Hidrológiai tájékoztató, 1999

MEGEMLÉKEZÉSEK - Fejér László: 50 éve lett önálló tudományos szervezet a Magyar Hidrológiai Társaság

50 éve lett önálló tudományos szervezet a Magyar Hidrológiai Társaság Jóllehet a vizekkel foglalkozó szakemberek 1949-ben nyilvánították önálló szervezetté a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályát, a tudományos szervezkedés gyökerei jóval korábbra nyúlnak vissza. A múlt század közepén megkezdett átfogó vízszabályozási munkák közel fél évszázad alatt egyre inkább megkövetelték a vizekkel foglalkozó szakemberek és tudósok közös munkáját, szakmai tapasztalatcseréjét. Kezdetben ez az önszerveződés a Magyarhoni Földtani Társulat, valamint a Magyar Mérnök- és Építész Egylet szervezeti keretein belül jött létre. Ez utóbbiban megalakított Vízépítési (vízépítészeti) Szakosztály elsősorban a vízmérnököket hívta sorai közé, függetlenül attól, hogy az illető ármentesítő társulatoknál, folyammérnöki-, illetve kultúrmérnöki hivataloknál, vagy éppen a vízrajzi szolgálatnál dolgozott. Ahogy a szakmák és tudományok fejlődése egyre inkább specializálta a velük foglalkozó értelmiségieket, nemcsak a mémökegyleten belül, hanem a Magyarhoni Földtani Társulat keretei között is létrejött egy szakosztály, amely a hidrológiával foglalkozókat tömörítette. A Hidrológiai Szakosztályi 1917-ben Kovács Sebestény Aladár műegyetemi professzor elnökletével 82 fő alakította meg. A szakosztályi titkári teendőket a hidrológiai hazai akkori legkiválóbb művelője Bogdánfy Ödön látta el. A Szakosztály taglétszáma 1944 végén 366 fő volt. A háborút követő időszakban a hidrológia tudományának fejlődése, a hidrológiával foglalkozó szakemberek mind nagyobb száma lassanként túlnőtte a Földtani Társulat által biztosított szervezeti kereteket. (A helyzet jellemzésére elég egyetlen adat: míg a szakosztálynak 1948 végén több mint 400 tagja volt, addig az anyaegyesületnél mindössze 230-an regisztráltatták magukat.) így nem meglepő, hogy amikor a Hidrológiai Szakosztály 1949. január 26-án tartott közgyűlésén elhatározta az önálló egyesület megalakítását, az anyaegyesület Földtani Társulat alig több mint fél hónap múlva összeülő - közgyűlése jóváhagyólag vette tudomásul a szakosztályi döntést. A Magyar Hidrológiai Társaság Vitális Sándor elnöklete alatt - immár mint önálló szaktudományos egyesület - lépett még ugyanezen esztendőben a MTESZ tagegyesületei sorába. A Hidrológiai Társaság elé nemcsak a szépen szaporodó tagság (1949 végén már 587 fő) igényeinek kielégítése, hanem a mindenkori politikai vezetés által meghatározott vízgazdálkodási célok szakmai megalapozásában való részvétel is komoly feladatokat tűzött ki. A szakmai tudományos szervezetek ugyanis nem vonhatták ki magukat az állami mindenhatóság szocialista gyakorlata alól, így bizonyos transzmiszsziós szerepet is vállalniuk kellett. Nem volt ez másként a Hidrológiai Társaság esetében sem. Persze ez a szerep a szakmai kérdésekben nem volt minden esetben hátrányos. A Társaságban tömörült szakemberek erőfeszítései és állásfoglalásai a különböző fórumokon hathatósan hozzájárultak például a megosztott vízügyi szolgálat egységének 1953. évi helyreállításához, a vízgazdálkodás valamennyi területének egységes fejlesztését elősegítő állami szerv, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (Hivatal) létrejöttéhez. A Társaság szervezetén belül folyamatosan alakuló („osztódva szaporodó") szakosztályokban (pl. a Limnológiai, a Vízellátási és Hidrogeológiai, a Hidraulikai, a Vízépítési, Ipari Vízgazdálkodási, Szennyvíz, Balneotechnikai stb.) lezajló szakmai viták jelentős támogatást nyújtottak a Társaság elnökének, Mosonyi Emilnek vezetésével folyó I. Vízgazdálkodási Keretterv munkálataihoz. A Társaság tudományos kezdeményező kedvének bizonyítéka, hogy felismerve a Balaton kérdéskör jelentőségét, 1950-től rendszeresen szervezte a Balaton-program rendezvényeit, amelynek tudományos eredményeit eljuttatta az Akadémia megfelelő bizottságához, valamint az ügyben érintett kormányszervekhez. A hazai gyógyvizek és hévizek felhasználásával kapcsolatosan kialakult társasági vita ugyancsak felhívta az illetékesek figyelmét a felszín alatti vízkincs megfelelő hasznosításának kérdéseire. A Társaság kezdeményezései persze nem mindig voltak eredményesek. A hazai víziközművesítés nagyarányú fejlesztésének idején a Társaság felemelte szavát a csatornázás és szennyvíztisztás arányos kiépítésének érdekében, de a mindenkori kormánypolitika a pénzhiányra hivatkozva elvetette a Társaság javaslatait. Az évtizedek alatt kinyílt közműolló aránytalanságainak megszűntetése napjainkra maradt. Az előadásokon kívül fontos szerepük van a társasági életben a periodikáknak. A hivatalos tudományos alap, a negyedévenként megjelenő Hidrológiai Közlöny mellett a kisebb publikációkat és a Társaság életével kapcsolatos információkat á Hidrológiai Tájékoztató adja közre. A Társaságban napjainkban 12 szakosztály és 19 területi szervezet működik. A szakosztályok természetesen állandóan változnak, nemcsak elnevezésükben, de összetételükben is, ahogy azt a szaktudomány és a hidrológia szakmai fejlődése megkívánja. Ahogyan a Magyarhoni Földtani Társulat felnevelte a Hidrológiai Szakosztályt, amely végül önálló társasággá nőtte ki magát, ugyanúgy izmosodott meg a társaságon belül az 1958-ban onnan egyesületként kiváló Karszthidrológiai és Barlangkutató Bizottság. A ma több mint 4000 tagot számláló Társaság kiváló szakférfiak vezetésével élte meg első fél évszázadát. Emlékeztetőül álljon itt az Társaság eddigi elnökeinek neve: Vitális Sándor (1949-1951 és 1961-1976), Mosonyi Emil (1951-1956), Papp Ferenc (1956-1961), Illés György (19761985), Bencsik Béla (1985-1990), Juhász József (1990-1996), Starosolszky Ödön (1996-). Fejér László IRODALOM Bognár GyózS: A Magyar Hidrológiai Társaság megalakulása, története és szakmai tevékenysége. In.: Vitális György szerk: A 75 éves Magyar Hidrológiai Társaság múltja és jelene 1917-1992. Bp., 1992. 11