Hidrológiai tájékoztató, 1999

TERÜLETI VONATKOZÓ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A Velencei-tó meiobentosz faunájának vizsgálata 1998-ban

A Velencei-tó meiobentosz faunájának vizsgálata 1998-ban DR. PONYI JENŐ MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany 1. Bevezetés A Velencei-tő az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment keresztül, mivel a Zámolyi és a Pátkai víztározók beléptek a tó rendszerébe és így - a korábbi helyzethez képest nagymértékben stabilizálódott a vízszint. Annak ellenére, hogy a vízminőség 1994-95-ben stabil volt, ez az állapot nem tekinthető állandónak, mivel igen érzékeny, labilis, biológiai rendszeren nyugszik [6]. A vízminőségi paraméterek közül ugyan már eddig is többet tanulmányoztak [9], azonban idáig hiányoztak a rendszeres bentosz vizsgálatok. Márpedig a víztest víz-iszap határán lezajló jelenségek nem értelmezhetők kellőképpen az itt élő üledéklakó állatvilág ismerete nélkül. Általában a bentikus faunával kapcsolatos kutatási előzmények szegényesek. Említésre méltó eredmények olvashatók Bérezik [2,3], Andrikovics [1] és Györe [5] dolgozataiban, azonban csupán az utóbbi szerző vizsgálatai sorolhatók a meiobentosz témakörbe. A rendszeres zoobentosz kutatások 1997-ben kezdődtek el a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, Székesfehérvár támogatásával. E program keretében születtek meg az első meiobentosz vizsgálatok is [7]. Jelen dolgozatban az 1998 évi kutatások eredményei kerülnek bemutatásra. Meiobentosz kifejezése alatt az 5 mm-nél kisebb méretű, iszapban élő állatok összességét értik. Mivel ezek táplálkozása jelentős mértékben a detrituszhoz (+ baktériumok) kötött, anyagforgalmi szerepük kitüntetett. Fontos indikátor szervezetek is találhatók közöttük, melyek a vízminősítéseknél is jól felhasználhatók. E szerepük miatt a meiobentosz állategyüttesekben bekövetkező változások alkalmasnak látszanak a víz-iszap határon kialakult állapotok regisztrálására (zoomonitoring). II. Gyűjtési helyek, anyag és módszer A tó következő hét víztáján vettünk üledékmintákat (1. ábra): l.=Német-tisztás, 2.=Lángi-tisztás, 3.=Vendel-tisztás, 4~.=Mélyvíz, 5.=Agárdi Hosszú-tisztás, 6.=Kajak-pálya, 7.=Fürdető. Az iszapot Eikelkamp, illetve Hargrave mintavevővel vettük úgy, hogy a zavartalan felszínű üledékbe 20 cm

2 alsó nyílású műanyag hengert toltunk 1-2 cm mélyen. Az iszapmintát kb. 3szoros mennyiségű vízzel töltöttük fel, majd formaiinnal konzerváltuk (végkoncentráció 5-10%). A mintákat laboratóriumban finom bronz szitaszöveten (lyukbőség: 90 m) mostuk át, majd a maradékot a minőségi és mennyiségi vizsgálatoknak megfelelő mikroszkóppal néztük át. III. Eredmények és megvitatásuk A vizsgálatok során a következő állatcsoportokat figyeltük meg: Nematoda, Oligochaeta, Copepoda, Cladocera, Ostracoda, Chrinomonidae lárva, Chaoboridae lárva, Ephemeridae lárva, Hydmcorisae lárva. A fajok és az egyedszámok alakulását részletesen az 1. táblázat szemlélteti. Mindhárom évszakot figyelembe véve legnagyobb egyedszám ingadozást a Némettisztásnál (l.gy.h.) és a Fürdetőnél (7.sz.h.) találtunk (2. táblázat). 2. táblázat A meiobentosz fajok egyedszáma 1998-ban a különböző gyűjtőhelyeken (e/20 cm

2) gy-hgy.idö 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 98.05.20 16,0 31,0 12,0 17,0 14,0 39,0 21,0 98.07.16. 174,0 25,0 30,0 31,0 62,0 50,0 46,0 98.09.47. 0,0 24,0 21,0 20,0 18,0 83,0 3,0 l.ábra. Gyűjtési helyek a Velencei-tavon, 1998-ban 26