmű működését és teljesítményét. A gépteremben a szinte muzeális berendezések mellett modern gépek fejlesztik az áramot. Hat db turbinával van az erőmű felszerelve. A teljesítményük egységenként 120-140 kW/ó. Mint ismeretes, Romániában sok hasonló nagyságú erőmű üzemel. A románok e téren kiváló szakembereknek bizonyulnak. Az erőmű vízszint különbsége 2,7-3 m között ingadozik a víz mennyiségétől függően. Itt mintaképe látható u.n. „fenékküszöbnek", amit szintén megszemléltünk. Továbbra is a Temes folyó völgyében folytatódik utunk, és egy másik pici falvacskához érünk oda, ahbl a Temes találkozik a Begával. Majd Lúgoson átutazva Karánsebes felé újabb folyók találkozási helyéhez érünk, nevezetesen a Temes a Sebessel folyik össze egy mederbe. Itt folyik a Temesbe a Bistra is. A messzeségből a Kárpátok bércei tűnnek elő és egy igen magyaros nevű helység közelében járunk, Nadrág a falu neve, itt a közelben van a Bega forrása. A Temes völgyében haladunk felfelé mesébe illő tájakon át Temesszlatina irányába. A Kishegy csúcsán túl látszanak a magasabb hegyek hófödte ormai a felhőfátyolokból is kimagasodva. Erre már egyre kisebb, egyre szűkebb a Temes medre, hisz közeledünk a forrás felé. Nehéz szavakat találni, hogy jellemezni tudjam ennek a tájnak a lenyűgöző szépségét, amivel az órákon át tartó utazásunk során ez a vidék megajándékozott minket. A Herkulesfürdő felé vezető útnak talán a legfestőibb szakaszán járunk a Temes-völgy fejénél a „Porta orientális" hágója, majd a mehádiai völgy következik. Ennek az útnak az „elődjét" a rómaiak építették, alul homok, felette kavics és legfelül pedig nagyobb kövek. A rómaiak az utakat rendben tartották, de a birodalom bukását követő időkben elhanyagolták. Azután a törökök ismét megjavították, mert ugye ez volt a török „betörések" útvonala. Az Osztrák-Magyar Monarchia használata után egy kis „szünetet tartva" kb. 40 évvel ezelőtt építették a mai formájában. Tehát ezen az „ősi" úton megyünk tovább Herkulesfürdő felé hegyes-völgyes-erdős tájakon át a Temes kíséretében. Miután búcsút intünk a Temesnek, máris újabb folyó csalogat minket. Ezúttal a Cserna-patak és völgye lát vendégül bennünket, és a hegyek csúcsán a római út mellett régi vár integet felénk jelezve, hogy egykor ezekben a várakban éltek azok a rómaiak, akik az utakat vigyázták a történelmi időkben. Ezen a tájon a völgy két oldalán a hegyeket lomberdők és erdei gyümölcsösök borítják. Herkulesfürdő a Cserna völgyében 160 m magasságban fekszik. A rómaiak „Ad aquas Herculi sacras" néven ismerték, és már Kr.u. 105-107 között fürdőket létesítettek itt, Herkulesnek pedig szobrot emeltek. A fürdő azután tönkrement. 1736-ban Hamilton osztrák tábornagy figyelt fel rá, és III. Károly rendeletére szerény építkezésbe kezdtek. Az építmények az 1737-es török háborúban elpusztultak. A Cserna-patakot 1817-ben szabályozták, s ekkor a fürdőt is rendbe hozták. Ekkor kapta hivatalosan a Herkulesfürdő nevet is. 1852 után nagy építkezésbe kezdtek, s az újak mellett az ekkor épült épületek még ma is megvannak. Természetesen fürdőpavilonok sora, ivócsarnokok, mofetták egyaránt találhatók itt, de minket a személyes élmény érdekelt, ami abból állt, hogy a központtól kb. 20 km-re levő gyógyvizű strandra mentünk éjszakai fürdőzésre (mert csak ekkor jutott rá idő). A kellemes fürdésen túl a gyógyvizű kutat tanulmányoztuk. Az „éjszaka leple alatt" sikerült is a lelkes kútkezelőt megtalálni, s az ő információi mellett Gruber György geológus mérnökkel megszemléltük a kutat, minek adatai a következők: 1380 m mély, 1800 l/p a hozama és 30 °C a víz hőmérséklete. A kút csövének átmérője 316 mm. A második napi fő program a Vaskapu vízierőmű tanulmányozása, hajókirándulás a Kazán-szorosba és a Vaskapumúzeum megtekintése volt. A Vaskapuhoz a csodálatosan szép Cserna-patak völgyében vezetett utunk. Csernahévíz után a vasúton túl jobbra, egy római vízvezeték hídszerű romjai láthatók. Mindezen túl varázslatosan ámulatba ejtő a hegyek között rohanó patak, ahogy fodrai a sziklagörgetegeknek ütközve sziporkázva hullanak szét cseppekre a szivárvány minden színében pompázva. Azután arrébb megtorpan a víz sebes folyása, hiszen a Vaskapu-erőmű miatt a víz szintje megemelkedett, és ez már nem a régi Cserna ősi medre. 56