Hidrológiai tájékoztató, 1999

TERÜLETI VONATKOZÓ CIKKEK - Dr. Vágás István: A Tisza 1998. őszi és 1999. tavaszi árvize

egy alkalommal előforduló 986 cm (OVH, 1987), illetve 995 cm ('Vágási /., 1982) számított értékeknek. A fő árhullám 872 cm-es tetőzése Tokajban november 11-én 18 órától éjfélig tartott. Ez 8 cm-rel alacsonyabb volt az 1979. évi LNV-nél, mint ahogy Záhonyban és alatta sem volt újabb LNV. Vásáwsnaménytól Tokajig a négy napos levonulási idő megfelelt az átlagosnak, s a levonulás sebessége is megegyezett az elő-árhulláméval. Nagyjából változatlan ez a sebesség Tiszadorogmáig, bár a tetőzés időtartama ott már egy teljes napon át, 14-én 2 órától 15-én 2 óráig húzódott. Innen kezdve a tetőzés vonala szakadozni kezdett (1. ábra), s egy újabb, az időgörbék inflexiós pontjain megfigyelhető, rejtett árhullám indult el. A fő árhullám tetőzései vonalának szakadozása a hullámtéri öblözetek fokozatos feltelését tükrözi. Emiatt időzhetett az árhullám tetőzése Tokaj és Szolnok közt 10 napig, 11-én 18 órától a 21-én 20 órakor kezdődő és 22-én 20 óráig tartó 897 cm-es szolnoki tetőzésig. Ez egyébként csak 12 cm-rel volt alacsonyabb az 1970. évi LNV-nél. Szolnok alatt az árhullám tetőzése gyorsabban haladt, s értékei is elmaradtak az addigi LNV-ktől. Tiszaugon 752-cm-rel 23-án 6-tól 18 óráig, Csongrádon 780 cm-rel ugyanaznap 6-tól 22-ig, Szegeden 705 cm-rel 24-én 8-tól 18 óráig tetőzött a folyó. Zenta és Törökbecse tetőzése csaknem ugyanekkor, Titelnél pedig a Duna vízállásának alakulása miatt másfél nappal előbb következett be. Az 1998. novemberi, a Tisza eddigi legnagyobb őszi árhulláma nélkülözte a bal parti mellékfolyók hatását. 5. Az 1998. novemberi árvíz statisztikai értékelése A vízrajzi észlelés 1876. évi megkezdése óta az 1998. végéig eltelt 123 év alatt 31 év volt (az összesség 25,1 %-ában), amelyben a szeptember és december között négy őszi hónapban Vásárosnamény vízmércéjén a vízállás meghaladta a 600 cm-t. Ezek közül 14-ben 601 és 700 cm, 12-ben 701 és 800 cm közötti volt a vízállás, és 4-ben 801 és 900 cm közötti. 901 cm-t meghaladó őszi vízállás csak 1998. november 7-én fordult elő eddig Vásárosnaményban. Az elmondottak ellenére sem szabad minden tekintetben egyaránt rendkívüliként elfogadnunk 1998. novemberének eseményeit. A 4. táblázat ugyanis azt szemlélteti, hogy vásárosnaményi, 1998. novemberi 946 cm-es LNV is kb. fél méterrel alacsonyabb a száz évenként átlag egyszer várható, az 1876-1975. évszázad évi NV értékeiből számított 995 cm vízállás értékénél. Ennek magyarázata az lehet, hogy a vízjárás 1998-ig sem merítette ki azokat a lehetőségeit, amelyek az évi nagyvizek statisztikai sokaságának tulajdonságai szerint eleve rendelkezésére álltak. Nem változtatott ennek a megállapításnak az érvényén a statisztikai felvétel száz éve után eltelt 23 év sem, hiszen az évi NV értékek átlaga a 123 év alatt a száz éves 650 cm-ről 658 cm-re, nem szignifikáns mértékben változott, a szórás (négyzetes eltérés) pedig minden változása nélkül is s = ± 148 cm maradt. A tiszai tetőző vízállások időkülönbségét vizsgáló egyik tanulmány (Gajdos A., 1996.) az 1901-1994 időszak Vásárosnaményban 700 cm-nél magasabb vízállással tetőző 49 árhullámát dolgozta fel, és megállapította, hogy a tetőzésnek Vásárosnaménytól-Tokajig jutásához átlag 3,8, vagyis kereken 4 napra van szüksége, ±1,6 napi szórással. Tokaj és Szolnok között az átlagos levonulási idő 6,9 nap, kereken 7 nap, ± 2,2 napi szórással. Ebben az utóbbi adatsorban a 2-6 napos értékek ugyanúgy előfordulnak, mint a 8-13 naposak. A szélsőségek arra utalnak, hogy egyes esetekben az árhullám tetőzésének haladása erősen késleltetett volt, más esetekben viszont meglehetősen gyors. Az 1876-1998. időszak vízjárás- történeti adataiból (Vágás /., 1982.) megállapítható, hogy a Tisza eddigi 43 legnagyobb árhulláma közül csak 10 vonult le a bal parti mellékfolyók nagyobb vízhozamai nélkül, egyedi árhullámként. A 33 további nagy árhullámot a befogadó, vagy a bal parti mellékfolyók viszszaduzzasztották, olykor a tetőzés menetgörbéjét is két-, vagy többfelé szakítva, a Tisza alsó, esetleg középső szakaszán többszörös tetőzést előidézve. 6. A Tisza legfontosabb mellékfolyói nagy vizeinek jellemzése A Tisza mellékfolyóinak vízjárása szélsőségesebb, mint az őket magába fogadó Tiszáé. Vonatkozik ez magának a Tisza felső, Szamos beömlése fölötti szakaszára is. Elemzéseink a Tisza tivadari, a Szamos csenged, a Bodrog sárospataki, a Sajó felsőzsolcai, a Körös gyomai és a Maros makói vízmércéjén észleltekre vonatkoznak. A Tisza tivadari vízmércéjén az 1876-1975. évi NV értékek eloszlását a statisztikai próbák 95,4 %-os megbízhatósági szinten egyöntetűnek mutatták. A Szamos csengeti vízmércéjén az évszázados egyöntetűség nem volt igazolható. Ha antropogén hatásokra gondolnánk, figyelembe kell vennünk azt is, hogy a nagyobb évi NV értékek nem a későbbi második, hanem a korábbi, első fél évszázadban fordultak elő. Ezért a száz éves időszakot nem feltétlenül tarthatjuk elegendő hosszúságúnak végleges megállapításokhoz. A Bodrog sárospataki vízmércéjén 95,4 %-os megbízhatósági szinten az 1876-1975. közti évi NV sokaság statisztikailag egyöntetűnek bizonyult. Ugyanez vonatkozik a Sajó felsőzsolcai NV adataira is. A Hármas-Körös gyomai vízmércéjén az egyöntetűségnek a Szamoson tapasztaltnál ugyan kisebb mértékű, de mégis kimutatható hiányai voltak. A Körösnek a Szamoshoz hasonlóan szintén a korábbi fél évszázadban voltak magasabb évi NV értékei a későbbihez képest. Emellett itt is a második fél évszázadban fordultak elő különlegesen magasabb csúcs-értékek. Vélhetőleg, ezúttal is az évszázadosnál hosszabb megfigyelési időszak eredményeitől várhatunk részletesebb eligazítást. A Maros makói vízmércéjén az 1876-1975 évszázad évi NV értékei 95,4 %-os megbízhatósági szinten egyöntetűeknek bizonyultak. Az egyöntetűség 95,4 %-os megbízhatósági szinten empirikusan bizonyított ténye megengedhetővé teszi- a statisztikai paraméterek használatát, és az ezekből származó következtetéseket. Az egyöntetűség hiánya viszont óvatossá kell, hogy tegye a szakembert a jövőt illető következtetései megfogalmazásánál. A Szamos és a Körösök esetében fenntartással kezelendők az előfordulási gyakoriság, vagy a mértékadó vízállás fogalmai, hiszen nem lehetünk bizonyosak, hogy a folyó eddigi hidrológiai története mennyiben marad a jövőben is jellegzetes. A Tisza legfontosabb mellékfolyói nagyvízi vízjárásának jellemzője, hogy (Felsőzsolca kivételével) minden vizsgált vízmércén legkésőbb 1999-re az LNV szintjei 20-40 cm-rel túllépték a statisztikai adatsorból száz évenként átlagosan egy alkalommal várhatónak kiszámított vízállás magasságát. Az 5. és 6. táblázat adatai különösen a Tisza tivadari vízmércéjén 1998. november 4-én előfordult 964 cm-es LNV, majd a Bodrog sárospataki vízmércéjén 1999. március 14-én előfordult 738 cm rendkívüli magasságának jelentőségét emelhetik ki. 47